II.RÉSZ

-Azt hiszem,hogy...-nézett a szemeimbe Thomas. A szemeiben zavarodotság látszódott, majd lehajtotta a fejét és a hajába túrt.
-Mit hiszel?-néztem rá kérdően.
-Tudod, hogy szeretlek és mindent megadnék érted, de hatalmas hibát követtem el...-folytatta volna, de félbe szakítottam.
-Ugye nem?! Nem tetted meg megint?! Ugye nem...?-néztem rá könnyes szemekkel. Egy éve volt talán, mikor megtörtént amit nagyon nem akartam. Akkor is a nagyszüleinél volt. Mikor hazajött, összevolt zavarodva, mindent össze-vissza magyarázott,míg ki nem bökte, hogy megcsalt. Akkor olyat tettem amit nem kellett volna. Emiatt a hiba miatt kötök kendőt mindig a bal csuklómra. Akkor igértette meg velem Ash,hogy ilyet többet nem csinálok. Thomassal akkor párnapig különvoltunk,de ő végig hívogatott és sms-ekkel bombázott,amikre nem reagáltam. Aztán megunta és eljött hozzám, és egy alkut kötöttünk, hogy, ha mégegyszer előfordul akkor vége és amíg ő hű hozzám én is hozzá.
-Sajnálom Rose... Sokat ittam és...
-Ó persze sokat ittál és?!- keltem fel a padról és kezdtem kiabálni vele
-Sajnálom!Ne sírj kérlek... Tudod, hogy szeretlek.-kelt fel és fogta volna meg a kezem,de elrántottam és elkezdtem hátrálni.
-Ha szeretnél nem tetted volna meg megint! Megbeszéltünk valamit. Én tartom hozzá magam. Viszlát Thomas.-mondtam a könnyeimmel küszködve, és egy utolsó pillantást vetettem rá,majd megfordúltam.
-Rose, ne csináld!-kiáltott utánnam, de nem érdekelt. Elkezdtem futni,magam sem tudtam, hogy hova menjek.Magányra volt szükségem. Egy tíz perc futás után elkezdtem sétálni. Még mindig vizes volt a hajam meg a ruhám is, de ez érdekelt a legkevésbé most. Még fél óránát csak sétáltam,míg a tengerparton találtam magam. Megkerestem azt a helyet,ahova Ash-el ültünk ki mindig,majd odaérve leültem és kiengedtem a könnyeim. A telefonom folyamatosan csipogott és csörgött,amikre nem reagáltam. Mikor kezdtem megunni,akkor megnéztem. Thomas és Ash is hívott és sms-eket is írtak. Megnyitottam az sms-eket és Ash nevére nyomtam. Kérdezte,hogy hol vagyok,mert Thomas keresett nála és kérte, hogy vegyem fel a telefont vagy hívjam vissza. Egy tíz percig még ott ültem,mikor valaki mellém ült.
-Rose... Mitörtént?-törölte le Ashton a könnycseppeim.-Mit csinált az a rohadék megint?!-mondta kissé ingerülten, mire ránéztem és a nyakába temettem az arcom és elkezdtem szinte zokogni. Ash szorosan átölelt,majd megszólalt.
-Ne sírj... Nem érdemli meg,hogy miatta sírj. Sokkal jobbat érdemelsz. De ezt te is tudod ugye?-emelte meg a fejem az államnál fogva.
-Azt mondta, hogy szeret... Miért hazudott? Ha meg szeret, akkor miért tette ezt velem?-mondtam remegő hangon, miközben a szemeibe néztem.
-Mert egy nyomorék,és nem érdemel meg téged. De kérlek ne sírj, tudod, hogy ennél jobban semmit sem utálok,ha te sírjsz.-ölelt át szorosan. A telefonom megint elkezdett csörögni és csipogni.Kivettem a zsebemből és kikapcsoltam, majd letöröltem a könnyeim. A tengerre néztem,és a nap már lemenőben vot.
-Nem akarsz haza menni?-nézett rám Ash,mire én csak megráztam a fejem.-De nem maradhatsz itt, ugye tudod?
-Aludhatok ma is nálad?-néztem rá, mire ő megpuszilta a homlokom és bólinott.
-Anyud nem lesz mérges?
-Dehogy is!-mosolyodott el,majd felkelt, leporolta a nadrágját és felém nyújtotta a kezét. Megfogtam a kezét majd én is felkeltem és leporoltam a nadrágom.Ő szorosan átölelt, mire én megszólaltam.
-Köszönöm...
-Mégis mit?-nézett rám Ash.
-Mindent.-nyomtam egy puszit az arcára, mire elmosolyodott és az autója felé vettük az irányt,ami az út szélén parkolt. Beszáltunk a kocsiba és indultunk is. Én egész úton csak az ablakon néztem ki, némán. Mikor oda értünk,kiszálltunk a kocsiból majd bementünk a házba. Az ajtóban levettük a cipőnket majd Ash el kiáltotta magát.
