III.RÉSZ

Reggel mikor felkeltem a fejem majd szétszakadt, a szemeim égtek és kissé feldagatdak. Előhalásztam a telefonom a párna alól,majd megnéztem rajta az órát, ami fél hetet mutatott. Kimentem a szobából, onnan pedig a fürdőbe. Hideg vizet engedtem, amivel megmostam az arcom, majd kibontottam a hajam és kifésültem, de most nem kötöttem fel, szabadon hagytam. A bal csuklómon lévő kendőt meg igazítottam, a ruháim levettem a szárítórol, ésátcseréltem a nadrágot a sajátomra,de a pólót nem. Ash nadrágját,ami rajtam volt a szennyesbe raktam utánna visszamentem a szobájába, a pólóm beleraktam a sarokban pihenő táskámba, a telefonom a zsebembe csúsztattam, a táskám egyik pántját a vállamra raktam,majd halkan lementem a lépcsőn. Kerestem egy papírt és egy tollat, majd írni kezdtem rá.
"Haza kellett mennem,majd beszélünk, szia! -Rose" A tollat visszaraktam a helyére, utánna a nappali felé vettem az irányt. Ashton a kanapén feküdt, a térdei felvoltak húzva,és a párnáját ölelte, a takarója pedig a földön volt. Halkan odamentem, felvettem a takarót a földről és betakartam vele, az asztalon volt a telefonja,amire rá raktam a fecnit. Egy pár másodpercig néztem ahogy Ash alszik,majd a bejárati ató felé vettem az irányt. Felvettem a cipőmet, majd a kulcsot kezdtem keresni, mikor valaki hozzám szólt.
-Már mész is?-felismertem Lauren hangját, mire megfordultam.
-Van egy kis dolgom.-mosolyogtam rá.
-Miért nem visz el Ash?Biztos elvinne.-mosolygott rám.
-Had aludjon...-néztem rá,miközben a kulcsot a zárba raktam és elfordítottam.-Na de mennem kell, szia!-mondtam,és ezzel ki is léptem az ajtón. Becsuktam magamután az ajtót, majd házunk felé vettem az irányt. Nem valami forgalmasak az utcák ilyenkor. Amikor a park mellett mentem el hallottam a madarak énekét és, hogy a szökőkútban csobog a víz. Jó volt kiszellőztetni a fejem. Egy fél órás séta után, mikor már majdnem otthon voltam, valaki utánnam kiáltott.
-Rose! Várj!-felismertem a hangját. Kirázott a hideg,és még hátra sem néztem, de utolért és Thomas elkapta a kezem és megállított.
-Rose...-kezdett volna bele a mondandójába,de nem engedtem neki.
-Mit akarsz Thomas?! Megint átverni?! Nem volt már elég? Jó volt velem játszani,aztán átbaszni?! Menj el, és hadj békén!-kiabáltam vele, majd mikor éreztem, hogy a szemeim könnyel telnek meg, megfordultam és tovább mentem.
-Rose beszélni szeretnék veled. Én sajnálom és szeretlek.-erre a kijelentésre hírtelen megálltam.
-Szeretsz? Te szeretsz engem?! Talán mikor azzal a kurvával voltál akkor is szerettél?! Mikor ott nyögdécselte a neved?! Legalább jó volt?! Legalább rám gondoltál,ha szeretsz?!-kezdtem el kiabálni vele,és a könnycsppeim elkezdtek le folyni az arcomon.
-Rose kérlek!
-Menj el!-kiabáltam még mindig vele.
-De,Rose...-nem tudta befejezni,mert közbe szóltam.
-Azt mondtam,hogy menj el! Most! Nem akarlak látni, soha többet! Soha érted?! Most pedig menj!-kiabáltam vele, majd megfordultam, megtöröltem  szemeim és közben tovább sétáltam. Pár lépés után hátra pillantottam és láttam, hogy elment. A házunkhoz érve előkerestem a kulcsom amit a zárba raktam és elfordítottam. Beléptem a házba halkan, zajtót becsuktam magamután és levettem a cipőm. A lépcsőfelé mentem, onnan pedig a szobámba. A szobámba érve ledobtam a táskám az ágyra, bezártam azajtóm, mad megfogtam a gitárom,leültem az ágyamra és elkezdtem játszani rajta. Egy fél órája játszhattam, mikor valaki kopogott az ajtómon.
-Ki vagy?-szóltam ki.
-Jössz egy magyarázattal Rose!-szólt be Richard.
