XIII. RÉSZ

-Szia-szóltam bele a telefonba.
-Szia. Apa hívott.-mondta.
-Még is miért? Mit mondott?-kérdeztem vissza.
-Személyesen mondom el. Négyre haza tudsz jönni?-kérdezte komoly hangon.
-Persze,de mit mondott?-kérdeztem ismét.
-Majd elmondom. Négyre várlak Ash-el, szia.-köszönt el.
-Várj!.-hiába szóltam a telefonba, mert már letette. Sóhajtottam egyet, a telefont a zsebembe csúsztattam, majd Lauren megszólalt.
-Tesód volt?-kérdezte.
-Igen. Bocsi, beszélnem kell Ash-el.-mondtam és Ashton szobája felé vettem az irányt.Halkan lenyomtam a kilincset, majd ugyan ilyen halkan bementem, és becsuktam az ajtót. Még alszik. Az ajtónak háttal fekszik, és csak félig van betakarózva. Halkan lefekszek mellé, a jobb kezemmel óvatosan átkarolom, majd a másik kezemmel a haját kezdem piszkálni.
-Ashton.-suttogom, de nem reagál rá.-Ash.-mondom kicsit hangosabban, mire fészkelődik egy kicsit, de nem kel fel. Az arcához hajolok, majd egy puszit adok rá, és újra megszólalok.-Ashton. Kelj fel.-simogattam az arcát, mire megfordult és átölelt.
-Mondjad hercegnő.-mondta álmos hangon.-Kelthetnél minden nap te.-mosolygott rám.
-Richard hívott.-simítottam végig az arcát.
-Miért?-bújt hozzám.
-Azt mondta, hogy négyre legyek otthon, mert apa hívta és beszélni akar velem. Azt mondta, hogy te is gyere.-piszkáltam ahaját, míg ő szorosan megölelt.
-Rendben. Addig tudok még aludni?-nézett rámkiskutya szemekkel.
-Hát... Egy másfél órát kábé.-mosolyogtam rá.
-Köszönöm.-mászott feljebb, hogy megcsókolhasson.-Jó éjt. Ja és köszi, hogy betakartál.-piszkálta az arcomat.
-Ugyan.-mosolyogtam rá,mire átölelt és becsukta a szemeit. Nem kellett két perc és már aludt. Olyan nyugodt mikor alszik. Mint egy kisgyerek,olyan ilyenkor. Szeretem nézni ahogy alszik. Az oldalamra fordulok,az egyik kezemmel átölelem,a másikkal pedig az arcát és a haját simogatom, míg én is elalszok. Egszercsak arra kelek, hogy csörög a telefonom. Richard hív. Felveszem a telefont, majd beleszólok.
-Szia.-ásítom.
-Jó reggelt. Öt óra van már.-mondta kissé mérgesen.
-Uhh, bocsi. Húsz perc és ott vagyunk-nyomtam ki a telefont, majd Ash-re pillantottam,aki alszik még.
-Ash öt óra.-kotortam ki az arcából az egyik tincsét.-Ashton.-mondtam az arcát simogatva. Erre sem kelt fel, így egy csókot nyomtam a szájára, mire átölelt.
-Menni kell?-nyöszörögte.
-Már egy órája menni kellett volna.
-Micsoda?-nézett a szemeimbe.
-Öt óra van már.-mosolyogtam rá.
-Akkor menjünk.-ásított, majd egy puszit nyomott a homlokomra. Felült, majd a fürdő felé vette az irányt, míg én újra kötöttem a hajam. Mikor kiléptem a szobájából, akkor jött ő is ki a fürdőböl. Egy fekete, fehér mintás bandanát kötött a homlokára. Mikor ide ért mellém a bandanára böktem és megszólaltam.
-Hát ez?-néztem kérdően rá.
-Nincs kedvem szórakozni a hajammal. Nagyon hülyén áll?-kezdte igazgatni a fején.
-Nem.-mosolyogtam rá.- Csak fura egy kicsit, de jó.-nyomtam egy puszit a szájára, majd a bejárati ajtó felé mentünk. A cipőnket kezdtük felvenni, majd Ash elkiáltotta magát.
-Anyu elmentünk, majd jövök.-fogta meg a kezem,és még mielőtt Anne reagálhatott volna kimentünk az ajtón, és a kocsija felé vettük az irányt. Oda érve beültünk,majd mentünk is.
-Nem tudod, hogy mit akar Richard?-pillantott rám, majd vissza az útra.
-Nem. Annyit tudok, hogy apa hívta.-nyeltem egy nagyot. Félek, hogy történt valami megint. Hogy valami baj van.
-Értem. Aggódsz?-vetette fel az újabb kérdést.
-Az nem kifejezés.-haraptam meg az alsó ajkam.
-Nyugodj meg.-fogta meg a kezem, mivel épp egy piros lámpához értünk.
-De félek,hogy valami történt. Hogy baj van..-húztam el a számat.
-Nem lesz semmi baj.-nyomott egy puszit a szám sarkába.
-Remélem.-mondtam, mire rám mosolygott, és tovább mnetünk, mivel a lámpa zöldre váltott. Innentől kezdve csendben töltöttük az egész utat. A házunkhoz érve kiszálltam a kocsiból és az ajtóban megvártam Ash-t. Mikor odaért megfogta a kezem és beléptünk a házba. A cipőnket kezdtük levenni,mire el kiáltottam magam.
-Richard, itthon vagyunk!-kiáltottam.
-Rendben! Mindjárt megyek!-kiáltotta a szobájából, míg Ash-el a nappaliba mentünk és leültünk a kanapéra. Pár perc mulva Richard jött le két nagy bőrönddel.
-Hát ez?-néztem a bőröndökre.
-Elmegyek apához. Ezt akartam megbeszélni. Reggel megy a gépünk New York-ba.-ült le velünk szembe.
-Gépünk?-néztem rá kerek szemekkel.
-Igen. Megvan a repülőjegyünk már. Pakolj össze.-nézett rám.
-Hogy mi? Ezt még is miért nem tudtad megbeszlni velem előbb?!-kiabáltam.
-Ne kiabálj!-kiáltott ő is.-A lánya vagy, nem?-nézett rám, felvont szemöldökkel.
-De... De... Én biztos nem megyek el New York-ba.-mondtam mérgesen.-
-Pedig jössz.-nézett szúros szemekkel rám.
-Biztos nem! Még is mennyi időre mennénk?-ráncoltam össze a homlokom.
-Pár hónap. Ha nem önhaza, akkor ott maradunk.-mondta ridegen.
-Te meg vagy zakkanva! Elfelejtheted, hogy én itthagyom Sidney-t!-kiabáltam ismét.
-Nélküled nem tudom hazahozni apát!-kiabált Richard is.
-Mert mivel különbb,ha megyek?! Semmivel! Így se úgy se jön haza! Tudom!-kiabáltam, miközben egy könnycsepp folyt végig az arcomon.
-Igaza van... A lánya vagy... Menned kéne.-nézett rám Ash.
-Ő hagyott itt! Ha tényleg az apám lenne nem tette volna ezt!-mondtam kiabálva, miközben egyre több könnycsepp folyt le az arcomon.
-Hogy mondhatsz ilyet?!-kelt fel a fotelről Richard.-Mi az, hogy, h az apád lenne?! Gondolkodj már! Anya meghalt! Szerinted, hogy érintette őt? Szerinted anya nem menne most utánna? Szerinted hagyná, hogy te itt maradj?!-kiabált velem.
-Ne gyere nekem anyával! Nem mondhatod meg, hogy ő mit tenne most, mert rohadtul nem tudod! Nem megyek sehova!-mondtam és az ajtóhoz rohantam, felvettem a cipőmet, majd elrohantam. Elegem van. Sok ez nekem. Mérges vagyok apára, hogyitt hagyott, de mégis hiányzik. Hallottam, hogy valaki utánnam kiált, majd csend lett. Szükségem van most valakire. Kihez fordulhatnák most? Tudom... Ösztönösen futottam tovább sírva. A kanyarokat gondolkodás nélkül vettem be. Nem akarok elmenni innen. Szükségem van most valakire, akinek kiadhatom azt a dühöt ami bennem van. Ash azt mondaná hogy menjek. Richard miatt. Nem akar vele rosszban lenni. Egy félóra futás után, az utolsó utcába fordultam be,és sétálni kezdtem. A levegőt kapkodva vettem, a tüdőm és a torkom égett, a szám kiszárdt, és még mindig sírtam. Pár percig sétáltam, majd megálltam egy háznál és becsöngettem. Nem tudom miért ide jöttem. Itt lakik Cal. Lehet azért, mert ő meghalgatna. Mindig mellettem állt. Remélem most is. Pár percig vártam, majd Mali-Koa nyitott ajtót. Ő Cal nővére.
-Szia Rose.Mi történt?-állt férre az ajtóból, hogy bemenjek. A nappali felől nevetésszűrődött ki. Ha jól veszem ki itt van Michael és Luke is.
-Cal itthon van?-nem köszöntem, és nem is válaszoltam a kérdésére.
-A nappaliban van.-biccnetett a nappali felé, miközben levettem a cipőmet.-Calum,hozzád jöttek!-kiáltott Mali-Koa, és a szobájába ment.
-Megyek!-mondta mire a nappaliba mentem.-Rose...-nézett rám kerek szemekkel Cal, mire akaratlanul is átöleltem és az arcom a nyakába temettem, miközben folytak a könnyeim.-Hé, mi a baj?-emelte meg a fejem.
-Minden... Anya.. Apa, Richard... Elegem van.-mondtam miközben leültem a kanapéra.
-Mi történt?-nézett rám Michael, mire nem válaszoltam, csak sírtam.
-Hogy-hogy nem Ash-el vagy?-kérdezte Luke.
-Ő is Richadnak ad igazat.-szipogtam.
-Még is miben?-ült mellém Cal.
-Tudja hol van apa,és...-csuklott el a hangom.
-És mi?-nézett végig rajtam Michael.
-Hol van?-jött közelebb Luke,és leült a fotelbe, ami a kanapé mellett van.
-New York-ban.És... Richard... Oda akar menni.... És nekem is mennem kellene.-töröltem le a könnyeim.
-Mennyi időre?-nézett rám Cal.
-Azt mondta, hogy,ha apa haza jönne, akkor pár hónap. De, ha nem akkor örökre.-törtek elő ismét a könnyeim.
-Elköltöztök?-kerekedett el Michael szeme.
-Azt mondta, hogy csomagoljak, mert reggel megyünk, de én tuti, hogy nem fogok. Nem megyek utánna. Ha... Ha az apám lenne... Akkor nem hagyott volna itt.-nyeltem egy nagyot.
-De még is mit csinálsz egyedül? Nincs munkád sem,és egy hónap mulva iskola.-nézett rám Luke.
-Nem megyek suliba. Dolgozni fogok.-szipogtam.
-De ez az utolsó éved.-vonta fel a szemöldökét Michael.
-Nem érdekel. Nem megyek iskolába, ahoyg New York-ba sem!-mondtam, kissé mérgesen.
-Te tudod...-sóhajtott Cal.
-És Ash mit mondott?-nézett rám Luke,miközben az ajkában lévő piercingjével játszott.
-Hogy igaza van Richardnak, és menjek. De csak azért mondja, mert nem akar összeveszni Richarddal. Meg őt is elhagyta az apja ugye...-haraptam meg az alsó ajkam.
-Haragszol most rá?-nézett rám kérdően Michael.
-Kicsit.-töröltem le a könnyeim.
-De miért?-kérdezett ismét.
-Mert nem állt mellém. Richardnak adott igazat.-mondtam összeráncolt homlokkal.
-De nem haragudj ezért rá. Neked akar jót csak.-mondta Cal.
-Ha így lenne, akkor nem mondta volna, hogy menjek.-húztam a mellkasomhoz a térdeimet.
-Ne haragudj rá. Nyugodj meg, és beszélj vele...-mondott volna még valamit Luke, de csörögni kezdett a telefonom. Richard hívott, amit azonnal kinyomtam.
-Miért nem vetted fel?-kérdezte Cal.
-Mert nem vagyok kíváncsi rá.-mondtam mire újra hívni kezdett,de én ismét kinyomtam.
-Vedd fel.-mondta Michael, mivel megint csörgött.Csak a telefonra néztem, majd Michaelre.-Mondtam valamit!-mondta mérgesebben, mire a zöld ikonra nyomtam és a fülemhez emeltem a telefont.
-Mit akarsz?!-szóltam bele mérgesen.
-Figyelj, ne haragudj. Igazad van. Megkellett volna beszélnem ezt előbb veled. Gyere haza és beszéljük meg.-mondta. Őszintének tűnik a hangja, mintha tényleg sajnálná.
-Mivan veled, észhez tértél?! Minek menjek haza?-kérdeztem kissé bunkóan.
-Van egy meglepetésem úgymond... Vagy is inkább ötletem.
-Mond most.-vágtam rá.
-De Ash is beszélni akar veled. Együtt találtuk ki.Hol vagy?-kérdezte.
-Valahol. Egy óra mulva otthon vagyok.-nyomtam ki, mire mind a három srác kérdően nézett rám.
-Mit mondott?-törtemeg a csendet Michael.
-Van egy ötlete... Azt mondta, hogy menjek haza és megbeszélük. Meg, hogy sajnálja ezt az egészet.-töröltem meg a szemeimet.
-Hívokneked taxit.-kelt fel Cal, és a telefonjáért ment.
-De nincs nálam pénz.-ellenkeztem.
-Kifizetem.-mondta és hívta is már.
-Ne hívj!-mondtam, mire felvették neki a telefont. Elmondta a címet, majd egy önelégült mosollyal vissza ült mellém.
-Muszályvolt?!-kérdeztem.
-Igen.-kócolta meg a hajamat.
-Istenem...-sóhajtottam.-Mikorra jön?-néztem rá.
-Tíz perc.-mosolygott.-Ohh, keresek elő pénzt.-mondta és a szobájába ment.
-Ash-el amúgy minden oké már?-kérezte Luke.
-Ömmm... Igen.-mondtam kicsit zavartan. Nem tudtam,hogy ők is tudnak a buli estéjén történt dologról.
-Megbeszéltétek?-kérdezte Michael.
-Igen...-bólintottam.
-Ez a lényeg.-mosolygott rám.
-És... Megnyugodtál már?-nézett rám Luke, de mielőtt megszólalhattam volna,Michael szólalt meg.
-Nem lett semmi baj.-mosolygott.
-Szerencsére.-mosolyodtam én is el egy kicsit.
-Idióta vagy.-bökte meg a homlokom,majd átölelt.
-Kössz,én is szeretlek.-nevettem.
-Engem ki nem?-engedett el nevetve.
-Én.-szólalt meg Cal, miközben leült az előző helyére.
-Jól van...Ezt megbánod!-mondta Michael.
-Nagyon félek.-nevetett Cal, mikor dudáltak a ház előtt.
-Itt a taxi.-mondta Luke.
-Nem mondod?-nevettem, miközben köszönés képp megöleltem és Michaelt is. Az ajtóban gyors felkaptam a cipőmet, majd kikisért Cal. A taxihoz érve, odaadta a pénzt, éd lediktálta a címem.
-Köszönöm.-öleltem meg.
-Mire vannak a barátok. Na,de menj.-engedett el mosolyogva.
-Rendben,szia. Köszi még egyszer!-mondtam miközben beültem a taxiba,ami azonnal el is indult. Egy tíz-tizenöt perc után, már a házunk előtt voltunk.
-Köszönöm,viszlát!-száltam ki a taxiból.
-Szép napot!-mosolygott rám a sofőr, majd tovább ment. Ash autója, még itt parkol. Sóhatottam egyet, majd beléptem az ajtón. Miközben lerúgtam a cipőmet, Ash-el találtam magam szembe, aki azonnal átölelt.
-Ne haragudj...-mondta,miközben nem engedett a szorításából. Kis vacilálás után én is átöleltem.
-Nem haragszok.-adtam egy puszit neki, mire a szemembe nézett.
-Biztos?-simította végig az arcom.
-Biztos.-mosolyogtam rá.
-Köszönöm.-adott egy gyorscsókot, majd a nappaliba mentünk, ahol Richard várt. A szemeim elkerekedtek. A cuccaim összevannak pakolva a bőröndjeimbe. Kiakadtam.
-Ez meg?-néztem végig rajtuk.
-Mielött kiakadsz, hallgass végig!-lépett oda hozzám.
-Világosan megmondtam, hogynem megyek New York-ba!-emeltem meg a hangom.
-Nem is jössz.-mosolygott rám.
-Mi?-mondtam ledöbbenten.
-Nem kell jönnöd. Viszont, ezt a házat eladjuk.-mondta komol arccal.
-Hogy mi?-kerekedtek el a szemeim.
-Nem lesz rá szükséged. Ash-nél fogsz lakni.-mosolyodott el.
-Szivatsz?!-vigyorodtam el.
-Nem.-mosolygott,mire átöleltem.
-Köszönöm.-vigyorogtam, miközben elengedtem.
-Pénzt minen hónapban kapsz,de csak annyit, amennyi éppen kell. Rendben?-nézett rám.
-Tökéletes.-vigyorogtam mindig.
-Ja és minden héten egyszer legalább beszélünk skypeon! Rendben?-nézett rám szigorúan.
-Akár minden nap.-nevettem.
-Akkor menj.-ölelt meg.
-Köszönöm. Holnap beszélünk. Amint odaértél hívjfel. Szia.-nyomtam egy puszit az arcára, majd Ash-el kivittük a bőröndöket. Az ajtóig kikisért Richard, mad ott megállított,míg Ash a kocsiba pakolt.
-Vigyázz magadra.-nézett rám.
-Te is.-mondtam, mire megölelt.
-Hiányozni fogsz dilis.-vigyorgott.
-Hááát... Na jó, te is.-öltöttem rá a nyelvem, mire énöleltem meg.
-Szeretlek.-mondta Richard. Soha nem mondta még ezt...
-Én is szeretlek.-mondtam,mire a fülemhez hajolt.
-Ja és nem akarok még nagybácsi lenni minimum három évig.-súgta a fülembe, mire mindketten nevetni kezdtünk.
-Én sem tervezem, hogy az legyél.-ütöttem vállba nevetve.
-Helyes. Na menj. Beszélünk majd.-kotorta el a hajamat az arcomból.
-Rendben.Hívj majd. Szia.-adtam egy puszit az arcára,majd a kocsiba ültem, de hallottam ahogy elköszön még. Amint beültünk el is indult Ash a kocsival.
-Anyud csak így megengedte,hogy oda költözzek?-kérdeztem Ash-t.
-Elmeséltem mi történt és megengedte.-mosolygott rám.
-De szeretlek te tökfej.-mondtam nevetve, mire megpusziltam.
-Én is szeretlek.-mosolygott.-Örülsz ennek amúgy?-pillantott rám, majd egyből vissza az útra.
-Nem! Mérges vagyok rád.-mondtam eljátszva a sértődöttet, de mosolyogtam közben.
-Ohh,még nem késő meggondolni magad, mehetsz még New York-ba.-öltötte rám a nyelvét.
-Biztos nem! Amúgy jó, hogy örülök, hiszen veled leszek.-mosolyogtam rá.
-Aranyos vagy.-mosolygott ő is.
-Nem igaz. Csak igazat mondtam.-mondtam, mire kissé nevetve megrázta a fejét. Ez után egy szót sem váltottunk, egészen a házukig. A ház előtt megállva rám mosolygott és megszólalt.
-Itthon vagyunk.-csókolt meg, mire kiszálltunk a kocsiból, a bőröndöket is kivettük és a házba vittük őket.
-Megjöttünk.-kiáltott Ash.
-Sziasztok.-mosolygott Anne.
-Szia.-mosolyogtam én is.-Köszönöm, hogy befogattatok,és itt élhetek.-néztem rá, miután levettem a cipőmet.
-Ugyan. Nem tellik semmibe. Hely van, kaja van.-mosolygott rám.
-Ha nem engedte volna meg, akkor reggel New York-ba költöznék, szóval ez igen is sokat jelent nekem.-néztem rá, miközben beljebb mentünk a csomagokkal.
-Ugyan, Rose. Mondtam már, hogy, ha bármi baj van ide jöhetsz.-mosolygott rám.
-Köszönöm.-mosolyogtam vissza, miközben a nappaliba értünk. Ott Lauren és Harry ült, akik a tévét nézték.
-Sziasztok.-köszöntünk szinte egyszerre Ash-el.
-Szeretnék veletek beszélni.-szólalt meg Ash, és a kezemnél fogva azegyik kanapé felé húzott.
-Hallgatunk.-némította le a tévét Lauren.
-Na szóval... Arról lenne szó, hogy...-rám pillantott, majd vissza Harry-ékre.-Rose mától itt fog lakni.-mosolyodott el.
-Tényleg?-vigyorgott Lauren, mire Ash-el bólintottunk.
-Ennyi?-nézett ránk Harry.
-Ömm... Igen.-nézett rá Ash.
-Rendben. Tévézhetek tovább?-húzta fel a szemöldökeit.
-Persze. Ennyit akartam csak.-mondta Ash, aki a csomagjaim felé ment s megkócolta Harry haját. Én is Ash után mentem, majd felmentünk az emeletre a bőröndökkel ahol megállt.
-Ugye nem baj, ha osztoznunk kell a szobán?-húzott közelebb magához.
-De, nagyon nagybaj.-húztam el a számat, mire Ash kiskutya szemekkel nézett rám.-Bolond.-nevettem el és egy csókot adtam neki.
-Akkor megfelel?-mosolygott rám.
-Tökéletes.-mondtam, miközben a szobájába mentünk és leraktuk a bőröndöket.
-Szekrényed még nincs, mad összébb pakolom a cuccaim és elhozunk tölltek egyet. Ugye nem baj?-fordult felém.
-Dehogy is.-öleltem át.-Köszönöm Ash.-hajtottam a fejem a mellkasára.
-Még is mit?-emelte meg a fejemet, az államat mutató és hüvelykujja között tartva.
-Hogy segítettél. Sajnálom,hogy elrohantam.-kotortam ki az arcából az egyik kósza tincsét.
-Ne sajnáld. Le kellett nyugodnod. Amúgy, hova mentél?-nézett a szemeimbe, miközben az arcom simogatta.
-Ömm... Calum-nál. Ott voltak a srácok is.-haraptam meg az alsó ajkam, mert féltem, hogy haragudni fog, amiért Cal-nál voltam.
-Értem.-mosolygott rám. Nem tűnik mérgesnek egyáltalán. Nagy kő esett le a szívemről.
-Nem haragszol...?-néztem rá.
-Miért haragudnák?-ráncolta össze a homlokát.
-Mindegy.-mosolyogtam rá.
-Te tudod.-vont vállat mosolyogva.
-Amúgy... Harry-nek valami baja van?-kérdeztem.
-Nem tudok róla. Miért lenne?-ült le az ágya szélére.
-Ja, nem tudom.. Csak fura volt.-ültem le mellé.
-Lehet nem aludta ki magát.-fogta meg a kezem. Végig néztem a csomagaimon, mad eszembe jutott valami.
-Ash... Hol a gitárom?-néztem rá kérdően.-És a zongorámmal mi lesz?
-A gitárod, majd el hozzuk, zongorám meg van nekem is. Minek kettő?-mosolygott rám.
-Jogos.-mondtam mosolyogva, majd hozzá bújtam.
-Nem vagy éhes?-mondta,miközben az oldalam cirolgatta.
-Kicsit.-mondtam, mire korogni kezdett a hasam.
-Kicsit, mi?-nevetett.-Gyere.-mondta, majd homlokon csókolt és karöltve a konyhába mentünk. Ash a hűtőhöz lépett, majd kinyitotta azt, szétnézett benne, utánna becsukta és odajött hozzám. A kezét a derekamra rakta, majd kiskutya szemekkel nézett rám.
-Nem akarsz tükörtojást csinálni?-mosolyodott el.
-Csinálok.-sóhajtottam mosolyogva, mire ajkait éreztem az enyémen, majd végig nézett rajtam.-Kérdezd meg a többieket, hogy kérnek-e.-ahogy kimondtam a nappali felé vette az irányt én pedig a hűtőhöz léptem. Kivettem belőle a tojásokat, és becsuktam a hűtőt. Elővettem minden szükséges eszközt, majd a serpenyőt a gázra raktam, mire Ash bejött.
-Nem kérnek.-jött közelebb és leült a konyha szekrényre, míg én sütni kezdtem a tojásokat. Mikor kész voltam Ash-re pillantottam.
-Van itthon sajt?-kérdeztem a tányérokat elővéve.
-Meg nézem.-mosolygott rám és a hűtőhöz sietett, amit egyből kinyitott és keresgélni kezdett benne.-Bingó!-kiáltott fel.-Kell még valami?-nézett kérdően míg elővette a sajtot.
-Paradicsom, paprika, uborka.-mondtam, míg a tányérokra szedtem a tojásokat. Ash elővett mindent és az asztalra rakta őket.
-Mit csináljk velük?-nézett rám.
-Kockákra kell vágni őket.-mondtam,miközben egy kisebb tálat és két kést vettem elő.
-Igen is.-nevetett, mire kivette az egyik kést a kezemből,és darabolni kezdünk. Mindent a tálba raktunk, vettünk elő kenyeret, majd megfogva a kajákat Ash szobájába mentünk. Leültünk az ágyára, és nagy nevetések közepette elfogyasztottuk a kajánkat. Előszedtem magamnak egy nagy pólót és fehérneműt, majd letusoltam, utánnam pedig Ash. A tévé bevolt kapcsolva, de nem foglalkoztunk vele csak beszélgettünk, míg elnem aludtam a karjaiban. Biztonságban érzem magam, és boldognak. Le írhatatlanúl boldognak. Mert vele vagyok, és szeretem.