-Anya megjöttem!-amint kimondta Anne már itt is volt.
-Ó,sziasztok-nézett ránk mosolyogva.
-Anyu, ugye nem baj, hogy Rose itt marad éjszakra?-nézett rá kiskutya szemekkel Ash.
-Dehogy is! Fél óra és vacsora,úgy készüljetek!-mondta,majd el is tünt.
-Gyere adok száraz ruhát.-mosolygott rám és el is indult a szobájába,én pedig szó nélkül követtem.
-Nagy lesz rád, de megteszi.-mosolyodott el és oda adta az egyik Green Day-es pólóját, és egy melegítő nadrágot.-Ha le akarsz fürödni kaja előtt, akkor tudod hol a fürdő.-mosolyodott el majd lement a nappaliba, én pedig a fürdő felé vettem az irányt. A hajam kibontottam, a vizes ruháim a szárítóra tettem,és beálltam a tusoló alá,amiből szinte forró víz folyt. A hajamra is engedtem vizet, majd olyan tíz perc elteltével kiszáltam alóla,a hajam a törülközőbe tekertem, felöltöztem,majd nagyából megtöröltem a hajam és a fejem tetejére fogtam egy kontyban. Ash ruhája elég nagy volt rám, de nem nagyon érdekelt. Mikor kész voltam a nappaliba mentem ahol Ash, Lauren és Harry ült.
-Sziasztok!-köszöntem nekik majd leültem Ash mellé.
-Szia!-mondták szinte egyszerre.
-Jobban vagy?-nézett rám Ash.
-Kicsit.-húztam el a számt és szemeim könnyel teltek meg.
-Nehogy megint sírj!-karolt át Ash.
-Nem fogok. Tovább kell lépnem, mégha rohadtul fáj is.-töröltem meg a szemem mire Anne hangja csendült fel.
-Kész a vacsora!-erre mindenki felkelt és a konyha felé vette az irányt,de Ash megfogta a kezem és visszahúzott.
-Igérd meg, hogy nem fogsz sírni! Miatta ne kérlek... Nekem is fáj, ha te sírsz.-mondta és végig simította az arcom.
-Nem fogok sírni, igérem.-mosolyogtam rá,mire majdnem megcsókolt megint, de Harry kikiáltott.
-Ha nem jöttök nem marad!-erre Ash elkapta a fejét és a konyha felé vette az irányt.
-Jövünk, na!-kócolta meg Harry haját. Két üres szék volt, egymás mellett amikre leültünk. Anne húsos pitét készített. Egy párszor ettem már ilyet,de olyan finomat még nem mint amilyen finomat Anne készít. A tányéromra tett Ash egy szelettel, majd a sajátára is tett egyel.
-Köszi.-mondtam neki, de nem néztem rá. Elösszőr azt hittem,hogy csak képzelődtem mikor megakart csókolni, de ismét megakart. Lehet csak megsajnált. Próbáltam okokat keresni,de mind hülyeségnek találtam, így inkább hagytam
-Mesélj valamit Rose.Thomassal jól megvagytok?-kérdezte meg Anne mire megálltak a kezeim és egy sóhaj után megszólaltam.
-Szakítottunk.-nyeltem egy nagyot,majd a tányérom kezdtem el bámulni.
-Ohh sajnálom...Nem tudtam..-mondta Anne.
-Semmi gond,nem tudhadta még.-eröltettem magamra egy mosolyt, majd éreztem, hogy egy könnycsepp gördül le az arcomon amit gyors letöröltem. Pár falat után letettem a villám és megtöröltem a számat a szalvétában.
-Köszönöm,nagyon finom volt.-mondtam és letettem a szalvétát az asztalra.
-Egyél csak!-mondta Anne mosolyogva.
-Köszönöm,de egy falat sem fér már belém.-mosolyogtam vissza majd felkeltem a székről és Ash szobájába mentem a telefonomért. Felültem Ashton ágyára, majd a takaróját magamra húztam és bekapcsoltam a telefonom. Több mint száz nemfogadott hívásom volt, és kétszáz sms-em. Az utolsó értesítés félórával ezelötti, szóval feladta végre. A szememből újabb könnycseppek törtek ki,amiket gyors letöröltem mert valaki a szoba felé jött.
-Bemehetek?-kérdezte meg Ash.
-Persze.-szóltam ki az ajtón,mire egy tál csokis eperrel és egy dvd-vel jött be a szobába. A tált letette mellém az ágyra,majd a dvd lejátszóhoz lépett és berakott egy filmet.
-Mit nézünk?-kérdeztem, miközben egy epret vettem ki a tálból.
-A kedvenced.-mosolygott rám, majd leült mellém az ágyra, az epreket pedig közénk rakta.
-Komolyan?-csillantak fel a szemeim. A kedvenc filmem az Éhezők viadala, amit Ash kinem állhat.