-Majd... Most hadj!
-Engedj be! Mi a fasz történt megint?
-Semmi, menj el!
-Rose, ne akard,hogy betörjem az ajtód!-erre sóhajtottam egyet, odaléptem az ajtómhoz és elfordítottam benne a kulcsot utánna viszaültem az ágyamra a gitárral a kezemben. Richard belépett,majd rámnézett.
-Mi történt? Thomas? Ash?Vagy mi?
-Semmi.-nyeltem egyet.
-Akkor azért vannak feldagadva és kisírva a szemeid. Na mondjad.-mondta miközben mellém ült
-Mit édekel téged? Tán beteg vagy, hogy érdekel, és törődsz velem?-néztem rá a jobb szemöldöm felhúzva.
-Mégis a hugom vagy! És nem, nem vagyok beteg. Csak van egy idióta hugom akit szeretek.
-Hmm... Tizenhét évig tartott rájönni erre?-mondtam, miközben halkan jàtszottam a gitáron.
-Ne cukkolj légyszives. Inkább mesélj.-dölt kicsit előrèbb és várta a válaszom.
-Komojan tudni akarod?
-Igen.-nézett rám, sóhajtottam egyet és elkezdtem beszélni.
-Tegnap közölte velem Thomas, hogy megcsalt, és szakítottunk.-fogtam rövidre a könnyeimmel küszködve.
-Héj... Ne is törődj vele. Egy hülye fasz. Jobbat érdemelsz. És, ha sírni látlak miatta, akkor betöröm a képét!-mondta, majd megszólalt a csengő. Richard felkelt az ágyról, majd a bejárti ajtóhoz ment, én pedig átültem a zongorámhoz és elkezdtem játszani rajta. Mikor befejeztem, és feküdtem volna át az ágyamra, megakadt a szemem az ajtófélfának támaszkodó Ashtonon.
-Te mióta állsz itt? Nem tanítottak meg kopogni?-kérdeztem egy vigyort eröltetve magamra.
-Elég ideje, hogy halljam,hogy nagyon pocsék vagy.-nevette el magát és leült az ágyam szélére.
-Nagyon vicces vagy.-mondtam miközben leültem én is az ágyra töröküllésben. Egy ideig csend volt a szobában, majd megszólalt.
-Jobban vagy?
-Úgy ahogy...-válaszoltam, miközben felhúztam a térdeim, amiken átkulcsoltam a kezem.
-Úgy ahogy?-nézett rám a szemöldökét felhúzva.
-Találkoztam vele.
-És mi volt?
-Azt mondta, hogy szeret, de elküldtem.-Ash bólintott majd feljebb csúszott az ágyon, hogy mellettem legyen.
-Ami tegnap történt... Sajnálom.-nézett rám csillogó szemekkel.
-Ash, nem akarok most kapcsolatot. Nem tudom, hogy megsajnáltál e, vagy érzel utánnam valamit, de egy barátra van szükségem most, és nem egy kapcsolatra.-hadartam el neki.
-Tudom, nagy hiba volt. De.... Ömm... Amúgy lenne nállad eséjem?-nézett rám, majd nyelt egy nagyot.
-Őszintén? Nem tudom.  Nem tudom, hogy normál esetben, hogy reagáltam volna. Most összevagyok zavarodva érzelmileg.-néztem rá és húztam el a számat.
-Minden esetre tudd, hogy nem sajnálatból tettem, hanem mert szeretlek.-fogta meg a bal kezem.
-Szeretsz? És mégis mióta?-tettem fel a kérdést.
-Amióta megláttalak. A gyönyörű zöld szemeidbe szerettem bele. A nevetésed... Amikor mérges vagy... Mikor alszol... Mindehogy szeretlek.-nézett a szemeimbe mélyen.
-Ohh Ash... És miért nem mondtad el eddig?-mondtam, és éreztem, hogy kisséelpirulok.
-Mert nem láttam reményt.-mondta még mindig a szemeimbe nézve. Egy ideig így ültünk, majd ismét megszólalt.
-Nincs kedved eljönni a holnapi próbánkra?
-Majd átgondolom még.-mondtam, miközben a kezemet szorongató kezét néztem.
-Rendben. Ha nem akarsz akkor megértem.-mondta, majd felsóhajtott.
-Nem arról van szó...-nem tudtam befejezni, mert megszólalt a telefonom. A kijelzőre néztem, ahol Thomas neve villogott. Amikor megláttam azonnal kinyomtam.