XII. RÉSZ

Ash-el az egész utat csendben töltöttük, csak néha egymásra mosolyogtunk. A házhoz érve kiszálltunk a kocsiból, amit Ash le is zárt. A zene kihallatszódott a falakon, és az ablakon benézve pár embert pillantottam meg. Ash megfogta a kezem, majd elindultunk befelé. Gondolkodás nélkül kinyitottuk az ajtót, majd a nappaliba mentünk. Így belépve sokkal nagyobbnak tűnik a tömeg. Nem tudom hányan lehetünk,egyáltalán csoda, hogy ennyien beférünk ide. A zenétől semmit sem lehet hallani. Nem tudom milyen zene szól, de nem nagyon az én ízlésem. A tömegen átfurakodva a nappaliban találtuk magunkat. Ash megállt, szétnézett,majd húzott tovább maga után, míg én is észrevettem a többieket.

-Sziasztok.-köszöntünk Ash-el. Kiabálni kellett, hogy halljanak úgy-ahogy valamit, de inkább szájról olvastak.

-Sziasztok!-kiáltották szinte egyszerre,mire mind a hárman megöleltek, Ash-el pedig lepacsiztak.

-Gyertek.-biccentett a fejével Luke a konhy felé,mire mind utánna mentünk. A konyháb érve két üveg Thequilát vett magához, majd az udvar felé vette az irányt, míg mi a nyomában voltunk. Az udvar végébe érve leült a földre, majd mi is így tettünk. Egy körben ültünk és kérdően néztünk Luke-ra.

-Miért jöttünk ki?-húztam fel a jobb szemöldökömet.

-Van egy meglepim.-vigyorodott el és a zsebében kezdett turkálni, mire két sodort, valószínűleg füves cigit vett ki.

-Az amire gondolok?-vigyorodott el Michael.

-Az ám.-vigyorgott Luke, míg egy gyújtót vett elő.

-Enyém a második,stipi-stop!-kiáltotta el magát Cal.

-Még is honnan szerezted?-vontam fel a szemöldökeim.

-Az legyen az én dolgom-kacsintott Luke, majd meggyújtotta a füves cigit, és beleszívott egy mélyet.

-Milyen?-csillogtak Cal szemei.

-Nem elég jó, hogy adjak nektek.-biggyesztette le Luke a száját,majd nevetni kezdett

-Na add csak ide!-kapta ki Cal Luke kezéből, majd ő is beleszívott.

-Ash?-nézett kérdően Cal Ash-re.

-Biztos nem! Vezetek is meg amúgy sem.-rázta meg a fejét.

-És te Rose?-nézett rám.

-Mire jó ez?-ráncoltam össze a homlokom.-Mármint, mi a jó benne?

-Próbáld ki és megtudod.-vigyorgott Michael.

-Nem tudom...-vettem ki Cal kezéből a cigit amit időközben felém nyújtott.

-Na! Szívj bele! Szívd be a jót és fujd ki a rosszat.-kacsintott Cal,majd a kezével a háta mögött támaszkodott.

-Ha nem akarod nem kell.-nézett rám Ash.

-Igazság szerint kíváncsi vagyok. Csak nem tudom,hogy tetszeni fog-e.-húztam el a számat.

-A te döntésed.-mosolygott Ash.

-Hát... Egyszer élünk.-mondtam és egy mélyet szívtam bele, amit letüdőztem. Furcsa érzés volt. A világ kicsit elkezdett forogni velem,de nem úgy mint mikor részeg vagyok. Jó érzés és melegség járta át a testem. Akaratom ellenére is elkezdtem mosolyogni,majd Michael felé nyújtottam a cigit.

-Na milyen?-érdeklődött Luke.

-Fura... De amúgy kurva jó!-nevettem el magam,mire azt vettem észre, hogy az egyik üveg Tequilát nyújta felém. Kivettem a kezéből és beleittam,majd tovább adtam Cal-nak. Emlékszek rá, hogy egy ideig ott ültünk, az egyik üveg Teuila elfogyott, és mindkét cigit elszívtuk, és egyszercsak képszakadás. Csak a sötétségre emlékszek. Semmi másra. Reggel mikor felkeltem iszonyatosan fájt a fejem. Az arcom a párnába nyomtam és gey ideig így feküdtem, míg egy kiáltást nem hallottam.

-Rose hozzád jöttek!-kiabált Richard.

-Ki jött?-nyöszörögtem,mire kopogtak az ajtón.-Gyere.-nyomtam vissza a fejem a párnába.

-Szia...-Cal hangját hallottam meg, mire felnéztem rá.-Ömm... Zavarok?-vakarta meg a tarkóját.

-A fekvésen kívűl semmit nem tervezek,szóval nem zavarsz.-ültem fel az ágyamon.

-Mire emlékszel tegnapról?-nyelt egy nagyot.

-Kellene valamire?-ráncoltam össze a szemöldököm.

-Akkor nem nézted még a telefonod.-harapta meg az alsó ajkát. Kicsit furcsán néztem rá, majd a párnám alól előszedtem a telefonom, miközben ő az ágy szélére ült. Meg nyomtam a kis gombot a telefonom oldalán, majd amit láttam azon elkerekedtek a szemeim. Vagy száz nem fogadott hívás és pár sms. Mind Ash-től Meg nyitottam az üzeneteket, amikban azok álltak, hogy hova lettünk, miért nem veszem fel, válaszoljak... A kezeim elkezdtek remegni, majd hívni kezdtem őt. A második csöngés után kinyomta. Cal-ra néztem, aki aggódóan nézte a telefonom.

-Ki nyomta.-mondtam és újra hívni kezdtem, de semmi új nem fogadott. Kezdtem kétségbe esni, mivel nem tudom mekkora hülyeséget csináltam.-Mi történt tegnap?-néztem könnyes szemekkel Cal-ra.

-Kérlek ne haragudj.-nyelt egy nagyot, majd elővette a telefonját, kicsit nyomkodta és a kezembe adta. Egy kép volt rajta. Cal és én voltam rajta. Táncoltunk.-Lapozz még.-harapta be az alsó ajkát. Nyeltem egyet, majd tovább lapoztam. Azt hittem elájulok... Biztos nem igaz... Nem lehet. Éreztem, hogy könnyel telik meg a szemem, majd lefolyik az arcomon.

-Nem lehet...-bámultam a kijelzőt, amin épp Calummal csókolózok.

-Pedig ez volt... Sajnálom, én sem voltam magamnál.-vette ki a telefont a kezemből.

-Beszélnem kell vele, de most!-ugrottam ki az ágyból és a szekrényemhez siettem. Az első nadrágot és pólót vettem ki, ami a kezembe akadt.

-Elviszelk majd. Siess.-mondta Cal és kiment a szobából. Gyors felvettem a nadrágot, ami egy fekete farmer volt, és a pólót, amin eg Pony Forever felirat van. Ash pólója... A kendő a csuklómon volt, így ezzel nem időztem. Felkötöttem a hajam, letöröltem a könnyeim és lerohantam a lépcsőn. Gyors felkaptam a Conversemet, majd kiléptem az ajtón, ahol Cal várt.

-Még is mivel viszel el?-néztem rá kérdően.

-Kocsival.-mondta és elindult az út felé.

-Mivel?-néztem rá kérdően.

-Hívtam taxit.-mondta,mire leparkolt előttünk egy taxi. Amint megállt, azonnal beszáltunk a hátsó üllésre, Cal elmondta a címet és már mentünk is. Egész úton a könnyeimmel harcoltam. Félek, hogy elvesztettem Asht. A házhoz érve nem is vártam, hanem az ajtóhoz siettem, majd lenyomtam a csengőt. Egy kis idő mulva Lauren állt előttem.

-Szia,Ash itthon van?-néztem rá kérdően.

-Igen, de nem biztos, hogy tudsz vele beszélni. Gyere be.-állt férre az ajtóbol, mire Cal is ideért és bejött velem. A házba belépve hangos dobolást hallottam Ash szobája felől. Lerúgtam a cipőmet, majd a szoba felé vettem az irányt. Odaérve bekopogtam, de szerintem a dobolástól nem hallotta. Remegő kezekkel a kilincs felé nyúltam, majd lenyomtam azt. Nyitva van. Lassan elkezdtem nyitni az ajtót, majd beléptem a szobába. Ash háttal ült nekem a dobjánál.