-Igen, de csak mert ramaty állapotban vagy.-bökte meg az orrom,mire eszembejutott az ami majdnem történt.
-Ő,Ash...-néztem rá, kissé zavarodottan, mert nem tudtam, hogy hogyan kérdezzem meg.
-Igen?-nézett rám azokkal a gönyörű szemeivel.
-Őő...-mikor rámnézett, minden magabiztosságom szertefoszlot, így gyors kitaláltam valamit.-Köszönök mindent. Nem sokkan tennék ezt meg.
-Ugyan. Egy ilyen nagyszerű lánynak mint te, mindenki segítene.-mosolyodott el, mert látta, hogy kissé elpirultam. A filmet csendben néztük,miközben az epret ettük. Amikor elfogyott, Ash letette a földre a tálat,majd levette a pólóját és a nadrágját,és lefeküdt mellettem az ágyon majd betakarózott. Pár perc múlva én is lefeküdtem, és a fejem a mellkasára hajtottam.Szerettem a szívverését hallgatni és az illatát. A film felénél hallottam, hogy Ash elaludt, így kikapcsoltam a tévét,majd lefeküdtem az ágy másik felére aludni. Pár perc múlva,mikor majdnem aludtam, Ash megszólalt.
-Rose... Alszol?-suttogta mellettem feküdve.
-Nem még.-fordultam meg, és közelebb volt mint számítottam rá, hiszen alig pár centi volt köztünk.
-Nem tudok aludni..-mondta Ashton és a hátára feküdt.
-Miért nem?
-Mert van valami,amit megszeretnék tenni, de nem tehetem.-suttogta Ash.
-Miért ne tehetnéd azt amit szeretnél?-néztem rá kérdően,de ő még mindig a plafont nézte.
-Mert lehet,hogy tönkretennék egy barátságot vele.-sóhajtott egyet.
-Ha nem teszed meg akkor soha nem jössz rá. Nem feltétlenül megy tönkre a barátságotok.-kezdtem el bámulni a plafont, mire ő felkönyökölt és a szemeimbe nézett.
-Szóval, szerinted tegyem meg?-nézett rám kérdően.
-Kockázat nélkül nincs eredmény.-mosolyogtam rá, de mire befejeztem a mondatot a puha és édes ajkait éreztem a sajátomon. Mikor feleszméltem egy hírtelen mozdulattal kicsúsztam alóla és felültem.
-Sajnálom.-ült fel és nézett rám. Egy ideig csak néztem rá, majd megszólaltam.
-Nem tudom, hogy sajnálatból teszed, vagy így érzel, de Ash...-nem tudtam befejezni mert félbe szakított.
-Nem kellett volna tudom. Inkább a kanapén alszok.-megfogta a párnáját és a takaróját, majd elindult kifelé, de az ajtóban még megfordult- Sajnálom Rose... Te mondtad, hogy kockázat nélkül nincs eredmény. Jó éjt.-mondta, és még mielőtt hozzá szólhattam volna már el is tünt. Nem tudtam mit tegyek, legszivesebben elmentem volna valahova messzire, de sötét volt már és egyedül nem szeretek mászkálni éjszaka. Előkerestem a telefonom, majd megnéztem az órát, ami fél tizenegyet mutatott. Megnyomtam az oldalán a kis gombot, beraktam a párnám alá majd próbáltam aludni. Végig gondoltam, hogy az imént mitörtént. Ezentúl biztos nem tudok úgy nézni Ash-re mint eddig. Soha sem gondoltam arra, hogy ő érez irántam valamit. Sok időt töltöttünk egymással, de csak barátok vagyunk. Vagy is az ő szemében nem. Vajon mióta akarta ezt megtenni? Azért nem tette meg eddig mert félt Thomastól? Thomas... Hiányzik. Vajon csak játszott velem? Vagy csak nem akart összetörni azzal, hogy nem szeret? És, ha szeret? Nem biztos nem... Akkor nem tette volna ezt. Egy ideig még gondolkoztam és forgolódtam, amikor megcsippant a telefonom. Kivettem a párnám alól és a kijelzőre néztem. Richard neve villogott ott amire rányomtam és elkezdtem olvasni az sms-t.
"Hol vagy?! Úgy volt, hogy ma jössz haza! Itt kamuzok miattad anyuéknak! Remélem nyomós okod van, hogy miért nem vagy itthon. Holnap legkésőbb 10-re legyél itthon! Ja és Thomas keresett." Most jutott eszembe, hogy nem szóltam nekik. Na már mindegy. Holnap tízre otthon leszek és megoldva. Thomas meg remélem feladja végre. Ő rontotta el. Menjen az új csajához. Engem elfelejthet már. Nem fogom ezt megbocsátani neki soha. Ahogy gondolkoztam, azon kaptam magam, hogy sírok. Megpróbáltam aludni, de egy ideig nem ment, de a végén álomba sírtam magam.