-Nagyon szereted, igaz?-nézett mélyen a szemembe Ash,mire csak bólintottam.-És hiányzik?-erre nem válaszoltam, csak nyeltem egy nagyot és a könnyeimmel harcoltam.-Ó te szerencsétlen, gyere ide.-ölelt át szorosan.
-Miét ilyen szar az élet?-kérdeztem miközben az arcom a vállába temettem.
-Nem az. Minden rossz után valami jó következik. Szóval nemsoká boldog leszel. Tudom.-mondta mire megemelte a fejem.-Most nagyon bölcsnektűnök?-nevette el kissé magát, mire én is elmosolyodtam.
-Egy kicsit,de attól még ugyanolyan hülye vagy.-böktem meg az orrát.-Holnap hánykor próbáltok?-tettem fel a kérdést, miközben megtöröltem a szemeimet.
-Őőő... Nem tudom.-nevette el magát.-Mert eljönnél?
-Lehet. Attól függ,hogy hánykor.-mosolyogtam rá.
-Hmm... Az jó,hogyha reggel megírom?-mosolygott rám.
-Taláán.-nevettem el kissé magam.
-Ne talánozz te nekem!-mondta, miközben oldalt bökött, mire én ugrottam egy kicsit, mivel csikis vagyok.
-Mert mi lesz,ha talánozok? Taláán megsértődsz?-kédeztem a "talán" szót megnyomva. Utálja, ha valaki azt mondja, hogy talán, de nem tudom miért. Egyszerűen zavarja.
-Lehet.-mondta, majd összekulcsolta a kezeit,és a fejét elfordította mintha megsértődne.
-Ohh, szóval igen.-böktem meg az oldalát.
-Nem  tudom miről beszélsz.-nézett rám nevetve.
-Neem?-néztem rá felhúzott szemöldökkel.
-Nem.-nézett rám vigyorogva.
-Akkor így jártál.-öltöttem ki a nyelvem,miközben megkócoltam a haját.
-Ne már!-mondta miközben ellökte a kezem a hajától és kezdte igazgatni azt. Elmosolyodtam, majd lefeküdtem az ágyra. Ashton felkelt,majd odalépett a szekrényemhez.
-Mit keresel?-könyököltem fel.
-Valamit..-mondta,majd levett egy képet a polcról és leült mellém.-Van valami amit tölle kaptál?-nézett rám kérdően.
-Vannak versek, az ottvan a polcon a mappában, meg egy pólót.-biccentettem a fejjemmel a szekrények felé.-És ezt a képet.-vettem ki Ash kezéből a bekertezett képet.
-Van egy ötletem, hogy könnyebb legyen.-mondta, majd odament a polcomhoz, levette a mappát amit az ágyamra dobott,majd megszólalt.-Vedd elő a pólót.-mondta miközben visszaült mellém.
-Mit akarsz csinálni?-néztem rá kérdően,miközben a szekrényemhez léptem amiből kivettem egy pólót.
-Ezeket majd szépen elviszem.-mosolyott Ash.
-Hova,és minek?
-Nem tudom, hogy hova,de azér, hogy ne legyen emléked róla.-mondta büszkén.-Ha nincs olyan tárgy,ami emlékeztet rá, akkor könnyebb lesz elfelejteni.
-De...-nem tudtam befejezni,mert félbe szakított.
-Semmi, de! Hidd el,ez így jobb lesz.
-Rendben,akkor vidd.-sóhajtottam.
-Majd együtt.-mosolygott rám.
-És hova, mégis?
-Ömm... Nem tudom.-túrt a hajába,majdafalon lévő órára pillantott ami tíz órát mutatott.
-A francba!-ütött a homlokára.
-Mi az?-néztem rá kérdően.
-Megigértem a srácoknak, hogy tízre ott leszek értük. Nem akarsz jönni te is?-nézett rám csillogó szemekkel.
-Hova?
-Összeülünk csak. Naa gyeree.-nézett rám kiskutya szemekkel.
-Na jó, legyen.-sóhajtottam, majd felkeltem az ágyról és ő is.
-Ez az! Amúgy jó a pólód.-kacsintott rám. El is felejtettem,hogy az ő pólója van még rajtam. -Tudom.-húztam ki magam büszkén,majd mindketten elkezdtünk nevetni.
-Na ezt már szeretem.-lépett közelebb mosolyogva, és így már csak pár centi volt köztünk.
-Ömm... Mit is?-néztem a szemeibe,és hátrébb léptem kicsit.