-Lauren,hányszor mondjam, hogy...-amint meglátott elhalgatott.-Hát te?-nézett végig rajtam.

-Ash, kérlek beszéljük meg a tegnapit...-csuklott el a hangom.

-Mit akarsz megbeszélni Rose? Azt, hogy megcsaltál? Hogy elöttem smároltál mással? Főleg a haverommal? Mit akarsz ezen megbeszélni? Láttam mi volt ott. Láttam! Tudod azt hittem, hogy szeretsz. De rosszul hittem.-nyelt egy nagyot. A szemei kissé pirosak voltak és könnyesek. Ezek szerint sírt.

-Ash én szeretlek... Nem voltam magamnál. De ezt te is tudod. Nem emlékszek semmire. És Cal sem volt magánál, nem akarta ezt tenni!-mondtam közelebb lépve hozzá.

-Ezt honnan veszed?-állt fel a székről.

-Onnan, hogy ő mondta el, hogy mi történt!  Más különben miért tette volna? És tudod, ha nem szeretnélek, akkor nem lennék most itt.-néztem a szemeibe, és éreztem, hogy a könnycseppeim előtörnek.

-Nem tudom. De ez rohadtul fáj nekem. Ide bent!-mutatott a mellkasomra.-Mert szeretlek! És nem akartam ezt soha sem átélni.

-Sajnálom Ash... Nem voltam magamnál.-mondtam remegő hangon, miközben az arcom egyre több könnycsepp lepte el.

-Sajnálhatod is.-lépett vissza a dobjához, mire elkaptam a kezét.

-Mit tegyek, hogy mebocsáss?-néztem mélyen a szemeibe, mire nem válaszolt csak engem nézett. Lábujjhegyre álltam, megfogtam a tarkóját és magamhoz húztam egy csókért. A csók végén rá néztem, majd megszólaltam.

-Sajnálom Ash. Remélem egyszer megtudsz bocsátani.-simítottam végig az arcát, majd az ajtó felé vettem az irányt. A kilincs felé nyúltam, mire elkapta a kezem és magához rántott. Szorosan megölelt,a derekamnál szorosan tartva

-Ennyi kellett. Hogy tudjam, hogy szeretsz. És tudom.-emelte meg az államnál fogva a fejem, majd letörölte a könnyeim.

-Akkor nem hagysz el?-néztem a szemeibe, mire gyengéden megcsókolt. Ahogy ajkai az ajkaimhoz értek melegség és boldogság járta át az egész testem. Az ajkainkat elválasztotta, majd a homlokát az enyémnek támasztotta.

-Ez megfelelt a válaszomnak?-mosolygott rám.

-Köszönöm.-öleltem meg szorosan, az arcom pedig a mellkasába furtam.

-Én köszönöm.-simította végig a hátam.

-Még is mit?-néztem a szemeibe.

-Hogy szeretsz.-mosolygott rám.

-Én köszönöm.-pusziltam meg.-Amúgy... Kérlek Cal-ra se haragudj... Nem akarom, hogy miattam legyetek rosszban. Nem akarta ő sem.-mondtam kicsit hallkabban.

-Tudom. Neked köszönhetően nem haragszok rá. Mert felnyitottad a szemem.-simogatta az oldalam, mire elmosolyodtam.-Ő is itt van?-nézett kérdően rám, mire bólintottam, és megfogta a kezem.-Akkor menjünk ki.-nyomott egy puszit a számra és elindultunk kifelé. A nappali felé vettük az irányt, ahol Cal ült.

-Szevasz.-lépett oda hozzá Ash kisebb mosollyal.

-Őőő, szia. Figyelj Ash én...-mondta, de Ash félbe szakította.

-Nyugi van. Nem is adsz pacsit?-nyújtotta felé a kezét.

-Hogy mi...? Azt hittem, hogy...-ismét félbe szakította.

-Köszönd Rose-nak.-mosolyodott el, miközben rám nézett.

-Szóval... Nincs gáz?-nézett kérdően Cal rám, majd Ashre.

-Nincs.-ahogy kimondta Ash, Cal is elmosolyodott.

-Most csak szivatsz?-ráncolta kicsit össze a homlokát.

-Nem.-turt a hajába Ash.

-Kössz.-vigyorodott el Cal, majd lepacsiztak.-Soha többet nem szívok... Ezt megfogadtam most. És ezt sem teszem meg többet. Ha magamnál lettem volna, tuti nem tettem volna meg.-hadarta Cal.

-Jó, nyugi van.-mosolygott Ash, majd leült a kanapéra, mire én is leültem mellé, ő pedig átkarolt.

-Ömm.. Én akkor nem is zavarok... Majd beszélünk.Sziasztok.-mosolygott Cal, majd el is tünt.

-Gyorsan lelépett.-mondta Ash és az oldalam kezdte simogatni, mire bólintottam és hozzá bújtam.-Mit tervezel mára?-emelte meg a fejem.

-Ömm... Semmit. Miért?-mondtam, miközben a hajával kezdtem játszani.

-Hmm... Lustálkodós nap? Az este után rádfér a pihenés.-kotorta el az egyik kiszabadult tincsem az arcomból.

-Benne vagyok.-helyeztem magam kényelembe, és a mellkasára hajtottam a fejem.

-Ha leszálsz rólam akkor hozok valamit.

-Micsodát?-néztem rá.

-Valamit.-csókolt meg.

-Na jó...-mondtam és felültem, mire ő a konyha felé ment. Elővettem a telefonom, majd felmentem twitterre. Semmi érdekes. Pár percig nyomkodtam, mire Ash két tállal jött vissza.

-Csukd be a szemed.-tette a tálakat a háta mögé, mire becsuktam a szemeim. Éreztem, hogy leül mellém,majd ismét megszólalt.-Nyisd ki a szád.-hallottam a hangján,hogy mosolyog.

-Miért?-kérdeztem vissza.

-Csak nyisd ki!-parancsolt rám, mire sóhatottam egyet és kinyitottam a számat.

-Ne ijedj meg.-mondta és a számba adott egy tejszínhabos és nuttellás epret.

-Hmmm... Finom.-nyitottam ki a szemem mikor lenyeltem az epret.-A kedvencem.-mosolyogtam rá.

-Tudom. Van egy kis nuttella a szádon.-mondta és megcsókolt.

-Vagy is volt.-mondtam mosolyogva és szorosan hozzábújtam, mire az egyik tálat az ölébe vette amiben eper volt, a másikat pedig maga mellé rakta, amiben chips volt.

-Akarsz nézni valamit?-simogatta az oldalam.

-Ahan.-mosolyogtam.

-És mit?-kérdezte.

-Nem tudom... Az útvesztő?-vigyorogtam rá.

-Még nem láttam. Menjünk a szobába.-fogta meg a kezem és az egyik tálat, míg én a másikat. A szobájába érve letettük ezeket az ágyra, amit előtte meg igazítottam, majd lültem. Ash elővette a laptopját, majd Anne hangját hallottuk meg.

-Ash, bejöhetek?-mondta egy kopogás kiséretében.

-Gyere.-mondta, miközben mellém ült, mire az ajtó lassan nyílni kezdett.

-Jobban vagy...?-kérdezte, mire megpillantott engem. Kicsit összeráncolta a homlokát, majd megszólalt.-Szia Rose.-köszönt.

-Szia.-mosolyogtam vissza.

-Akkor megkaptam a választ már.-mosolygott Ash-re.-Nem is zavarok.-mondta,és egy nagy mosoly kiséretében kiment a szobából.

-Rendben.-mosolygott Ash, miközben egy marék chipset gyömöszölt a szájába, és egy filmes odalra ment.

-Mi is a film címe?-mondta teli szájjal.

-Az útvesztő. És ne beszélj teli szájjal.-nyomtam meg az arcát a mutató ujjammal.

-És, ha mással van tele?-nyelte le a szájában lévő chipset.

-Akkor sem.-mondtam, miközben egy eperért nyúltam. Mikor a számhoz emeltem, elkapta a kezem és megcsókolt. A csók közben, miközben az akainkat sem választotta szét.

-Most nem baj,hogy teli szájjal beszélek?-mondta kicsit érthetetlenűl,mire elnevettem magam.

-De igen.-öltöttem rá a nyelvemet.

-Jó, inkább nézzük.-mosolygott rám, majd lefeküdt az ágyra, a laptopot a hasára tette, én pedig a vállára hajtottam a fejem, miözben egy epret ettem. A tálakat a másik oldalára rakta, majd elindította a filmet. A film nézése közben az összes eper és chips is elfogyott, Ash pedig elaludt. Óvatosan felkeltem a válláról, a laptopot kikapcsoltam és visszaraktam az asztalára, óvatosan betakartam, a tálakat magamhoz vettem,majd halkan kimentem a szobájából.A konyha felé vettem az irányt, majd oda érve Anne-t és Lauren-t pillantottam meg. Anne rám nézett,majd elmosolyodott, miközben a tálakat letettem a mosogatóba.

-Ash?-nézett szét Lauren.

-Alszik.-mosolyogtam.

-Ja... Mondjuk szerintem éjszaka nem nagyon aludt.-húzta el a száját.-Amúgy mi történt, hogy így kibukott?-nézett rám kérdően.

-Ömm.... Hülye voltam... Vagy is nem hülye, hanem hibát követtem el, de nagyon nagyot...-sütöttem le a szemeim.

-Nem voltál tudatodnál.-mosolygott rám Anne.

-Te tudsz róla?-kerekedtek el a szemeim.

-Volt itt Michael és ő mondta el nekem. De én nem hibáztatlak. Minden elmondott, hogy ők vettek rá, meg sok volt neked.-mondta miközben valamihez a tésztát gyurta.

-Mert mi volt?-nézett Lauren Anne-ra,majd rám.

-Lényegtelen.-mondta Anne.

-Engem nem zavar,ha tudja... Előbb utóbb úgy is megtudja... És én csináltam... De ha te nem akarod, akkor nem mondom el neki.-fogtam meg a bal felkarom,miközben Anne-ra néztem.

-Azt hittem, hogy nem akarod, hogy tudja.-nézett kicsit meglepetten.

-Lauren mindig is olyan volt mint a hugom... Ha ő tudja, az nem zavar.-mosolyodtam el egy kicsit. Igen, Laurennel elég jó kapcsolatunk van. Olyan mintha az én hugom is lenne. De ezt ő tudja.

-Rendben van.-mosolyodott el Anne, miközben a sütőhöz lépett.

-Segítsek valamit?-kérdeztem.

-Nem kell.-mosolygott.-Aranyos vagy, de lassan kész vagyok. Beszélgessetek addig, vagy valami.-nézett Laurenre,majd rám és elmosolyodott.

-Rendben akkor.-mosolyogtam és a nappali felé vettem az irányt, Laurennel a nyomomban. Leültem a kanapéra, majd ő mellém.

-Na, mi volt tegnap?-nézett rám.

-Hát... Ugye elmentünk Luke-hoz bulizni. Amikor oda értünk, kihívott minket a kertbe, Calummal és Michaellel együtt. Hozott ki két üveg Tequilát, majd leültünk a kert végébe, ahol egy füves cigit vett elő. És én is szívtam... Emlékszek rá, hogy azt az egy szálat négyen elszívtuk,mivel Ash nem szívott, meg, hogy ittunk. Ez után arra emlékszek, hogy az ágyamban fekve keltem fel arra, hogy Richard kiabál nekem kintről, hogy jöttek hozzám. Calum jött. Elmondta, hogy baj van. Megnéztem a telefonom, és láttam, hogy Ash többszőr hívott. Majd mutatott két képet. Az egyiken táncolok vele, a másikon pedigmár csókolóztunk.-éreztem, hogy egy könnycsepp folyik le az arcomon.

-De nem voltál magadnál, nem igaz?-nézett rám kisebb mosollyal.

-De igaz... Mégis csalódást és fájdalmat okoztam Ash-nek.-haraptam meg az alsó ajkam.

-De attól még szeret, és te is őt. Boldogok vagytok együtt, nem?

-De.-bólintottam, miközben letöröltem a könnyeim.

-Ez a lényeg.-mosolygott rám.-A tegnapit, meg feletsd el... Ash megbocsátott, veled van és szeret. Ez a lényeg, nem?-emelte meg kicsit a szemöldökét.

-Igazad van.-mosolyogtam rá.

-Mikor nincs.-húzta ki magát és hátra dobta a haját,olyan "dívásan", majd elnevette magát.

-Bocsánat őfelsége.-nevettem én is. Bekapcsoltuk a tévét, majd egy ideig azt néztük, mikor megszólalt a telefonom. Richard hívott. Felvettem a telefont, majd beleszóltam.

-Szia.-mondtam.

-Szia. Apa hívott.-mondta komolyan.

XI. RÉSZ

-Hogy.... Micsoda?-mondtam lesokkolva.
-Sajnálom, nem tudok tovább élni abban az országban.
-Miért nem szóltál előbb?!-kiabáltam vele.
-Mert nem engedtetek volna el! Ha ott maradok csak jobban szenvedek! Így könnyebb lesz! Igaz, hogy ti is hiányoztok,meg minden, de itt semmi emlékem nincs ami anyádhoz köt!-kiabált velem.
-Haza jössz még...?-éreztem,hogy a szemeim könnyel telnek meg.
-Nem.-nyelt egy nagyot.
-Még is melyik városban vagy?
-Nem lényeges. Ne gyertek miattam ide. Nem fogom elmondani. Sajnálom Rose. Szeretlek.-mondta és sóhajtott egyett.
-Le ne tedd!-kiabáltam vele.
-Szia.-mondta és letette. A telefont még a fülemnél tartottam, majd a földhöz vágtam.
-A francba!-kiáltottam el magam, az arcom pedig a tenyermbe temettem.
-Mi történt?-érdeklődtek a srácok.
-Elment...-mondtam.
-Hova? Mennyi időre?-nézett rám Ash.
-Amerikába... És örökre...-kezdtem sírni.
-Hogy hova?-kerekedett el Ash szeme.
-Jól hallottad. Azt mondta, hogy nem tud itt élni tovább... Új életet akar egyedül.-ölelt át Ash szorosan. Luke leült a másik oldalamra, mellé Cal, Michael pedig összeszedte a telefonom.
-Biztos haza jön...-mondta Luke.
-Nem fog... Túl elhatározott volt.-töröltem le a könnyeim szipogva.
-Nyugodj meg... Vissza ön úgy is.-adta a kezembe a telefont Michael, és leült a földre.
-Remélem...-sóhajtottam és kivettem a kezéből a telefont.
-És Amerikán belül hova ment?-fogta meg a kezem Ash.
-Nem tudom. Nem mondta el. Azt mondta, hogy ne menjünk miatta oda. Ezért nem mondta el, csak letette.-szipogtam, mire átölelt Ash és Luke.
-Hívd fel Richardot szerintem.-mondta Cal, de nem nézett rám. Luke elengedett, de Ash a fejét a vállamra hajtotta. Én bekapcsoltam a telefonom, majd előkerestem Richard nevét és a hívásra nyomtam. Szinte egyből felvette a telefont és beleszólt.
-Szia.-mondta.
-Baj van...-szóltam a telefonba.
-Micsoda?-kérdezte rémülten.
-Apa Amerikában van.-nyeltem egy nagyot.
-Micsoda?-kérdezte zavartan.
-Elöbb hívott fel. Azt mondta, hogy nem jön haza, és ezt sem mondta el, hogy melyik városban van. Nem akarja, hogy utánna menjünk...-éreztem, hogy egy könnycsepp folyik le az arcomon.
-A francba... Francba!-kiabálta.
-Mi legyen most?-kérdeztem, miközben Ash kezét szorítottam idegességemben.
-Nem tudom... Miért ment el?
-Azt mondta, hogy nem tud itt élni már.-csuklott el a hangom a mondat végén, mire Ash elkezdte simogatni az oldalam.
-Értem... Majd megbeszéljük, jó?-mondta komolyan.
-Rendben.-vágtam rá.
-Majd hívlak. Addig Ash vigyáz rád. És ne sírj. Szia.-mondta és letette. A telefonom a zsebembe raktam, majd a könnyes szemeimmel szétnéztem a srácokon. Mind a négyen kíváncsian néztek, hogy van-e valami hír még.
-A rohadt életbe...-mondtam és Ash nyakába temettem az arcom, mire ő szorosan átölelt.
-Nyugodj meg...-simogatta a hátam, mire nem reagáltam.
-Ezzel nem oldod meg a problémádat... Ha fáj, akkor is mosolyogj. Egy idő után könnyebb lesz.-mondta Michael.
-Miért vagyok ilyen szerencsétlen...? Miért cseszik így ki velem az élet?-hajtottam a fejem a felhúzott térdeimre, Ash pedig átkarolt.
-Minden rossz után valami jó történik. A rossz hamarosan véget ér, utánna pedig valami nagyon csodás fog történni.-emelte meg a fejem Ash.
-Remélem...-sóhajottam a könnyeimmel harcolva.
-Nyugodj meg Rose...-mondta Luke, miközben a kezét a hátamra tette. Sóhajtottam egyet, majd megszólaltam.
-Rendben... Végül is, nem tudok mit csinálni ez ellen. Itt hagyott. Jobb így neki.-csuklott el a hangom.
-Sajnos igaz amit mondtál.-húzta el a száját Michael.
-Tudom...-töröltem meg a szemeim.
-Idővel minden jobb lesz.-ölelt meg Ash.
-Tudom.-szipogtam és kinéztem az ablakon. A nap sugarai még betörtek az ablakon, de már nem olyan intenzíven mint pár órája. A nap már lemenőben volt. A nap fényében a medence vize csillogott, az ég pedig narancssárgás színű volt. Vajon hol van? Vajon vissza jön? Vajon hiányzok neki? Vagy Richard, vagy akármi? Lehet most boldog igazán. Legszivesebben megkeresném és visszahoznám ide, Sidneybe. De nem tudom hol keressem. Amerika hatalmas, mire mindent bejárnák az életemnek is vége lenne szinte. Ezzel nem megyek semmire. Majd Richard meg mondja, hogy mit tegyünk. Lehet csak várni kellene és visszajön. Vagy nem. Örökre szülő nélkül maradok. Nem rég veszítettem el anyát, erre ő elutazik. Igazság szerint nem hibáztathatnám,de mégis dühös vagyok rá. Így nekem is könnyebb lenne anyára tekintve, de én nem tudnák elköltözni innen. Minden emlékem ide köt és a szívem is. Ittvan Ash nekem. Na meg a srácok is. Inkább bezárnának egy szobába egész életemre, minthogy Amerikába költözzek. Hírtelen a gondolataim közepette arra lettem figyelmes, hogy Michael integet előttem.
-Figyelsz te?-kérdezte Ash, mire megráztam kissé a fejem.
-Bocsi, el bambúltam.-nevettem el egy kicsit magam.
-Semmi baj.-mosolygott rám Ash,miközben az egyik hajtincsem a fülem mögé türte.
-Amúgy, mit mondtatok?-mondtam, miközben végig néztem rajtuk.
-Ash kérdezte, hogy haza akarsz e menni....-mondta Calum miközben a hajába turt és hátra dőlt a kanapén.
-Nem tudom... Ahogy gondolod.-vontam vállat,mire összevonta a szemöldökét.-Jó akkor igen.-mosolyodtam el,mire megpuszilt.
-Végre.-nevetett Ash.
-Mit végre?-kérdeztem miközben felkeltünk a kanapéról.
-Végre magadtól döntöttél.-nevette el magát és megölelt.
-Nagyon vicces.-böktem hasba.
-Elvigyünk titeket?-nézett Luke-ékra a hasát fogva.
-Ja, jó lenne.-mosolygott Luke.
-Rendben.-sóhajtott Cal és ő is felkelt.
-Na akkor szia Michael!-köszöntünk el tölle, mire vissza köszönt. Elindúltunk kifelé, de a nappali ajtajában hírtelen megálltam.
-Őőő... Ne segítsünk takarítani?-néztem szét a szobában, ahol szinte minden vagy habos vagy vizes volt.
-Nem kell. Ezzel egyedül is boldogulok.-mosolygott rám, majd oda lépett hozzám és megölelt köszönés képpen,de a fülembe súgott valamit,úgy, hogy a többiek ne vegyék észre.
-Amúgy hallottam és láttam a Calumos dolgot...-elengedett, majd rám mosolygott. A szemeim elkerekedtek, a szívverésem felgyorsult.
-Na menjünk Rose.-fogta meg a vállam Ash mire bólintottam.
-Akkor szia.-eröltettem egy mosolyt magamra. Félek, hogy elmondja Ash-nek akaratosan, vagy akár véletlenűl. Michael mosolyogva intett nekünk, mi felvettük a cipőnket és kimentünk a kocsiba. Én az anyósüllésre, Luke és Cal hátra, Ash pedig a kormánymögé ült és elindultunk. Elösszőr Luke-hoz mentünk.
-Hallod Ash, multkor a próbán itthagytad a cuccaid.-szólalt meg Luke.
-Akkor itt vannak!-nevett el magát Ash, mire leparkolt Luke háza előtt.-Mindjárt jövök.-csókolt meg.
-Na császtok!-köszönt Luke, és kiszálltak a kocsiból. Amint beléptek a házba,meg szólaltam.
-Michael látta.-mondtam a tükröt bámúlva, amiben láttam, hogy elkerekedik a szeme és előre néz.
-Mit?-kérdezett vissza és hallottam, hogy nyel egyet.
-Szerinted mit?-fordultam hírtelen hátra.
-Francba.-könyökölt a tédére, és a fejét támasztotta.
-Nekem mondod?! Istenem Calum... Ha Ash megtudja?-néztem rá.
-Hülye voltam...Nem kellett volna. Sajnálom.-mondta,miközben rám nézett.
-Remélem nem mondja el...-ráztam meg a fejem és vissza ültem rendesen.
-Nem fogja.-mondta és a telefonját kezdte nyomkodni. Az ablakon bámúltam ki, mikor meg pillantottam Ashtont, ahogy a dobverőivel, egy kendőjével ami a kezéből lógott, és egy műanyag kulacs szerű valamivel,amiből inni szokott. Berakta ezeket a csomagtartóba, majd beült és tovább mentünk. Egész úton csendben voltunk, majd Cal házánál álltunk meg.
-Kössz. Majd dumálunk. Császtok!-mondta és kiszállt a kocsiból. Mi intettünk neki, majd elindultunk hozzánk. Ash leparkolt a házunk előtt és átölelt.
-Majd beszélünk hercegnő.-csókolt meg.
-Nem maradsz itt?-néztem kiskutya szemekkel rá.
-Nem akarok zavarni.-mosolygott rám.
-Nem zavarsz. Na kérlek.-fogtam meg a szemét mire sóhajtott.
-Tartozol ezért.-nevette el magát, mire kiszálltunk a kocsiból. El indultunk a bejárati ajtóhoz, ami zárva volt. Elővettem a kulcsomat, majd kinyitottam az ajtót. Beléptünk a házba, levettük a cipőnket, majd megszólaltam.
-Mit csináljunk?-fordultam felé, és a vártnál közelebb állt. Megfogta a derekam, majd a falnak nyomott.
-Hát... Lenne egy ötletem.-mosolygott rám,mire gyengéden, mégis szenvedéjesen megcsókolt. A csókjaink egyre "vadabbak" voltak, amik közepette megemelt a földről, én pedig a dereka köré kulcsoltam a lábam. A jobb kezemmel a hajába turtam, a másikkal pedig a jobb felkarját fogtam. Megfogta a combjaim, majd a nappaliba mentünk. A testével a falnak támasztott, egyik kezével a hajamba turt, a másikat pedig lassan a pólóm alá csúsztatta. Ajkaink elváltak, és megharapta a nyakam, majd elkezdte csókolgatni azt. Ajkai lassan haladtak le a kulcscsontomra, mikor kivágódott a bejárati ajtó. Ash rémült arcot vágott és egyből letett. Én kicsit elnevettem magam és átöleltem, mire ő is elmosolyodott és megrázta a fejét. Elengedtük egymást, majd Richard lépett mellénk.
-Sziasztok. Hát ti?-emelte meg a szemöldökét.
-Haza akartam jönni.-mosolyogtam rá, mire Ash bólintott.
-Értem.-bólintott és a kanapé felé ment. Leült arra, majd a telefonját kezdte nyomkodni.
-Valami hír?-fogtam meg a bal felkarom, Ash pedig a kezemet.
-Nem tudok semmit.-rázta meg a fejét.
-Mi legyen akkor?-húztam el a számat.
-Várunk.-mondta, miközben csak a telefont nyomkodta.
-Rendben... Végül is nem tudunk mit csinálni.-húztam el a számat.
-Ennyi.-mondta és felkelt a kanapéról. A telefont a zsebébe rakta és a szobájába ment.
-Ő is kivan...-mondta Ash és rám pillantott.
-Tudom.-húztam el a számat, mire átöleltem.
-És te, hogy vagy?-simította végig az arcom.
-Jobban már.-mosolyogtam rá.
-Ennek örülök.-mosolygott rám, majd megcsókolt és gyengéden meghrapta az alsó ajkam.
-Héj!-nevettem elmagam.
-Problémád van?-nevetett ő is és közelebb húzott.
-Lehet.-böktem meg az orrát és kacsintottam.
-Pontosabban?-mosolygott rám.
-Talán.-öltöttem rá a nyelvem.
-Ne talánozz!-csikizte meg kicsit az oldalam.
-Mert mi lesz? Taláán megbüntetsz?-öltöttem megint ki a nyelvem,mire a hátára kapott.-Tegyél le!-kiabáltam nevetve.
-Majd leteszlek.-nevetett és a szobámba vitt. Becsukta az ajtót, engem pedig az ágyra fektetett és fölém mászott.
-Éhes vagy?-kérdezte, mire bólintottam.
-Kicsit. Te?-mosolyogtam rá.
-Hát.. Eléggé.-nevetett és leült mellém.-Rendeljünk pizzát?-nézett rám kérdően.
-Ahan.-ültem fel mosolyogva, míg ő előszedte a telefonját.
-Te milyet kérsz?-nézett rám kérdően.
-Legyen ananászos-mosolyogtam rá.
-Rendben.-mosolyodott el, majd a füléhez tartotta a telefont. Kisidő múlva felvették, Ash elmondta, hogy egy ananászost és egy sonkás sajtosat hozzanak. Persze a címet is elmondta, majd letette.
-Fél óra és hozzák.-mosolygott rám, mire bólintottam.
-Hozok inni addig.-csókoltam meg és kimentem a konyhába. Vettem elő egy sima és egy citromos sört, meg egy doboz narancslét és visszamentem.
-Ezek vannak most csak itthon.-húztam el a számat, és leültem mellé, de előtte leraktam őket az asztalra.
-Ez is tökéletes.-nyomott egy puszit a homlokomra, mire a mellkasára feküdtem és a hajával kezdtem játszani. Pár percig így feküdtünk,majd meguntam és a zongorám elé ültem. Ashton minden egyes mozdulatomat figyeltem, én pedig zongorázni kezdtem. Mikor kezdtem belemélyülni, elkezdtem dúdolni a szöveget,majd Ash mellém ült,mire megálltam.
-Kis zongoristám.-nyomott az arcomra egy puszit.-Emlékszel még arra amit mindig ketten játszottunk rajta?-nézett rám.
-Igen, csak a címére nem. Te emlékszel rá?-néztem rá.
-A címére én sem.-rázta meg a fejét, és a zongorára rakta a kezét. Én is ráraktam, és elkezdtük játszani a dalt. Ash elkezdte halkan énekelni a dalszöveget, majd én is csatlakoztam hozzá. Egy jó ideig még zongoráztunk,mikor megszólalt a csengő.
-Földbe gyaláztál.-nevette el magát, miközben felvette a pénztárcáját és az ajtóhoz sietett. Egy-két perc mulva a két doboz pizzával jött vissza. Leült az ágyra, és én is mellé, a pizzásdobozt pedig az ölünkbe vettük. Elkezdtünk enni, miközben a sört is elkezdtük inni. A pizza felét ettem csak meg, ő pedig az egészet. Laraktam a maradékot és az üres dobozt a földre a sörös dobozokkal együtt, mikor rám nézett és elnevette magát.
-Paradicsom szószos vagy.-nevetett.
-Hol?-kezdtem törölgetni az arcom,mire elkapta a kezem.
-Itt.-mutatott az ajkaimra, és megcsókolt. Csókjaink egyre vadabbak voltak, a nyelveink pedig táncot jártak egymással. A pólója alját kerestem, míg ő levette rólam a pólót, és én is ugyan így tettem, de egyszercsak megállt.
-Francba.-harapott az alsó ajkába, mire mellém feküdt és a fejét fogta.
-Mi a baj?-hasaltam szorosan mellé.
-Megint tovább mentem mint kellett volna. Sajnálom.-ölelt meg szorosan.
-Miért mentél tovább? Már mint mivel?-néztem rá.
-Nem akarom elsietni a dolgokat ennyi. Mert szeretlek, és ezt éreztetni akarom. Nem akarom, hogy azt hidd, hogy csak egy játékszer vagy. Mert te egy kincs vagy. Tudod én egy lányt fogok rajtad kívül szeretni. Az pedig majd a kislányunk lesz.-simította végig a csupasz hátam. Éreztem,hogy a szemeim egy kicsit bekönnyesednek.
-Ohh Ash.-mosolyogtam rá és átöleltem.-Én is szeretlek.-nyomtam egy csókot a szájára, majd a vállára hajtottam a fejem és a haját piszkáltam miközben lehunytam a szemem. Még arra emlkszek, hogy ő az oldalam simogatja, majd betakar. Innentől semmi. Csak aludtam. Reggel arra kelltem, hogy a telefonom csörög. Ashton már fent volt, mivel a telefonját nyomkodtam. Megfogtam a telefonom és a kijelzőjére néztem, hogy ki hív.A kijelzőn nem más neve villogott mint Calumé. Hírtelen nem tudtam, hogy fel vegyem e, vagy ne, de végül felvettem.
-Szia.-mondtam, majd ásíottam egyet.
-Jó reggelt.-nevetett.-Bocsi, ha felkeltettelek.
-Semmi.-mondtam röviden.
-Őőőő, csak azért hívlak, hogy, ha lenne kedvetek bulizni, akkor este Luke-nál lesz egy házibuli. Ha jöttök, ne hozzatok semmit és kilencre gyertek.-hallottam a hangján, hogy mosolyog.
-Rendben,mondom Ash-nek is.-dörzsöltem meg a szemeim.
-Rendben. Na csak ennyit akartam, szia!-mondta és letette.
-Jó reggelt.-csókolt meg Ash.
-Neked is.-mosolyogtam rá.
-Ki hívott?-nézett a szemeimbe.
-Calum.-ásítottam.
-Mit akart?-kotorta ki az arcomból a hajam.
-Este buli lesz Luke-nál és csak szólt, hogy, ha van kedvünk akkor menjünk el.-bújtam hozzá.
-Értem.-simította végig a hátam.
-Hány óra?-nyöszörögtem álmosan.
-Fél tizenkettő.
-Hogy mennyi?-pattantak ki a szemeim.
-Jól hallottad.-mosolygott rám. Kiszálltam az ágyból, kerestem magamnak valami itthoni ruhát és elmentem lefürödni. Utánna Ashel összeütöttünk valami ebédet, és egész délután tévét néztünk, miközben megbeszéltük, hogy elmegyünk a buliba. Hétkor elkezdtem készülődni, míg ő hazament, hogy elkészüljön. Háromnegyed kilenckor kész voltam. Egy farmer short, egy fekte lezser trikó, a Batman-es fullcappem és a fekete Vans-om volt rajtam. A szemeimet kihúztam, a hajam kiengedve hagytam.  Nem vittem túlzásba, csak egy egyszerű hétköznapi ruhát vettem fel. Ja és persze a kendőm a bal csuklómon volt, mint mindig. Hallottam, ahogy Ash dudál, elköszöntem Richardtól és kimentem a kocsiba. Köszönésképp Ash megcsókolt, majd el is indultunk.