-Mikor nevetsz, és mosolyogsz.-mosolyott rám,miközben elkotorta az arcomból az egyik tincset és a fülem mögé rakta. Elkezdett közelíteni megint, de én el léptem előle az ajtóhoz, majd megszólaltam.
-Akkor megyünk?-kérdeztem kicsit zavartan.
-Ömm, persze.-rázta meg kicsit a fejét, a hajába túrt majd elmosolyodott és elindultunk lefele. A bejárati ajtóban, miközben a cipőm vettem fel bekiabáltam a konyhába.
-Richard elmentem! Majd jövök!
-Jó, de, ha ma nem jössz haza akkor írj!-jött a válasz.
-Rendben! Szia!-mondtam, majd el is indultunk. Kilépve az ajtón a kocsija felé vettük az irányt amibe beültünk és el is indultunk. Én szokás szerint az ablakon bámultam ki, míg meg nem szólalt Ash.
-Rose...-mondta.
-Igen?-néztem rá.
-Ömm... Semmi,hadjuk.-mondta, miközben kissé megrázta a fejét. Látszódott rajta,hogy legszivesebben kimondta volna amit akar, de mégsem teszi meg.
-Te tudod.-vontam vállat. Egy fél perc mulva már Luke házánál voltunk. Ash dudált egyet, majd már a kocsiban is ültek a srácok.
-Tizet beszéltünk meg!-vágta tarkón Luke Ashtont.
-Bocs, elfelejtettem.-kapott Luke keze után, de nem érte el.
-Jó, inkább menjünk, éhen halok!-mondta Michael.
-Te mikor nem?-nevette el magát Calum, miközben én csak az ablakon bámultam ki.
-Hé Rose, de csendben vagy.-lökte meg Michael az üllésem, mivel mögöttem ült.
-Nem vagyok beszédes kedvemben.-vontam meg a vállam.
-Tán összevesztetek?-kérdezte Cal, mire megráztam a fejem.
-Akkor?-hajolt a két üllés között előre Luke.
-Semmi na!-kiáltottam el magam.-Bocs...-mondtam majd az utakat bámultam megint.
-Havi bajos lehet.-súgta Cal Lukenak,de nem elég halkan.
-Hadjátok már!-szólalt meg Ash mielőtt én tehettem volna.
-Jó na, csak hülyülünk.-nevetett Michael, mire Ash csak megforgatta a szemeit, én pedig nem is foglalkoztam vele. Egész úton csendben ültünk, csak a srácok súgtak néha egymásnak valamit, de nem értettem,hogy mit. Pár perc mulva Ash leparkolt a házuk elé és mindannyian kiszáltunk a kocsiból. Ash és a többiek a piákat pakolták ki a csomagtartóbol,ami még az előtt kerülhetett oda míg mielőtt hozzám jött volna Ash. Nem is törődve velük bementem a házba, levettem a cipőm, majd a nappaliban leültem a kanapéra. Előhalásztam a zsebemből a telefonom, amit elkezdtem nyomkodni. Egy kis idő után mindenki teli kézzel jött be, majd Luke megszólalt.
-Nem akarsz segíteni?
-Nem.-vágtam rá,miközben a képeket töröltem amiken Thomassal vagyok, és minden vele kapcsolatosat.
-Hagyad a hercegnőd.-nevette el magát Michael,mire egy szúros pillantást vetettem rá. Szinte mindenki kiment az utolsó pár üveg piáért, kivéve Cal. Leült mellém, majd megszólalt.
-Rose,mi a baj?-nézett rám, és várta a válaszom, amire én csak megráztam a fejem.-Ne hazudj!-vette ki a kezemből a telefont.
-Add vissza!-kaptam utánna, de nem értem el.
-Vissza kapod,ha elmondod!-mondta,mire a többiek is bejöttek.
-Calum, add vissza!-emeltem kissé meg a hangom.
-Mondtam,hogy miért cserébe!
-Nem akarok beszélni róla!-kiabáltam vele.
-Ne kiabálj. Hidd el,jobb lesz, ha beszélsz róla.-nézett rám.
-De nehéz.-teltek meg könnyel a szemeim.
-De utánna jobb lesz.-a beszélgetésünk közben, hoztak be poharakat és némán figyelték az eseményeket. Nyeltem egyet és éreztem, hogy egy könnycsepp folyik végig az arcomon, majd elkezdtem beszélni.