X. RÉSZ

Reggel mikor felkeltem egyedül voltam. Ash nem volt ott mellettem. Szétnéztem a szobában, amibe a nap sugarai törtek be az ablakon keresztűl. Az ágy körül a tegnap este evett dolgok csomagolása van szete szét. Megfogtam a telefonom és megnéztem az órát, ami fél tizenegyet mutatott. Ásítottam egyet, majd a fürdő felé vettem az irányt. Belépve a fürdőbe a tükör elé álltam. A tükörbe nézve,majdnem kitört belőlem a nevetés. A hajam egy madárfészekhez hasonlított, az arcom tiszta nuttella és fagyi volt, helyeken a hajam is belevolt ragadva. Megmostam az arcom, hogy ne legyek maszatos, majd kifésültem a hajam, és egy kontyban felkötöttem a fejem tetejére. Kicsit megigazítottam a pólót ami rajtam volt, majd a konyha felé vettem az irányt. Ash a gáztűzhely előtt állt háttal nekem, a nappaliban pedig szólt a tévé. Halkan odaléptem Ash mögé és átöleltem.
-Jó reggelt.-szólaltam meg, ahogy átöleltem.
-Istenem Rose!-ugrott egyett és megfordult.-Ne ijeszgess... Amúgy neked is.-nyomott egy puszit a homlokomra.-Hogy aludtál?-mosolygott rám.
-Jól.-mosolyodtam el én is.-Mi jót csinálsz?-néztem a háta mögé.
-Spagettit.-vigyorodott el önelégülten.
-Az finom-mosolyogtam rá és egy puszit nyomtam a szájára.-Elmegyek felöltözni.-engedtem el és elindultam a fürdő felé, mivel este otthagytam a ruhám. Belépve magamra csuktam az ajtót és átöltöztem. Mikor kiléptem az ajtón, majdnem nekimentem Ash-nek.
-Jézusom.-ugrottam meg egy kicsit.
-Csak nem megijedtél?-nevette el magát és a derekamnál fogva közelebb húzott.
-Egy kicsit.-nevettem én is és megböktem az orrát.
-Vissz kaptad.-öltötte rám a nyelvét, miközben a falnak nyomott.
-Mit is?-emeltem meg vigyorogva a szemöldököm.
-Vajon mit.-mosolygott, miközben végig simította az arcom, majd gyengéden megcsókolt. A kezeit a combomra vezette és felemelt. Én a lábaimat összekulcsoltam a derekán, így tatva magam, az egyik kezemmel a vállába kapaszkodtam, a másikkal pedig a hajába turtam. A csókok közepette a fürdőben kötöttünk ki, az ajtót becsukta és a testével a falnak támasztott nem engedve, hogy az ajkaink szétváljanak. A csókjai egyre szenvedéjesebbek és forróbbak voltak, a kezeit a pólóm alá vezette, majd a nyakam kezdte csókolgatni, mikor valaki elkiáltotta magát.
-Ashton itthon vagyok!-hallottuk a konyha felől Lauren hangját,mire éreztem, hogy elmosolyodik és rám néz. A lábaim levettem a derekáról és a földet éreztem újra a talpaim alatt.
-Bocsi.-suttogta és egy csókot nyomott a számra, én pedig kissé megráztam a fejem. Kinyitotta az ajtót és a konyhába ment, és én is utánna, mivel fogta a jobb kezem.
-Szia.-köszöntünk szinte egyszerre Ash-el. Lauren a kezünkre pillantott, majd vissza köszönt.
-Sziasztok.-mosolygott ránk.-Mit főztél?-nézett Ashre.
-Uhh basszus!-csapta homlokon magát és a gáztűzhelyhez rohant,mi edig csak nevettünk rajta. Odalépve egyből elzárta a gázt és gyorsan keverte a kaját.
-Majdnem semmit, ahogy látom.-nevetett Lauren és a nappaliba ment.
-Nem vicces!-kiáltott utánna Ash,miközben a kaját csinálta.
-De igen.-mentem be a konyhába és leültem egy székre.
-Ez is a te hibád!-mondta nevetve.
-Az enyém?-mutattam magamra.
-Igen.-kacsintott rám, mire elnevettem magam kissé.
-Jó tudni.-mosolyogtam rá.
-Kérsz enni?-mondta miközben a tányérokat vette elő.
-Igen.-mondtam és odamentem hozzá segíteni. Elővettünk három tányért, villát és poharat, mad az asztalra raktam őket, miközben elkezdte szedni a kaját.
-Lauren, gyere enni!-kiáltott odaneki,mire bejött és leült.
-Igen is anyu.-nevette el magát.
-Hé!-húzta össze a szemöldökeit, majd elnevette magát és mi is leltünk enni.
-Tényleg olyan anyás beütse volt.-mondtam egy kis mosollyal az arcomon,ami azonnal eltünt róla. Csak a tányérom bámultam egy ideig, ami Ashnek is feltünt.
-Jól vagy?-nézett rám, mire kicsit megráztam a fejem.
-Persze csak elbambultam.-mondtam és én is elkezdtem enni. Anya jutott eszembe... Hogy nincs már. Nincsenek a szabályai... Nem tapasztolom többé, hogy milyen amikor félt. Még a veszekedések is hiányozni fognak. Vagy is hiányoznak. Nincs aki idegeskedik amiatt, hogy most hol vagyok. Aki azt mondja, hogy lehetnék "nőiesebb",mivel elég fiús vagyok, mind ízlésileg és öltözködésileg. Nincs aki mindenbe beleszól amit csinálok. Nincs akivel otthon főzhetek és süthetek. Aki néhanapján eljön velem vásárolni, és leszól minden ruhát amit választok. Aki azzal törődik, hogy mivan velem. Amit eddig nem láttam be. Sokszor azt hittem, hogy nem érdeklem őt, pedig azért volt minden veszekedés mert féltett. De ezt többet nem tapasztolom. A gondolataim közepette, azt vettem észre,hogy elfogyott a kajám, az arcomon pedig könnycseppek folynak le, mire Ash szorosan átölel. Lauren egy ideig csak nézett,majd felkelt az asztaltol és megszólalt.
-Asszem, inkább a szobámban folytatom.-mondta,mire felvette a tányérját és elindult, Ash pedig bólintott.
-Ne sírj kérlek.-cirolgatta a hátam.
-Hiányzik...-mondtam szipogva és letöröltem a könnyeim.
-Tudom... De nyugodj meg.-csókolt meg a lehető legóvatosabban. A csók végén végigsimította az arcom és a szemeimbe nézett.
-Köszönöm, hogy itt vagy nekem.-mosolyogtam rá.
-Ezt ne köszönd. Nekem kellene megköszönnöm.-fogta meg a kezeim.
-Édes vagy.-öleltem át, mire felemelt és a nappaliba mentünk. Letett a kanapéra és lefeküdt a fejét az ölembe hajtva.
-Nem fáj a combod ugye?-emelte meg a fejét róla.
-Nem fáj már.-mosolyogtam rá, mire visszarakta a fejét rá. Igazság szerint fájt ahol megvágtam, de nem érdekelt. A tévét kezdte kapcsolgatni, én pedig a hajával játszottam. Nem tudom meddig csináltuk ezt,de egyszercsak a bejárati ajtó hangját hallottuk meg.
-Szia...sztok.-mosolygott ránk Anne, mire Ash intett neki, én pedig köszöntem.-Hát te Rose?-nézett rám mosolyogva, mire Ash válaszolt.
-Itt aludt. Nem akartam, hogy egyedül legyen, és Richard is jobbnak látta, hogy itt marad.-ült fel Ash és fogta meg a kezem.-Ugye nem baj?
-Nem dehogy, csak kicsit meglepődtem.-mosolyodott el.-Amúgy ez fura... Richard obbnak látta, ha itt marad? Tán valami történt?-húzta fel a szemöldökeit.
-Sajnos igen.-nyeltem egy nagyot.
-Mi történt?-jött beljebb Anne és leült a kanapé melletti fotelre.
-Anya meghalt.-mondtam a könnyeimmel küszködve.
-Részvétem... Miben hunyt el édesanyád?-nézett rám Anne.
-Tüdőrák... Tegnap reggel azt mondták, hogy pár hete van még hátra, de este felhítvak,hogy elhunyt...-csuklott el a hangom, és éreztem, hogy egy könnycsepp folyik végig az arcomon amit Ash letörölt és átölelt.
-Nagyon sajnálom Rose... Ide bármikor jöhetsz,ha valami baj van.-hallottam a hangján, hogy ezt nem sajnálatból mondta.
-Köszönöm.-szipogtam.
-Ugyan.-mosolygott rám, majd Ash-re pillantott.-Ash,tudsz jönni egy kicsit?-mondta,mire Ash bólintott és kimentek a konyhába Hallottam, hogy valamit beszélnek, majd Ash vigyorogva jött vissza és leült szorosan mellém.
-Mit mondott?-néztem rá kérdően.
-Majd megtudod.-puszilta meg az orrom.
-Valamit titkolsz.-hunyorítottam.
-Lehetséges.-mondta nagy vigyorral.
-Ezt megjegyeztem ám.-nyomtam össze a száját, hogy csücsöríccsen, mire megcsókolt. A nyelvével megnyalta a számat, ezzel bejutást kérve, amit meg is kapott. A nyelveink vad táncot jártak, mikor egy hangot hallottunk meg a konyha ajtóbol.
-Khmm..-nézett ránk Anne, mire szét ugrottunk. Erre egy kicsit megrázta a fejét, és elnevette magát, majdmi is egy kicsit.-Rose, beszélhetnénk?-nézett rám vigyorogva, mire Ash-re pillantottam aki mosolygott.
-Persze.-keltem fel és követtem Anne-t a konyhába. Leültünk az asztalhoz, majd Ash is utánnunk jött.
-Na szóval.-pillantott rám,majd Ashre.-Azt beszéltük Ash-el, hogy mivel elég rossz a hangulatod, és otthon sem tudsz nagyon lenni mivel a temetést szervezik úgy is,sajnálatos módon... A temetésig, rátok van bízva a nyaralónk, és utánna még egy hétig a tiétek.-mosolygott Anne. Ashton-éknek van egy kicsi,mégis gyönyörű nyaralójuk a parton. Évente csak egyszer-kétszer szoktak kimenni oda, egyszer engem is elvittek még régebben.
-Hogy micsoda?-ráztam meg kicsit értetlenül a fejem.
-Amíg nem lesz a temetés, és utánna egy hétig, velem leszel.-mosolygott rám Ash, mire akaratlanul is átöleltem.-Örülsz?-nézett rám.
-Most ennél jobban semminek sem tudnák örülni. Köszönöm.-mosolyogtam rá.
-Ne köszönd.-mosolygott vissza.-Most elviszlek haza, én beszélek Richard-al, te pedig csomagolsz. Rendben?-mosolygott rám, mire bólintottam.-Akkor gyere.-fogta meg a kezem.
-Ja egy szabály van!-állt fel Anne velünk egütt az asztaltól.-Lehetőleg ne tegyetek kárt semmiben.-mosolyott ránk.
-Rendben.-mondtuk egyszerre és elindultunk az ajtó felé.
-Ohh, várj.-állt meg az ajtóban.
-Mi az?-néztem rá.
-Nekem is kellene valami ruha.-nevette el magát és a szobájába ment, énpedig leültem a nappaliba, majd azon kaptam magam, hogy Anne leült mellém nagy mosollyal az arcán.
-Tudod mióta várt erre Ash?-nézett rám egy kis mosollyal.
-Ömm... Mire?-ráncoltam össze a homlokom.
-Rád. Hogy veled lehessen.-mosolygott továbbra is.
-Régóta. Nagyon régóta. Tudom.-mosolyodtam el én is.
-Remélem sokáig együtt lesztek. Vagy is örökre. Te egy nagyon aranyos lány vagy és szép is. Nagyon örülök, hogy Ash-t végre boldognak látom,ami neked köszönhető. Csak miattad boldog. Én nekem olyan vagy mint, ha a lányom lennél szinte. Ha beszélni akarsz valakivel, velem mindig megteheted. Tudom, hogy most nehéz neked, szóval ne lepődj meg, ha Ash szinte már túl kedves. Azt akarja, hogy jól érezd magad és boldog légy.-mosolygott rám.
-Köszönöm.-mosolyodtam el.- Ez nagyon jól esett... Tudom, hogy Ash már régóta velem akart lenni. De én vak voltam. Már tudom. Nem tudom elképzelni az életem nélküle. Ha vele vagyok mindig boldog vagyok, leírhtatlanul. Mert szeretem.-mosolyodtam el,mire Ash két nagy táskával jött le a lépcsőn.
-Biztos elraktál mindent?-mondtam szarkasztikusan.
-Igen.-mondta és letette az ajtóban a táskáit.-Megyünk akkor?-mosolygott rám
-Persze.-mosolyogtam vissza és elindultam az ajtóban, ahol felvettem a cipőmet.
-Mentünk anya!-kiáltott vissza Ash.
-Rendben! Vigyázzatok magatokra!-mosolygott ránk Anne.
-Meglesz.-mosolyogtam vissza.-Köszönök mindent! Szia!-mondtam és el is indultunk. Ash berakta a táskáit a csomagtartóba és elindultunk. Otthon gyors bedobáltamegy táskába mindent ami kell, míg Ash Richarddal beszélt, majd el is indultunk. A nyaralóhoz érve, mindent kipakoltunk, majd egy filmet nézve elaludtam a vállán. Pár napig ez ment, néha elmentünk a srácokhoz, mivel próbáltak. Aztán volt a temetés. Apa is hazament két nap után, de a temetést követően megint eltünt. Eltelt az egy hét. Ashtonék feltettek YouTube-ra egy új covert, én pedig úgy-ahogy kihevertem anyát. Apa még mindig nem került elő. Egyszer felvette a telefont, és annyit mondott, hogy elment egy időre megnyugodni. Most Michael házában ülünk, és filmet nézünk vagy húsz doboz pizza kiséretében. A Paranormal Activity-t nézzük... Vagy is nézik. Én az arcom eltakartam egy pléddel és Ash-ez bújtam.
-Rose, ne legyél már ennyire izé!-szólalt meg Michael.
-Milyen?-néztem rá a pléd alól.
-Annyira nem izé a film. Nézd már te is!-állította le, mire a többiek megszólaltak.
-Ne már! Pont most?-vette ki Michael kezéből a távirányítót Luke és elindította a filmet.
-Én nem nézem, megmondtam!-öltöttem rá a nyelvem, mire visszatakartam a fejemre a plédet.
-Ezt megszívod.-mondta Michael, majd azt hallottam, hogy kiment. Egy kis idő után meghallottam a hangját, közelebbről.
-Rose.-mondta Michael.
-Mi van?-takartam ki az arcom, mire az arcomba nyomta a markát,ami televolt tejszínhabbal.-Rohadék!-keltem fel éskezdtem kergetni,míg a többiek nevettek.
-Lassú vagy!-kiabálta Michael, és a szobájába ment,ahol becsukta az ajtót, hogy nehogy utánna menjek.
-Megszívod még!-kiáltottam be neki, és arcom törölgetve visszamentem a nappaliba Ash mellé.
-Egy kicsit maszatos vagy.-nevetett Calum.
-Kicsit...-nevetett Ash, és segített letörölni az arcomról, kisebb nagyobb sikerrel, majd megcsókolt és ő is maszatos lett. Elvigyorodtam, majd a füléhez hajoltam és suttogni kezdtem, hogy a többiek ne hallják amit mondok.
-Van egy ötletem. Gyere.-amint kimondtam, megfogtam a kezét és a konyhába mentünk. Halkan elővettem három poharat, amit teleengedtem vízzel.
-Kicsit vizesek lesznek.-vigyorogtam Ash-re.
-De rossz valaki.- nevette el magát, majd egy poharat kivett a kezemből.
-Előbb én Calumot és Michaelt,majd te Luke-ot. Rendben?-kérdeztem suttogva,mire megcsókolt majd bólintott. Időközben Michael visszaült Cal mellé és a kanapé amin mindhárman ültek háttal volt az ajtónak.Halkan odamentem mögéjük, és a fejükre öntöttem a vizet, mire Luke elkezdett nevetni,de erre ő is az arcába kapta a vizet.
-Haha!-mondtam nevetve, és elszaladtam onnan.
-Ezt megszívjátok!-mondták,mire Luke és Michael elkapta Ash-t, és mivel Michaelnél volt még a tejszínhab, elkezdték vele fújni, engem pedig egy pohár vízzel Calum vett üldözőbe. A fürdőbe akartam rohanni, mire mögém ért és megbotlott, engem is fellökve, és rám esett. Mindketten elkezdtünk nevetni,majd feljebb nyomta magát, hogy ne nyomjon engem és megszólalt.
-Jól vagy?-nézett a szemeimbe nevetve.
-Jól.-nevettem én is.-De vizes vagyok!-mondtam megjátszva a sértődöttet.
-Meg érdemelted.-öltötte rám a nyelvét.
-Most miért?-biggyesztettem le a szám mire elnevettem magam.
-Azért.-mosolygott rá.-Amúgy ez cuki volt.
-Ömm... Micsoda?-ráncoltam össze a szemöldököm, mire felültünk.
-Ahogy lebiggyesztetted a szád.-mosolygott rám, miközben végighúzta a mutatóujját az ajkamon.Ez fura volt, de most nem törődtem vele.
-Jaaaa.-nevettem el magam.
-Mondjuk mikor nem.-mosolygott rám, miközben felálltunk.
-Micsoda?-kérdeztem vissza, pedig tisztán értettem mit mondott.
-Ja, semmi. Hangosan gondolkodok.-mondta nevetve, és a hajába turt.
-Ha már hangosan kimondtad, mondhatnád megint.-kulcsoltam össze a kezeim a mellkasom előtt, mire közelebb lépett hozzám, és az egyik tincset elkotorta az arcomból.
-Ez az, már kimondtam. Nem szeretem ismételni magam.-mosolygott rám, miközben a szemeimbe nézett. Zavarban éreztem magam. Mostanában nagyon furcsán viselkedik velem. Túl kedves... És néha azt hiszem, hogy többet érez mint barátság, de akkormindig eszembe jut, hogy azt mondta, hogy olyan vagyok mint a huga. Ilyenkor mindig kiverem a fejemből az elöbbi gondolatot.
-Néha pedig jó lenne.-mondtam, miközben hátrább akartam lépni, de a falnak ütköztem.
-Lehet.-mosolyodott el, majd rám mosolygott, és mikor kapcsoltam, hogy mi történik, az ajkai már az enyémen voltak. Egy ideig nem tudtam mit csinálni,mivel ledermedtem. Mikor magamhoz tértem, egy hírtelen mozdulattal elléptem előle.
-Jézusom,Calum!-néztem rá,mire közelebb lépett és befogta a szám.
-Csendben...-vette el a kezét a szám elől.
-Ez még is mi  volt?!-mondtam halkan, de mérgesen.
-Sajnálom... Nem tudom miért tettem.-kezdett magyarázkodni.
-Istenem.-ráztam meg a fejem,miközben a tenyerembe temettem az arcom.
-Ne beszélj erről senkinek,kérlek!-fogta meg a felkarjaim.-Nem akarok balhét.-nyelt eg nagyot.
-Ha többet nem csinálod ezt!-mondtam hátrébb lépve, mire bólintott.
-Köszönöm...-sóhajtott fel.
-De még is miért tetted ezt?-néztem rá kérdően.
-Mert... Nem tudom. Azt hiszem, hogy szeretlek. Mármint vonzódom hozzád... A francba...-fogta meg a fejét, és a falnak döntötte.
-Felejtsük el az előbbit...-mondtam és a nappaliba mentem, ahol minden tiszta tejszínhab volt. A többiek semmit nem hallhattak,mivel halkan beszéltünk, ők pedig kiabáltak. Bemenve kikerültem őket, és leültem a kanapére, elővettem a telefonom,a térdeim felhúztam,majd felmentem twitterre. Pár perc múlva Ash ült le mellém, és lenyalt az arcomról egy kis habot, mire elmosolyodtam egy kicsit.
-Mi a baj?-karolt át.
-Semmi.-mosolyogtam rá.
-Ne hazudj!-emelte meg a szemöldökeit.
-Nincs semmi bajom.-nyomtam egy puszit a szájára.
-Szerencséd.-nevette el magát, majd a fejét a vállamra hajtotta. Bejött Calum is, és rám nézett, majd lesütötte a szemét és leült telefonozni, én pedig Ash hajával játszottam. Luke odalépett Calumhoz és összekente habbal.
-Baszódj meg!-mondta mérgesen Cal, és az egyik, már úgy is habos párnába törölte az arcát.
-Mi bajod?-ült le Luke.
-Fáj a fejem.-kereste a kifogást.
-Jajj, adjak puszikát?-mondta kicsit vékonyabb hangon Michael,mire Calum leszúrta a nézésével. Leült Michael is, mikor megcsörrent a telefonom. A kijelzőn apa neve villogott, és a többieket lecsöndesítettem,majd felvettem a telefont.
-Szia. Otthon vagy?-szóltam a telefonba.
-Sajnálom kicsim...-mondta.
-Még is mit? Mi történt? Hol vagy?-hadartam el.
-Azt,hogy ott hagytalak.-mondta komoly hangon.
-Ezt, hogy érted?-mondtam aggódva,mire kérdően néztek rám a többiek.
-Elutaztam.
-Még is hova?!-kiabáltam.
-Amerikába.-mondta sóhajtva.

IX. RÉSZ

-Egy szomorú hírt kell közölnöm önnel...-mondta Carolina.
-Még is mi történt?-kezdtem aggódni.
-A korházból hívom. Sajnálatos módon édesanyja a vártnál hamarabb elhunyt. Édesapját amint tudjuk felhívjuk. Részvétem hölgyem. Viszlát.-mondta és letette. A telefonom kiesett a kezemből, és én is utánna zuhantam. Nem tudtam felfogni, hogy mit mondott. Nem lehet. Valaki szórakozik velem. Éreztem, hogy az arcomon  könnycseppek folynak le. Nem lehet, hogy már elhagyott... Azt mondták, hogy pár hete van hátra. Akkor mi történt? Miért hagyott el hamarabb a vártnál? A nő szavai vízhangoztak a fejemben, mikor Ash termett mellettem.
-Jól vagy?-nézett rám aggódva, mire megráztam a fejem.-Mi történt?! Fáj valamid?!-nézett végig rajtam. Mélyen a szemébe néztem és kissé megráztam a fejem.
-A rohadt életbe...-mondtam és a tenyerembe temettem az arcom és sírni kezdtem.
-Mi történt?-jöttek be a többiek is.
-Rose, hé figyelj.-emelte meg a fejem Ash.-Mi történt?-törölte le a könnycseppeim. Nem tudtam megszólalni, csak néztem a szemeit és sírtam.
-Rose nyugodj meg.-mondta Calum,aki a telefonom rakta össze, mivel leesett  hátlapja és az akuja is kiesett.
-Még is, hogy a francba?-kiabáltam vele.
-Én csak...-folytatta volna Cal, de tovább kiabáltam.
-A rohadt életbe! Azt mondták, hogy pár hete van... Nem azt, hogy pár órája. Hogy nyugodjak meg, ha most halt meg az anyám?! Mond már meg Calum, hogyan?!-kiabáltam vele, mire Ash szorosan megölelt. Láttam Calumon, hogy nem vette zokon ezt a kirohanásom. Ilyenkor mindenkivel ilyen vagyok, és nem tudok mit csinálni vele.
-Sajnálom Rose...-mondta Ash és felemelt a földről, majd bevitt a nappaliba, ahol letett a kanapéra.
-Miért ő? Miért pont ő?-zokogtam Ash nyakába temetve az arcom. Ash szorosan ölelt, majd leült mellém Cal, az asztal szélére pedig előttem Luke és Mikey.
-Tesód tudja?-kérdezte Mikey.
-Nem tudom.-mondtam szipogva.
-És apud?-tette fel a kérdést Luke.
-Nem. Jobb is,ha nem tudja még.-mondtam miközben kivettem Cal kezből a telefont. Előkerestem Richard nevét és hívni kezdtem. Pár csörgés után felvette.
-Szia. Baj van?-tette fel a kérdést.
-Igen...-kezdtem újra zokogni.
-Mi történt?-kérdezte aggódva.
-Nem hívtak téged?-kérdeztem vissza.
-Kinek kellett volna?-hallottam a hangján a zavart. Sóhajtottam és nyeltem egy nagyot, majd kimondtam.
-Anya meghalt.-csuklott el a hangom. Richard elösszőr nem szólalt meg, csak egy kis idő elteltével.
-Hogy mi..? Most csak szórakozol ugye?-ha még titkolni akarta, akkor is hallottam, hogy épphogy nem sír.
-Sajnos nem...-miközben ezt mondtam, Ash letörölte a könnycseppeim.
-Maradj Ash-nél. Majd beszélünk.-ezzel kinyomta a telefont. A telefonom leraktam magam mellé, a térdeim felhúztam és ráhajtottam a kezembe temetett arcom, majd sírtam.
-Ömm... Mi inkább megyünk.-állt fel Cal.
-Nem kell elmennetek miattam.-mondtam a szemeim töröletve és szipogva.
-Elég most, ha Ash itt van. Neked meg pihenned kéne.-mondta Luke.
-Elvigyelek titeket?-nézett a srácokra Ash.
-Te maradj csak itthon vele. Haza tudunk sétálni.-vonta meg a vállát Michael.
-Rendben. Mad beszélünk.-bólintott Ashton.
-Sziasztok.-mondták szinte egyszerre.
-Rose, te meg nyugodj meg, rendben?-nézett rám Cal.
-Próbálok.-mondtam egy gombócal a torkomban.
-Helyes.-mosolyodott el, majd kiment a többiekhez. Szorosan Ash-ez bújtam, míg ő az oldalam simogatta. Felvették a cipőjüket, majd elmentek. Egy ideig csendben ültünk, majd Ash megfogta az állam és megemelte a fejem, hogy a szemembe nézhessen.
-Fürödj le, utánna pedig alszunk. Jó?-nem mondtam rá semmit, csak bólintottam.-Gyere.-mondta, és felmentünk a szobájába. Oda ment a szekrényéhez, majd a szürke kinyult, Pony Forever feliratú pólóját adta oda.
-Ez jó lesz pizsama helyett?-fogta meg az egyik kezem.
-Persze.-mondtam szipogva.
-Istenem te...-ölelt meg szorosan.
-Megyek lefürdök.-engedtük el egymást.
-Rendben. Elmegyek valami kajáért. Megleszel addig?-simította végig az arcom.
-Meg leszek.-bólintottam.
-Rendben. Sietek.-csókolt meg, majd kilépett az ajtón velem együtt, de ő a bejárati ajtó felé, én pedig a fürdő felé vettem az irányt. Belépve leraktam a pólót amit Ash adott és leraktam a szekrényre. Levettem a ruháim, a kendőt és a kötéseket is. A hajam felfogtam, hogy ne legyen vizes. Beálltam a zuhanyzó alá és a forró vizet engedtem magamra. A víz égette a bőröm, a sebeim pedig égette, de nem érdekelt. Egy tíz perdig zuhanyoztam, majd kiszálltam, megtörölköztem, visszaraktam a kötéseket magamra és felvettem a fehérneműm meg a pólót. A póló majdnem a térdemig le lógott, szóval olyan volt mint egy hálóing. Kiléptem a fürdőböl és Ash szobájába mentem. Befeküdtem az ágyába, és az ajtónak háttal a falat bámúltam. Éreztem, hogy pár könnycsepp folyik le az arcomon, majd azt hallottam, hogy nyílik az ajtó. Egyből az ajtóra pillantottam, de nem a várt személyt pillantottam meg. A szemeim elkerekedtek és a szívem hevesen kezdett verni. A lámpák fénye megvilágították az arcát, amin egy gúnyos mosoly ült.
-Már nem is örülsz nekem?-tárta szét a kezeit Thomas.
-Mit... Mit keresel itt?-ültem fel az ágyon.
-Láttam, hogy a kis herceged elment,de az ajtót nem zárta be. Gondoltam beugrok. De nagyobb fogadtatásra vártam.-villantotta meg fehér fogait.
-Mit akarsz töllem?-keltem fel az ágyból, amihez közelebb jött.
-Szerinted mit akarok Rose?-lépett közelebb, mire én hátrább léptem volna, de a falnak ütköztem.-Jól áll ez a póló.-vigyorgott rám, mire megfogta az állam és megakart csókolni, de erre felpofoztam.
-Tűnj már el az életemből!-kiabáltam vele, mire a két csuklóm összeszorítva a  fejem fölött a falnak nyomta.
-Ezt nem tettem volna.-simította végig az oldalam.
-Te beteg vagy... Eressz el!-mondtam, miközben a kezeim próbáltam kiszedni a markából.
-Miért eresszelek? Ha nem ellenkezel, nem fog annyira fájni.-hajolt a nyakamhoz, amit kissé megharapott. Éreztem, hogy pár könnycsepp folyik le az arcomon.
-Eressz el!-kiabáltam vele, mire izomból térden rúgtam és összecsuklott kicsit, a szorításon meg annyira lazított, hogy kitudjam venni a kezeim. Átbújtam a keze alatt és kifutottam a szobából. A nappaliba érve elkapta a kezem és a földre lökött, mire fölém hajolt és lefogta  a kezeim, a lábam pedig leszorította..
-Van benned erő, az nem kétség. De milyen szexi vagy hozzá, mikor félsz.-türte a fülem mögé, a kicsúszott tincseim.
-Miért csinálod ezt? Miért nem tudsz békén hagyni?-mondtam remegő hangon.
-Mert én ezt élvezem.-suttogta a fülembe.
-De én nem.-mondtam, mire egyre több könnycsepp tört ki a szememből.
-Az már más kérdés.-csúsztatta az egyik kezét a pólóm alatt a derekamra.
-Engedj el!-kiabáltam és próbáltam szabadulni a fogsáából, de nem sikerült.
-Minek? Ne ellenkezz és nem fog fájni.-mondta és a keze már a bórdámon volt.
-Te rohadék.-szorítottam össze a fogaim.
-Hmm... Lehet.-mondta, és közelebb hajolt, hogy megcsókoljon, de elhúztam a fejem. Az ablakon Ash kocsijának a lámpája világított be, mire kiabálni kezdtem.
-Ash segíts! Ash!-kiáltottam ahogy csak tudtam és közben kapálóztam, hogy engedjen el.
-Kussolj!-förmedt rám Thomas.
-Ash!-sikítottam, mire befogta a számat.
-Azt mondtam, hogy kussolj.-kiáltott rám mire, Ash berontott az ajtón.
-Rose, hol vagy?! Mi a baj?!-kiabálta, és a nappaliba jött. Meglátva Thomast, lerántotta rólam, és izomból orron ütötte, amiből egyből folyni kezdett a víz.
-Hozzá mertél érni?!-kiabált Ash Thomassal, aki a földről tápászkodott fel.
-Úgy is csak egy ribanc, kit érdekel?-nevetett Ash arcába, mire Ash újra meglendítette a kezét, és Thomas újra a földön volt.
-Ne merj így beszélni róla!-kiabált Ash mire Thomas kirúgta a lábát,én pedig felsikítottam. Ash hamarabb felkelt mint Thomas, kétszer megütötte, majd újra megszólalt.
-Takarodj a házmból!-lökte ki a bejárati atón. Valamit vissza kiabált Thomas, de nem értettem, hogy mit. Ash becsapta az ajtót, majd visszarohant hozzám, és leguggolt elém.
-Jól vagy?!-fogta meg a kezem, és nézett végig rajtam rémülten.
-Jól... De te vérzel!-mondtam az arcáról letörölve a vérét. Az esés során beverte a fejét és felszakadt a szemöldöke.
-Az nem érdekel. Az a lényeg, hogy te jól vagy.-ölelt át szorosan, mire sírni kezdtem.
-Köszönöm.-mondtam szipogva.
-Ne köszönd.-engedett el és törölte le a könnycseppeim.
-Istenem Ash...-néztem a sebére.- Letörlöm neked.-mondtam és ezzel felkeltem a földről és a könyhába mentem,mire ő is jött utánnam. Egy rongyot fogtam meg, aminek az egyik sarkát bevizeztem. Vettem elő még fertőtlenítőt és tapaszt rá. Leültem Ash mellé, és a rongy vizes részével letöröltem az arcáról a vért, majd a másik sarkára fertőtlenítőt raktam.
-Csukd be a szemed. Ez csípni fog.-mondtam, mire becsukta a szemét, én pedig óvatosan megtöröltem a szemét. Elösszőr ugrott egy kicsit és szisszentett, majd hang nélkül türte. Mikor letöröltem a sebet, vágtam a tapaszból és leragasztottam.
-Kész.-fogtam meg a kezét, mire kinyitotta a szemét.
-Köszönöm.-simogatta a kezem.
-Nincs mit köszönnöd.-néztem a szemeibe.
-De van.-csókolt meg, majd a csók végén felemelt a székről. Kivett a fiokból két kanalat, majd a bejárati ajtóhoz ment, ahol egy szatyor volt. Letett egy kicsit,felvette a szatyrot,majd újra a karjaiban voltam.
-Tudok ám egyedül is menni.-néztem rá.
-Nem baj-mosolyodott el, majd a szobájába érve letett az ágyára óvatosan. A lábával becsukta az ajtót, a cuccokat pedig kipakolta a szatyorból. Volt benne egy kis doboz csokis, citromos és vaníliás fagyi. Emelett volt benne két üveg nuttella, két csomag májva cukor és egy kis doboz eper.
-Azt mondtad kaját hozol.-mosolyogtam rá.
-Tudom. Ahogy azt is, hogy ezeket jobban szereted.-puszilt meg.
-Jól tudod.-mosolyogtam, majd elkezdtük enni a fagyikat. Mire megettük őket, mindketten tiszta fagyik voltunk, ahogy az ágy is. Ezután kibontottuk az epret, a májva cukrot és a nuttellát és elkezdtük enni. Az epret és a májvacukrot a nuttellába mártogatva ettük. Ezek is ugyanarra a sorsra jutott mint a többi kaja. Ami nem a hasunkban, az az arcunkon vagy az ágyon van. Időközben zenét is indítottunk, mivel senki sincs itthon.
-Ömm... Valami van az arcodon.-mondta Ash nevetve.
-Uhh ne...-nevettem,mivel direkt kentük ki egymást.-Hol van?-nevettem.
-Hát... Úgy az egész  arcodon-nevetett.-De itt a legtöbb.-mutatott az ajkaimra és megcsókolt.
-Neked is van egy kis nuttella az arcodon.-nyaltam le az arcáról egy kis nuttellát.-Na meg az ágyon.-nevettem,mire ő is elkezdett nevetni.
-Végre jó kedved van.-tette a kezeit a derekamra és közelebb húzott.
-Neked köszönhetően.-döntöttem kicsit oldalra a fejem és elmosolyodtam.
-Nekem?-húzta fel a szemöldökeit, miközben a derekam simogatta.
-Igen.-mosolyogtam rá, majd megcsókoltam. Vadul kezdtünk csókolózni, ő az ölébe húzott, így fordítva ültembenne, én az egyik kezemmel átkaroltam a nyakát, a másikkal a hajába turtam. A csókjaink egyre forróbbak lettek, míg egy hírtelen mozdulattal Ash nem fektetett a hátamra és kezdett csikizni, én pedig nevetni.
-Hagyd abba!-szóltam rá és én is elkezdtem csikizni.
-Miért?-öltötte rám a nyelvét.
-Azért!-haraptam meg a kezét kissé.
-Héjj!-szólalt meg,majd nevetve lefeküdt mellém és átkarolt.
-Ne hégess!-böktem meg az orrát.
-Igen is kisasszony.-nevette el magát.
-És ne hívj így...-nevettem én is és szorosan hozzábújtam.
-Akkor, hogy hívjalak?-mondta miközben a hajam piszkálta.
-Ahogy eddig, vagy nem tudom.-vontam vállat.
-Rendben.-puszilta meg a homlokom.-Aludjunk.
-Rendben.-öleltem át az egyik kezemmel, a másikkal pedig a haját piszkáltam,mire ő betakart.-Jó éjt.-csókoltam meg.
-Jó éjt hercegnő.-takart be, majd az oldalam simogatta. Mindketten tiszta fagyik és nuttellák voltunk az ággyal együtt, de ez most nem érdekelt. Most boldog voltam. Úgysem lehetek az sokáig, így kiakartam élvezni. Pár pecig még éreztem, hogy simogat, majd elaludt és én is rá nem sokkal.