-Tegnap történt...-letöröltem a könnycseppeim majd fojtattam.-Ash-el épp takarítottunk,mikor megelent Thomas, azzal az okkal, hogy beszélni akar velem.-szétnéztem a szobában, ahol mind a négy srác némán ült és figyelt.-Elmentünk a parkba,ott leültünk egy padra.-éreztem, hogy egyre több könnycsepp tör ki a szememből.-Nem értettem,hogy mit akar, mert csak össze-vissza hadovált. Aztán rájöttem, és sajnos igazam volt. Megcsalt. Megint. Azt mondta, hogy szeret. Miért hazudott? Miért vert át megint?-mondtam, majd felhúztam a térdeim, átkulcsoltam rajta a kezeim, a fejem a térdemre hajtottam és elkezdtem sírni.
-Ne sírj.-tette a kezét a hátamra Cal. Ash odajött hozzám, majd legugolt előttem.
-Rose ne... Meg igérted!-mondta Ash, de nem figyeltem rá. Felkeltem a kanapéról, és a fürdő felé vettem az irányt. Hallottam,hogy valamit beszélnek, de nem foglalkoztam vele. Megmostam az arcom, majd leültem a földre és elkezdtem sírni. Egy kis ideig,ott ültem,majd elkezdtem keresgélni a szekrényben,míg egy pengét nem találtam.Leültem a kád szélére, levettem a kendőt a bal csuklómról majd a régi hegek alatt húztam vele egy csíkot. És még egyet. Majd még egyet. Lecsúsztam a földre, hagytam had csöpögjön a vérem a földre, a véres pengét meg magam elé raktam. Egy kis idő után,mikor már egy kisebb méretű vértócsa volt mellettem lassan elkezdett nyílni az ajtó.
-Rose, minden...-nyitott be Michael.-Úr isten! Hé Rose!Jól vagy?- nem reagáltamrá, csak rá néztem, majd vissza hajtottam a fejem a térdemre és sírtam tovább.
-Ash gyere be most!-ordibált ki  Michael,miközben valami kötszert keresett. Ashton és a többiek azonnal itt teremtek,mire Ash oda rohant hozzám.
-Rose istenem... Hülye vagy?!-fogta meg a bal kezem, amit kirántottam a kezéből.
-Hadjatok,jól vagyok!-mondtam és próbáltam felállni, de nem engedte. Oda jött Calum és Luke is, akiknek Ash elmondta,hogy mit hol találnak amit hozniuk kell. Nemszóltak semmit, hanem egyből mentek, és egy kis idő után gézzel, kötszerrel meg csomó cuccal jöttek vissza. Ash kivette a kezükből,és egyből elkezdte bekötni a sebem.
-Miért csináltad ezt?-kérdezte Calum.
-Mert miért ne? Ha állandóan átbasznak, a szüleim utálnak,és senkim sincs, plussz egy senki vagyok? Akkor minek éljek?-néztem rá kisírt szemeimmel.
-Nem vagy egyedül!-mondta Luke.
-Istenem, Rose... Hogy lehetsz ilyen hülye? Ha még egyszer ezt teszed magaddal,nem tudom mit csinálok veled.-nézett Ash a szemeimbe. A szemei kissé könnyesek voltak,majd szorosan átölelt. Éreztem, hogy remegnek a kezei.
-Hülye vagy,ha azt hiszed,hogy egyedül vagy.- engedett el Ash.-Én itt vagyok veled,és a srácok is. A szüleid nem utálnak, csak féltenek! Thomas meg egy fasz! Ha megint sísz miatta, vagy bármit csinálsz akkor megkeresem, de azt nem fogja megköszönni!-mondta Ash idegesen.
-Mi mind szeretünk Rose! És melletted vagyunk mindenben.-mondta Michael.
-Istenem... Ez miért volt most jó? Meg is halhattál volna, ha mélyebb lett volna! Idióta vagy. És igazat adok Michaelnek,mert így van.-mondta Luke,mire Cal csak hevesen bólogatott. Végig néztem rajtuk és mindenki elvolt sápadva és ideges volt. Főleg Ash. Szemei kissé könnyesek voltak és fal fehér volt. Mind a négy srác megilyedt. Egy kis ideig csend volt, majd felkeltem a földről, a kendőm zsebre vágtam és megszólaltam.