VIII. RÉSZ

Thomas hív... Csak a kijelzőt bámultam amin Thomas neve villogott. Ash rám nézett, majd a telefonomra, és ahogy meglátta, hogy ki hív kikapta a kezemből a telefont.
-Add vissza!-kaptam a telefonom után, de ő felkelt a kanapéról és így nem értem el.
-Azt kéne még csak!-nyomta ki a hívást.-Mit akart tölled?
-Nem tudom. Csak add vissza!-mondtam és én is felkeltem.
-Ki hívta?-ráncolta össze a homlokát Cal.
-Az a féreg...-mondta Ash és leült, majd valamit csinált a telefonomon és vissza adta, mire én is vissza ültem.
-Ömm... Thomas hívta ha jól értem... Ugye?-kérdezte Luke, mire Ash bólintott.
-Ash, tényleg nem tudom, hogy mit akart.-fogtam meg a kezét.
-Tudom. De, ha megint keres téged, akkor én keresem meg és nem fogja azt meg köszönni.-mondta mérgesen, mire átkarolt.
-Csak egy kérdés. Tudom, hogy Thomas megcsalta kétszer Rose-t, de miért vagy ilyen dühös rá? Tett még valamit?-vonta fel a jobb szemöldökét Cal.
-Igen tett.-mondta Ash,mire félbe vágtam.
-Semmi komoly nem volt.-mondtam.
-Mi az, hogy nem volt komoly?! Ha Richard nem lett volna ott megerőszakolt volna!-mondta Ash dühösen.
-Hogy mi?-kerekedett el Michael szeme.
-Jól hallottad. Ezeket annak a rohadéknak köszönheti.-mutatott a felkaromra. Eddig észre sem vettem, hogy ott vannak az ujjainak a lila helye. Ha Ash nem mutatja meg, akkor szerintem felsem tűnt volna.
-Komolyabban nem bántott?-nézett rám Luke.
-Nem, csak a hűtőnek nyomott.-fogtam meg a jobb felkarom.
-Még szerencséje.-mondta Ash.-Tuti nem élne már.-nézett a szemeimbe. Láttam rajta, hogy félt engem, mire ösztönösen átöleltem.
-Ha a közeledbe megy csak szólj.-simította végig a hátam.
-Te meg szólsz nekünk, és elintézzük azt a szarházit.-mondta Cal Ashre nézve.
-Remélem, hogy nem kell.-mondta Ash, mire elengedtem és a vállára hatottam a fejem,míg ő a derekam simogatta. Ki néztem az ablakon és már sötét volt. Nem tudom hány óra lehet. Apára gondoltam megint, hogy hol lehet. Félek. Mi van, ha ő is elhagy? Ha valami hülyeséget csinál? Nem akarom elveszíteni őt is. Mi lenne akkor velem? És Richard-al? A gondolat menetem a telefonom csörgése szakította félbe. Richard hívott. Azonnal felvettem és beleszóltam.
-Meg találtad?-ültem fel rendesen.
-Nem.-hallottam a hangján, hogy ideges és szomorú.
-Akkor mi lesz?-mondtam aggódva.
-Maradj éjszakára Ash-nél. Megpróbálom elhívni, aztán tovább keresem.
-Rendben...-mondtam.
-Majd hívlak. Szia.-mondta és letette.
-Valami?-nézett rám Cal, mire egy könnycsepp folyt végig az arcomon és megráztam a fejem.
-Nyugodj meg.-ölelt át Ash.
-Próbálok,de félek. Félek,hogy őt is elvesztem. Nem akarom, hogy mindenki elhadjon. Nem akarok egyedül lenni.-keezdtem el sírni,mire szorosabban ölelt.
-Én nem hagylak el soha, és soha nem leszel egyedül. Apádat is rosszul érintette ez az egész, de kétlem, hogy elhagyna. Nem olyan hülye, hogy itt hagyjon. Csak egyedül akar lenni.-mondta a hátam simogatva.
-Remélem.-mondtam szipogva.
-Igaza van Ash-nek. Te sem vagy a legjobb formádban. Gondolj bele, hogy neki is milyen lehet. Nem csodálom, hogy egyedül akar lenni.-mondta Cal.
-Lehet.-elengedtem Ashtont és megtöröltem a szemeim.  Ash megfogta a kezem és beszélni kezdett.
-Mit akarsz csinálni?-nézett a szemeimbe.
-Nagyon semmit.-vontam vállat.
-Ne máááár.-mondta Michael.-Ez unalmas már Rose. Mindig ezt mondod.
-Na, mond mit akarsz?-simogatta a kézfejem Ash. Csak rá néztem és gondolkodni kezdtem, mikor megszólalt Luke.
-Van egy ötletem. Ne nézz hülyének, de most jól bekéne piálnod. Az mindig segít!-mondta egy kis mosollyal az arcán.
-Istenem Luke... Tudjuk,hogy elvonási tüneteid vannak, de ne így akarj már piához jutni!-nevetett Cal, mire Luke vállba vágta.
-Bocs, hogy segíteni akarok neki!-mondta eljátszva,hogy meg sértődött.
-Lehet van benne valami...-mondtam sóhajtva.-Már csak pia kéne.-mosolyodtam el.
-Éééés vissza tért!-kiabálta Michael, mire mindenki nevetni kezdett.
-Hozom a piát.-rázta meg mosolyogva a fejét Ash és kiment a nappaliból. Rá néztem a telefonom kijelzőjére, majd a zsebembe raktam. Ash visszajött öt felespohárral és öt rendes pohárral.
-Segítek.-mondtam és utánna mentem. Mikor a konyhába értünk rám nézett és megszólalt.
-Biztos inni akarsz?-mondta miközben a jobb kezével elkotorta a hajam az arcomból, a bal kezét pedig a derekamra rakta és közelebb húzott magához.
-Nem akarok berúgni, csak egy kicsit inni.-mondtam miközben a kezem a nyakába raktam.
-Csak nem akarom, hogy miattuk igyál. Meg,hogy rosszul legyél. Tudom nehéz neked most, de én melletted vagyok mindig.-ahogy kimondta megcsókoltam. A csókok közepette az egyik keze a fenekemre, a másik pedig a combomra csúszott és felemelt. A lábaim a dereka köré kulcsoltam és a vállába kapaszkodtam az egyik kezemmel, a másikkal pedig a hajába turtam. Leültetett a konyha szekrényre, a jobb kezét a derekamra rakta, a balt pedig a tincseim közé vezette. Mikor áttért a nyakamra,kissé elnevettem magam, mire rám nézett kérdően.
-A nappaliban várják a piát mi pedig itt szórakozunk.-mondtam halkan,mire ő is elnevette magát.
-Basszus, elfelejtettem.-nevetett mire szorosan átöleltem.
-Khmm... Nem akarok semmit sem megzavarni, de nem kaptunk piát még.-állt meg az ajtóban Cal a kezeit összekulcsólva és a jobbb szemöldökét felhúzva.
-Visszük már na-ugrottam le a szekrényről.
-Ahogy láttamnem épp azzal voltatok elfoglalva.-mondta halkabban és egy kacsintás kiséretében visszament a nappaliba. A konyha sarkában egy szekrény volt, amiben Ash tartotta a bulikra a piákat. Vattünk ki Tequilát, Whiskey-t és söröket, majd elindultunk vissza a nappaliba. A piákat leraktuk az asztalra és vissza ültünk a kanapéra.
-Vodka és narancslé nincs?-háborodott fel Michael hülyeségből.
-Majd hozom.-néztem Ash-re és kimentem a konyhába. Odaléptem a szekrényhez és egy kis keresgélés után megtaláltam a vodkát és a narancslét. A legfelső polcon voltak, így lábujjhegyre álltam és megpróbáltam levenni, de nem értem el. Egy székért nyúltam volna,mikor egy hangot hallottam meg magam mögül.
-Majd segítek én.-lépett mellém Cal, majd levette nekem.
-Köszi.-mosolyogtam rá.
-Ugyan.-mosolygott vissza.-Amúgy jól vagy?-nézett végig rajtam.
-Ömm... Persze.-húztam össze a szemöldököm,mad elmosolyodtam.
-Akkor jó.-mosolygott rám, miközben elkotorta az arcomból az egyik hajtincsem és átölelt. Mikor elengedett elindult a nappaliba. Megfogtam a vodkát,mivel a narancslét elvitte és utánna mentem. Ez elég fura volt. Biztos azért ilyen csak, mert jobb kedvre akar deríteni. Igen biztos. A nappaliba érve leraktam az asztalra a vodkát és leültem Ash mellé.
-Na végre.-mondta Michael és mind az öt pohárba öntött egy kis vodkát meg narancslét.
-Kibírtad, nem?-mosolyodtam el és elvettem egy poharat.
-Kis híján csak.-nevetett, mire mindenki követte a példámat. Megsem várva, hogy iszunk valamire, vagy nem lehúztam a narancsvodkát, a poharat az asztalra raktam és Ash-ez bújtam.
-Nehogy megvárj minket...-mondta Luke,mire ő is megitta.-Már mindegy.-nevetett.
-Bocs.-mosolyogtam,és Ash pólójának az alját kezdtem piszkálni.Még pár kört ittunk, miközben a zene is társult hozzánk, és a hülyeség. Már olyan éjfél lehetett mikor megcsörrent a telefonom. A kijelzőre pillantottaam, de nevet nem írt csak telefonszámot. Ash egyből kikapcsolta a zenét, én pedig egy kis habozás után felvettem és kimentem a konyhába.
-Igen?-szóltam bele.
-Jó estét. Rose Horal-al beszélek?-szólalt meg a vonal másik végén egy kedves női hang.
-Igen. Ki beszél?
-Carolina vagyok. Egy szomorú hírt kell közölnöm önnel...

VII.RÉSZ

A szívem egyre hevesebben vert, a szemeim megteltek könnyekkel, a kezeim és a lábaim remegtek. Ash kezét szorítva, és a fogaimat összeszorítva vártam, hogy mit mond,majd megszólalt az orvos ismét.
-Sajnálom, de nem sikerült a műtét.-ahogy kimondta átadta a papirokat apának. Ash-re néztem, mintha segíthetne, erre szorosan átölelt. Nem lehet. Nem lehet, hogy nem sikerült. Sikerülnie kellett volna...
-Pár hete van már csak hátra. Ha akarnak bemehetnek hozzá, de egyszerre csak egy ember.-mondta majd elviharzott. Ash vállára hajtottam a fejem és zokogni kezdtem.
-Nem hagyhat el. Nem!-mondtam,miközben az arcom a nyakába temettem.
-Ne sírj.-ölelt még szorosabban.-Menj, beszélj vele.-nézett a szemeimbe, mire bólintottam. Megtöröltem a szemeim,szipogtam egyet,majd lenyomtam a kilincset és beléptem a terembe. Anyám az ágyon feküdt, ami mellett egy szék volt, a másik oldalt pedig egy kis szekrény aminél egy ápolónő állt, majd rám pillantott.
-Már nem tart sokáig a látogatási idő, szóval kérem siessen,mivel gondolom más is beakar jönni.-mondta és kiment. Leültem az ágy melletti székre, és anyára pillantottam. A szemei könnyesek voltak, és elvolt sápadva. Egy ideig csendben ültünk, majd megszólalt.
-Sajnálom Rose.-folyt végig egy könnycsepp az arcán.-Sajnálom,hogy nem mondtam el és, hogy ilyen szörnyű anya voltam.-folytatta volna, de nem hagytam neki.
-Ne mondj ilyeneket! Lehet, hogy sokat veszekedtünk, sőt túl sokat, de én ettől függetlenűl szeretlek és szeretni is foglak. Nem haragszok rád semmiért. Csak féltettél és nekem akartál jót. Ezért nem mondtátok el ezt sem.-mire befejeztem éreztem, hogy egyre több könnycsepp folyik le az arcomon.
-Én is szeretlek.-simította végig az arcom, mikor az ápolónő jött be.
-Kérem fáradjon ki, más is beszeretne jönni.-állt meg az ajtóban.
-Mond Ash-nek,hogy jöjjön be. Beszélni akarok vele.-mondta anya.
-Rendben. Amint tudok jövök hozzád. Szeretlek, szia!-mondtam és kiléptem az ajtón, majd Ash felé fordultam.
-Beszélni akar veled.-töröltem le a könnyeim.
-Velem?-nézett rám meglepve.
-Igen.-bólintottam mire belépett az ajtón. Pár perc mulva kijött Ash, majd Richard ment be.
-Mit akart?-néztem rá, mire átölelt.
-Csak megkért valamire, amit nagyon szivesen megteszek.-puszilta meg a homlokom.-Haza akarsz menni?-nézett rám, mire bólintottam.
-Apa haza megyek, rendben?-néztem apura.
-Persze.-mondta miközben a papirokat olvasta.
-Rendben, szia.-köszöntem.
-Viszlát.-köszönt Ash is és elindultunk kifelé. Kiérve egyből a kocsiba ültünk és elindultunk. Egész úton csendben voltunk,de mikor haza értünk Ash megszólalt.
-Most magadra hagylak. Pihenjél.-csókolt meg.-Este jövök érted. Rendben?
-Még is miért? Hova megyünk?-húztam fel a szemöldököm.
-Összeülünk többiekkel. Hidd el, jót tesz majd. Na, de pihenj addig.-mondta, miközben a szemeimbe nézett.
-Hányra jössz?-tettem fel a kérdést.
-Hatra. Jó lesz?
-Tökéletes. Szia.-csókoltam meg.
-Szia. Szeretlek.-szólt utánnam.
-Én is téged.-eröltettem magamra egy mosolyt, majd bementem a házba. Belépve lerúgtam a cipőmet, a napszemüvegem vissza raktam a helyére, és a kulcsot is. A konyhába mentem, ahol egy almát vettem magamhoz, onnan pedig a szobámba. Elővettem egy kék, lezser trikót és egy fekete, a térdénél kivágott farmert, majd a fürdőbe mentem. A telefonomon hangosan zenét indítottam, az ajtót bezártam és meleg vizet kezdtem engedni a kádba. Míg a kád megtelt megettem az almát, majd elzártam a csapot. A ruháim, a kendőt a kötéssel együtt levettem, majd beleültem a meleg vízbe. Szinte égette a bőröm, de ez most jól esett. Lefeküdtem a kádban, majd sírni kezdtem. Párszor a falba ütöttem erőböl, aminek köszönhetően véreztek a kézfejeim. Már vagy egy órája ülhettem a kádban, mikor egy pengét fogtam és a jobb combomhoz érintettem. Kicsit rányomtam, hogy megsértse a bőröm, majd még egy kicsit erősebben, és több csíkot is húztam rajta. A vérem elkezdett a sebekből kifolyni, és a combomon végig folyva a vízbe folyt. A csuklómat még egy kicsit csípte a víz,majd a combom is a víz alá nyomtam a kézfejemmel együtt. Mindkettőt iszonyatosan csípte a víz, főleg a combom. Már vagy két óra is eltelt azóta, a combom és a kézfejem még mindig vérzett, de legalább nem sírtam. Egyszercsak elkezdett  csörögni a telefonom,aminek a kijelzőjén Ash neve villogott. Megnyomtam a kis zöld jelet, majd beleszóltam a telefonba.
-Szia.
-Szia. Ömm... Nem baj, ha előbb mennék érted?-tette fel a kérdést.
-Hányra jönnél?-kérdeztem vissza.
-Négyre. Az úgy jó?
-Persze. Akkor négyre. Várlak.
-Rendben, szeretlek szia.-még mielőtt én is elköszönhettem volna letette a telefont. Egy ideig még a kádban feküdtem, majd kiszálltam, leengedtem a vizet és megtörölköztem.Ezután kötszert vettem elő, amivel bekötöttem a combom és a kézfejeim. Felöltöztem, majd a kendőt a csuklómra kötöttem, a vizes hajam pedig a törölközőbe csavartam. Leállítottam a zenét és a telefont a zsebembe tettem. Most vettem észre,hogy a szűk farmeren keresztűl látszik, hogy van valami a combomon, de ez most nem érdekelt. Kinyitottam az ajtót, majd a konyhába mentem. Kinyitottam a hűtőt, majd két tojást, egy paradicsomot és paprikát meg egy sajtot vettem elő. Elővettem egy serpenyőt, egy fakanalat, egy villát, egy tálat, egy tálcát ésegy kést,mad az összes cuccot az asztalra raktam. A paradicsomot, paprikát és a sajtot kis kockákra vágtam, majd a tálba raktam és összekevertem. Ezután a serpenyőbe egy kis olajat raktam, amit feltettem a tűzre melegedni. Mikor elég meleg volt, beleraktam a két tojást és megsütöttem. Mikor kész volt, kiszedtem a tálcára, a serpenyőt pedig a gáztűzhelyen hagytam. Elővettemegy szelet kenyeret, és mindent a tálcára pakoltam,majd elindultam a szobámba. Leültem az ágyra, és a tévét kapcsolgatva elkezdtem enni. Elég lassan ettem,mivel még ráértem.Mikor elfogyott minden,bementem a fürdőbe és megszárítottam a hajam, majd kifésültem. Mikor kész voltam akkor bementem a szobámba, kikapcsoltam a tévét,majd leültem a zongorám elé és játszani kezdtem. Eléggé nehézkes volt bekötött kézzel,meg fájdalmas, de nem érdekelt, inkább szenvedtem. Egy jó ideig zongoráztam, majd kimentem egy pohár narancsléért, és visszamentem vele a szobámba, de most a gitárom ragadtam meg. Kimentem a teraszomra, és elkezdtem játszani rajta. Több dalt eljátszottam már, mikor megszólalt a csengő. A gitárt leraktam a helyére,majd az ajtóhoz siettem. Amint kinyitottam, Ash állt ott, én pedig a nyakába ugrottam. Szorosan átöleltem, majd mikor elengedtem, meglátta a kezeim.
-Mit csináltál?-fogta meg őket, és aggódva rámnézett.
-Beütöttem csak.-húztam ki a kezeiből a kezeim.
-Istenem Rose... Vigyázz magadra.-láttam rajta, hogy nem hiszi el, de nem akarja feszegetni a témát.
-Amúgy már négy óra?-kerekedtek el a szemeim.
-Nem,még csak három,de unatkoztam úgyhogy eljöttem hozzád.-mosolygott rám,mire bejött.
-Értem.-bólintottam,majd levette a cipőjét és a szobámba mentünk. Ahogy odaértünk Ash lefeküdt az ágyra és én is mellé.
-Jobban vagy?-fordult felém,és elkezdett a hajammal játszani.
-Kicsit.-húztam el a számat és hozzábújtam. Elkezdte simogatni a hátam, majd a keze áttért a jobb combomra és pont ott fogta meg ahol megvágtam. Az érintésére ugrottam egy kicsit mivel fájt. Összehúzta a szemöldökét és a combomra nézett, amin látszott hogy van valami rajta.
-Ez mi?-mutatott a combomra.
-Semmi.-vágtam rá egyből.
-Ne hazudj.-ült fel mellettem az ágyon, és óvatosan rárakta a kezét a combomra.
-Semmi mondom.-ültem fel én is.
-Akkor ugye nem baj, ha kicsit megnyomom?-nézett rám kérdően, mire sóhajtottam.-Ugye nem azt csináltad amire gondolok?-ahogy kimondta lesütöttem a szemem és egy aprót bólintottam, majd éreztem, hogy egy könnycsepp folyik végig az arcomon. Megfogta az állam és felemelte a fejem,hogy a szemembe nézhessen.-És a kezedet sem csak beütötted. Igaz?-nézett méllyen a szemeimbe.
-Igaz.-húztam el a számat,mire szorosn átölelt.
-Hülye vagy, ugye tudod?-mondta komolyan miközben szorosan ölelt.
-Sajnálom Ash.-a fejem a mellkasának döntöttem, és egyre több könnycseppem folyt végig az arcomon.
-Ne sírj. Kérlek ne.-emelte meg a fejem és törölte le a könnyeim. A szemeibe néztem, mire ő szenvedélyesen megcsókolt. Csókjai édesek,és kellemesek voltka. A csókok közepette a hátamra fektetett, a kezét pedig a derekamra vezette és gyengéden simogatta,a másik kezével pedig a fejem mellett támaszkodott. Én a bal kezem a felkarjára, a másikat pedig a tincsei közé vezettem. A csókcsata után a homlokát az én homlokomhoz támasztotta, majd megszólalt.
-Ne bántsd magad kérlek. Szeretlek nagyon, és fáj nekem is ha neked fáj valamid. Sokkal jobban mint neked. Csak erre kérlek, hogy ne bántsd magad...-mondta majd becsukta a szemeit.
-Nem fogom többet. Igérem.-mondtam és az arcából az egyik tincsét elkotortam és egy csókot nyomtam a szájára. Lefeküdt mellém, én pedig hozzábújtam. A pólóm alatt elkezdte simogatni a hátam és az oldalam,én meg a haját piszkáltam az egyik kezemmel, a másikkal pedig átöleltem. Egy ideig így feküdtünk, majd megcsippant a telefonja. Kivette a zsebéből és megnézte az értesítést.
-Négy óra.-nézett rám, mire felkelt az ágyból.-Menjünk.-bólintottam, majd elindultunk a bejárati ajtóhoz. Az ajtóban lévő tükörben megigazítottam a hajam, felvettem a fekete Convesemet és a napszemüvegem. Kimentünk a házból és bezártam az ajtót, mivel senkisem volt itthon. Beültünk a kocsiba és elindultunk Luke-hoz,mivel ott volt Calum és Michael is. Pár perc múlva ott voltunk, Ash dudált kettőt,majd oldalba bökött,mire ugrottam egyett és elnevettem magam,mivel csikis vagyok.
-Végre mosolyogtál egyet.-mosolygott rám, mire megforgattam a szemem és elmosolyodtam egy kicsit. Kinéztem az ablakon és a három srácot pillantottam meg, akik a kocsi felé jöttek. Ideérve mindhárman beültek hátra.
-Sziasztok.-köszöntünk Ash-el.
-Sziasztok.-mosolygott Calum.
-Ez a tiéd.-adott egy doboz bonbont előre nekem Luke.
-Ömm... Ezt miért kapom?-fordultam hátra.
-Nem töllünk kapod, csak a kis herceged itt hagyta.-nevetett Michael, majd Ashre pillantottam.
-Köszönöm. De miért kapom?-néztem rá.
-Azért, hogy boldog legyél. A csoki boldogság hormonokat tartalmaz. Nem szeretem, ha szomorú vagy.-mosolygott rám, és egy tincset elkotort az arcomból.
-Édes vagy.-nyomtam egy csókot a szájára.
-Fúj már, ne előttem!-mondta Calum a szemét letakarva.
-Miért vagy szomorú?-húzta fel az egyik szemöldökét Luke.
-Hát... Tegnap ugye haza kellett mennem mert valami baj volt...-mondtam és éreztem,hogy a szemeim könnyel telnek meg.
-Majd elmeséled otthon. Nem akarom, hogy megint sírj.-mondta Ash. A szemem ami felvan kicsit dagadva és vörös, nem látták a többiek még, mivel napszemüvegben vagyok.
-Rendben.-bólintottam, majd elindultunk. Bekapcsoltam a rádiót, mire a srácok elkezdték a zenét énekelni, és táncolni rá. Én csak mosolyogtam néha rajtuk, mivel a tükörből láttam őket. Pár perc múlva Ash megállt a házuk előtt és mindannyian bementünk a házba. Belépve lerúgtam a cipőmet és a nappaliba mentem ahol az egyik kanapéra ültem. Nem kellett sok idő és a többiek is itt voltak. Luke az egyik fotelbe, Calum és Michael a másik kanapéra Ash pedig mellém ült.
-Na szóval. Mi volt?-nézett rám Michael.
-Majd én elmesélem.-szakítottam félbe,mire bólintott.
-Na akkor halljuk.-mondta Luke, mire mindenki rám figyelt.
-Tegnap közölték velem, hogy anya tüdő rákos.-nyeltem egyet.-Tegnap meg is műtötték. Ma reggel bementünk a korházba,hogy sikeres volt e a műtét. És sajnos nem. Azt mondták, hogy pár hete van már csak hátra.-éreztem, hogy egy könnycsepp folyik le az arcomon, Ash pedig megfogja a kezem, és a kötést piszkálja rajta.
-Ohh... Sajnálom.-mondta Cal. Pár percig csendben ültünk,mire Michael megszólalt.
-És a kezeddel mi történt?-próbálta terelni a szót.
-Semmi.-húztam fel a térdeim.
-Akkor csak dísznek van rajta a kötés, ugye?-mondta kicsit gúnyosan Luke.
-Semmi komoly nem történt vele.-mondtam majd elővettem a telefonom,és egy sms-t írtam Richardnak, hogy Ash-nél vagyok. Utánna felmentem twitterre. A többiek valamit magyaráztak még, de nem figyeltem egyáltalán.
-Rose, meg értetted?!-kiabált Michael, mire megugrottam kicsit.
-Ömm... Persze.-kicsit összeráncoltam a homlokom,mivel nem tudom miről beszéltek. Ashton megrázta a fejét, majd kiment a konyhába. Mikor egy kis idő után visszajött és leült mellém, egy pohár almalét nyomott a kezembe, amit megittam. A többiek minden hülyeséget meséltek,próbáltak jobb kedvre deríteni, ami sikerült is nekik egy kicsit.
-Rose.-szólt Michael, és ahogy oda fordultam, egy párnát kaptam az arcomba.
-Rohadék.-hajítottam vissza a párnát nevetve.
-Most miért?-nevetett Michael, és elkapta a párnát.
-Vajon miért.-nevettem,mire elkezdett csörögni a telefonom. Már este lehetett, mivel a nap ment le. A telefonom kijelzőjére pillantottam amin Richard neve villogott. Kimentem a konyhába, majd megnyomtam a kis zöld jelet, és felvettem.
-Szia. Mond.-szóltam a telefonba.
-Szia.Nem hívott téged apa, vagy akármi?-hallottam a hangján, hogy aggódik.
-Nem, miért?-tettem fel a kérdést.
-Azt mondta, hogy gyalog jön haza, de még nincs itthon és a telefont sem veszi fel. Hol lehet szerinted?-mondta idegesen.
-Nem tudom. Megpróbálom felhívni. Ha tudok valamit szólok, de, ha te tudsz valamit egyből hívj,rendben?-szóltam a telefonba idegesen.
-Rendben. Szia.-mondta és kinyomta a telefont. Egyből előkerestem apa nevét és hívni kezdtem. A második csöngés után kinyomta.
-Francba!-kiáltottam el magam és újra hívtam.
-Mi a baj?-kérdezte Ash, és mellém lépett.
-Nem tudjuk hol van apa,és nem veszi fel.-mondtam és újra hívni kezdtem.
-Vedd már fel!-mondtam, és folyamatosan hívogattam sikertelnül.
-Nyugodj meg.-ölelt át Ash.
-Nem tudok! Még is, hogy nyugodjak meg?!-kiabáltam és megint hívni kezdtem. Erre a kiabálásomra a többiek is bejöttek, és kérdőn néztek Ash-re, aki nem reagált rá semmit.
-Rose, biztos,hogy nincs semmi baja.-lépett közelebb Ash.
-Nem ismered őt. Én tudom, hogy mire képes, ha valami rossz történik vele.-mondtam, még mindig apát hívogatva. Mikor majdnem kinyomtam felvette, én pedig egyből beleszoltam.
-Hol vagy?!-kiabáltam vele.
-Nem lényeges. Miért hívogatsz?-tette fel a kédést teljesen nyugodtan.
-Hogy miért hívogatlak?Hol vagy?! Ennyit akarok tudni, hogy hol vagy?-mondtam még mindig kiabálva.
-Ne kiabálj. Nem lényeges, hogy hol vagyok és mit csinálok.
-Mi az, hogy nem lényeges?-ahogy kimondtam megszakadt a vonal.
-Persze,most kell megszakadnia a vonalnak is!-mondtam és hívni próbáltam megint, de egyből kinyomta. Mikor már vagy huszadszor hívtam, kivolt kapcsolva.
-A rohadt életbe!-mondtam és visszamentem a nappaliba.
-Rose,ezzel nem mész semmire.-ült le mellém Ash.
-Ashton, az apám képes lenne most öngyilkos lenni! Mikor meghalt az anyukája, azaz a mamám, korházba került gyógyszer túladagolásért! Majdnem meghalt!-kiabáltam vele.-Nem akarom mindkét szülőmet elveszíteni!-éreztem,hogy egy könnycsepp folyik végig az arcomon, mire szorosan átölelt.
-Sajnálom. Tudod mik a kedvenc helyei?-tette fel a kérdést.
-Nincsenek neki. Sokat dolgozik, nincs ideje ilyenekre.-mondtam,miközben az arcom a nyakába temettem.
-Mi történt?-kérdezték a srácok.
-Nem tudjuk hol van apa és...-Ash félbe szakított.
-Richard tud valamit?-nézett rám aggódva,mire megráztam a fejem.
-Nyugodj meg Rose.-mondták a srácok.
-Jobb ötletetek nincs?-mondtam bunkóan.-Bocsi.-ahogy kimondtam ezt a szót bementem a fürdőbe és bezárkóztam. Leültem az ajtóba és Richardot hívtam. Az első csöngés után felvette.
-Valami hír?-mondtuk szinte egyszerre.
-Nem tudok semmit.-mondtam szomorúan.
-Én sem.-sóhajtott.
-A francba...-mondtam a fogaim összeszorítva.
-Leteszem mert vezetek-mondta Richard.
-Hova mész?-vontam fel a szemöldököm, bár nem látja.
-Meg keresem. Te maradj Ash-nél. Rendben?
-Rendben. Szia. Majd hívj.-köszöntem el.
-Hívlak majd, szia.-mondta és ezzel letette. Felhúztam a térdeim, átkulcsoltam rajta a kezeim, a homlokom ráhajtottam és sírni kezdtem,mikor kopogtak az ajtón.
-Rose, be engetsz?-hallottam Ash hangját.
-Most menj el innen kérlek.-kiáltottam ki.
-Rose, ugye semmi hülyeséget nem csinálsz?!-kiáltott Ash.
-Nem! De hagyj most kérlek.-mondtam, mire hallottam, hogy az ajtónak dől és leül. Lépteket hallottam, majd azt, hogy valamit beszél a többiekkel. Egy tizenöt perce ülhettem bent és sírhattam, majd felkeltem, megmostam az arcom hideg vízzel, kinyitottam az ajtót, amin Ash majdnem beesett,mivel annak volt támaszkodva. Egyből felkelt, mefogta  kezem és kérdően nézett rám,mire megráztam a fejem. Sóhajtott egyet és megölelt.
-Nem lesz semmi baj.-mondta a hátam simogatva.
-Remélem.-mondtam, majd eltoltam magamtól és vissza mentem a nappaliba, ahol a kanapér ültem felhúzott térdel.
-Sírtál?-nézett rám Michael.
-Nem csezd meg,csak a szememen keresztűl izzadok!-mondtam eléggé bunkó módon, majd sóhajtottam és a térdemre hajtottam a fejem. Éreztem, hogy valaki leül mellém és átkarol, de nem néztem fel.
-Rose, ezzel nem lesz könnyebb.-szólalt meg Luke, mire rá néztem és beszélni kezdtem.
-Tudom. De,ha most megjátszanám, hog jól vagyok, vagy jól is lennék akkor sem lenne jobb. Azzal,hogy ilyen vagyok se nem könnyebb, se nem nehezebb.-mondtam a könnycseppeim letörölve.
-De nehezebb így. Nekünk kurvára nehezebb! Mert nekünk, vagy legalább is nekem olyan vagy mint a hugom. És én nem szeretem, ha szomorú vagy.-mondta Cal.
-Sajnálom.-csak ennyit böktem ki erre csak, és vissza hajtottam a fejem a térdemre.
-Nyugodj meg kérlek.-kezdte simogatni az oldalam Ash,mire nem reagáltam. Egy ideig csendben ültünk, amit a telefonom csörgése szakított félbe. Kikaptam a zsebemből a telefont, aminek a kijelzőjén Thomas neve villogott. Mit akar töllem?