-Sajnálom... Nem tudom miért csináltam... Nem gondolkodtam. Soha többet nem csinálok ilyet. És jobb barátokat nem is kívánhatnék...-éreztem,hogy megint sírni kezdek,majd megölelt Ash és a többiek is.Egy kis idő után elengedtek majd kimentünk a a nappaliba, de Ash ottmaradt feltörölni a vérem. Leültem az egyik kanapéra, Luke az egyik fotelbe, Michael és Cal pedig a másik kanapéra. Csendben ültünk, majd Ash leült mellém.
-Felejtsük el az elöbbit. Nem akartam lehangolni a bulit. Mintha semmi se történt volna. Sajnálom.-mondtam nekik, mire felsóhajtottak és bólintottak.
-Ja Rose...-mondta Cal és a telefonom nyújtotta felém.
-Köszi.-vettem ki a kezéből és a zsebembe raktam, a másikból kivettem a kendőt, és próbáltam a kötésre kötni.
-Majd én.-vette ki a kezemből a kendőt Ash és a csuklómra kötötte.
-Köszi.-mosolyodtam el kissé, mire vissza mosolygott. Végignéztem az asztalon lévő piákon, majd megfogtam egy üveg Hubertust. Fogtam öt poharat és mindbe öntöttem.
-Bulizni jöttünk nem?-mosolyogtam rájuk.
-Igaz.-mondta Luke és elvett egy poharat, majd a többiek is követték.
-Mire igyunk?-tette fel a kérdést Cal.
-Hmm... Barátság?-nevetett Michael.-Ez most nyálasan hangzott.
-Se gáz.-mondtam kissé nevetve.
-Akkor a barátságra?-kérdezte Luke.
-Arra...-mondta Ash és egy mosolyt eröltetett magára. Tudom miért. Ő nem a barátom akar lenni. Annál több. Koccintottunk, majd mindenki lehúzta az italt. Egy pár kör után kezdtem szédülni, és rosszul lenni. A végén már a többieknek is feltünt.
-Jól benyaltál Rose.-nevetett Luke.
-Nem rudom miről beszélsz teljesen jól vagyok.-mondtam kicsit értetlenül.
-Akkor kellj fel és menj el a konyháig és vissza.-mondta Michael.
-Rendben.-kelltem fel a kanapérol, és majdnem vissza is estem, mire a többiek elnevették magukat. A konyháig sikerült elmennem, de mikor megfordultam volna elestem. Ash egyből mellettem termett, hogy segítsen, a többiek meg nevettek.
-Jól vagy?-gugolt le mellém.
-Persze.-mondtam miközben a fejem fogtam. A többiek botlákolva elmentek a bejárati ajtóhoz, majd megszólaltak.
-Mi megyünk! Adios!-mondta Cal és el is tüntek. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy Ash visz fel a lépcsőn.
-Már megint itt kell aludnom?-néztem rá nevetve.
-Úgy tűnik.-pillantott rám aggodóan. Mikor beértünk a szobájába, letett az ágyra, majd elvette a telefonom és írt rajta valamit.
-Mit csinálsz?-kérdeztem, miközben bemásztam a takaró alá.
-Írtam a bátyádnak, hogy itt maradsz éjszakára.
-Uhh tényleg!-csaptam homlokon magam.
-Na, de aludj.-takart be rendesen. -Jó éjt!-adott egy puszit, majd elkaptam a pólóját és visszahúztam egy csókért. Nem tudom miért, lehet az alkohol hatása. Egy ideig csókolóztunk, majd elhúzta hírtelen a fejét.
-Rose részeg vagy! Ne csinálj hülyeséget.-egyenesedett fel, mire elkaptam a kezét.
-Maradj itt. Kérlek. Nem akarok egyedül lenni.-néztem rá könyörögve.
-Rose...
-Kérlek Ash.-néztem rá kiskutya szemekkel, mire sóhajtott és lefeküdt mellém. Amint lefeküdt szorosan hozzábújtam és csókoltam volna meg megint, de nem engedte.
-Részeg vagy. Azt sem tudod mit csinálsz!-mondta Ash.
-Ünnep rontó vagy, ugye tudod?-böktem meg az orrát.
-Minden vágyam lenne, hogy megcsókoljalak, de részeg vagy, és nem azért teszed mert szeretsz. Aludj. Jó éjt.-mondta és becsukta a szemét.
-Hmm... Nem tudom. Lehet igazad van Irwin, de akkor is jól esik nekem.-nyomtam egy puszit ajkaira, mire ő egy kissé megrezzent, majd a mellkasára hajtottam a fejem. -Jó éjt Ash.-mondtam és szinte egyből álomba merültem.