IV:RÉSZ

Reggel mikor felkeltem a fejem majd szétszakadt, a csuklóm fájt, és nem emlékeztem semmire. Mikor kissé magamhoz tértem, akkor éreztem, hogy Ashtonhoz vagyok szorosan bújva,és a keze a derekamon pihen. Kicsit kétségbe estem, mert nem tudom, hogy miket mondhattam neki, és mit tettem. Óvatosan kimásztam az ágyból, és a fürdő felé vettem az irányt. Legszivesebben ott maradtam volna mellette. Olyan biztonságban éreztem magam és boldognak.Mi van velem? Úr isten... Hesegettem el a gondolatokat a fürdőhöz érve. Ott becsuktam az ajtót magamután,és szétnéztem. Semmi nyoma annak amit tettem. Megmostam az arcom, majd levettem a kezemről a kendőt és a kötést. A sebeimre pillantva kirázott a hideg.Elkezdtem hideg vizet engedni rá amitől kissé felszisszentem, majd valaki kopogott az atón.
-Rose, minden rendben?-hallottam meg édes hangját.
-Ömm,persze.-vágtam rá a választ megkönnyebűlve, hogy csak ő az.
-Bemehetek?-jött a kérdés, amire azonnal válaszoltam
-Persze.-az ajtó egyből nyílt, és Ashton mellettem termett és megfogta a bal kezem. A szemeimbe nézett majd nagyon óvatosan a sebeimhez ért.
-Nagyon fáj?-kérdezte a csuklóm figyelve.
-Eléggé...-húztam el a számat.
-Idióta.-pöckölte meg a homlokom.-Gyere.-fogta a kezem és húzott maga után egészen a konyháig. Kinyitotta az ablak melletti szekrényt, és egy kis keresgélés után egy kenőcsöt vett elő.
-Add a kezed.-mondta miközben letekerte a tetejét a doboznak. Oda adtam neki a kezem, majd belenyúlt a dobozba,és a sebemre kente a lehető legóvatosabban.
-Köszönöm.-mosolyogtam rá.-Egy fájdalom csillapított tudsz adni? Szétszakad a fejem.-mondtam a számat elhúzva.
-Persze.-mondta mosolyogva, és már kereste is a szekrényben. Pár percmulva egy tablettát rakott elém,és egy pohár vizet.-Azt mind idd meg.-mutatott a pohárra,mire lenyeltem a gyógyszert és meg ittam a vizet.
-Ash.-néztem rá.
-Mondjad.-mosolyodott el.
-Tegnap ugye nem csináltam semmi hülyeséget?-néztem rá kissé félve.
-Nem emlékszel semmire?-nézett rám aggódva.
-Nem.-ráztam meg a fejem.
-Értem... Nem csináltál semmit.-mondta elhúzva a száját.
-Igazat mondasz?-húztam össze a szemöldököm,mire csak bólintott.
-Egyszer elestél, ennyi.-nyelt egyet.
-Értem.-mosolyodtam el.
-Akkor jól sejtettem...-mondta halkan, miközben felkelt az asztaltól.
-Még is mit?-néztem rá az egyik szemöldököm felhúzva.
-Ja semmi...-rázta meg a fejét.
-Ashton. Mondjad.-mondtam kicsit mérgesen.
-Semmi mondom!-láttam rajta, hogy hazudik, mivel elkezdtek csillogni a szemei. Ha hazudik mindig csillognak neki.
-Ashton Irwin! Válaszolj!-kiáltottam utánna, felkelve a székről. Megállt, majd vett egy mély levegőt és oda állt közvetlen elém.
-Tényleg nem emlékszel semmire?-nézett a szemeimbe mélyen.
-Mire kéne?-tettem fel a kérdést, mire megcsókolt. Elvesztem a csókjában. Méz édes, puha ajkai vannak, amik egyből megtalálták a harmóniát az enyémmel. Mire feleszméltem volna, elváltak ajkaink és megfogta a kezem.
-Még most sem?-kérdezte, mire csak nyeltem egyet ésmegráztam a fejem.-Erre mondtam, hogy jól gondoltam.Legalább egyenlítettem.-mondta és a nappali felé vette az irányt. Egy ideig még a konyhában álltam, és gondolkoztam, hátha eszembe jut valami,de semmi. Ashton után mentem, aki a kanapén ült és a telefonját nyomkodta. Oda léptem hozzá és leültem mellé.
-Ash.-nem reagált semmit se rá, még csak rám se nézett.- Figyelnél rám?!-vettem ki a kezéből a telefont.
-Mi van?!-mondta kicsit feszülten.
-Mit csináltam tegnap? Mi a baj?-néztem a szemeibe.
-Hogy mi a baj? Az,hogy megcsókoltál és elhittem, hogy van esélyem! Az! Mert én szeretlek Rose!  Mindennél jobban, de te nem! Tudod milyen nehéz volt végig nézni, ahogy Thomassal vagy?! Én végig szenvedtem! Próbáltam boldog lenni, de csak látszat volt! Minden gesztusom azért volt mert rohadtul szeretlek! És azt reméltem, hogy ezekből leesik, de nem! Reméltem, hogy nem csak barátnak  nézel... De igen.-egy könnycsepp folyt le az arcán és felment a szobájba. Soha nem láttam ilyennek.Sírni sem. Őszintének tűnik. De eddig miért nem mondta? Pár percig még megsem mozdultam, majd felmemtem a szobájába. Az ágyán feküdt háttal nekem, és a fejhallgatója volt a fején. Óvatosan leültem mellé, majd megérintettem a vállát, amire összerezzent és felült.
-Mi az?-nézett rám könnyes szemekkel.
-Ohh istenem...-mondtam gyengéden és öleltem át szorosan. Pár percig így ültünk, majd elengedtem. A szemeibe néztem méllyen, majd  megszólaltam.
-Ash..-közbe szólt, így nem tudtam elmondani amit akartam
-Nem kell sajnálni, meg semmi...-én is félbe szakítottam, mert fel idegesített.
-Be fejezhetném?!-kiáltottam rá, mire bólintott.-Bocsi... Ash, nem tuom mit csináltam tegnap, de kezdem gyanítani,mert egyre több dolog jut az eszembe. Emlékszem arra, hogy azt mondtam, hogy ünnep rontó vagy. Hogy a mellkasodon aludtam el, a karjaid között. És tudod, ha tehetném mindig ott aludnák el. Minden egyes nap! De nem tudom miért érzem ezt. Biztonságban éreztem magam,és boldognak. Legszivesebben ölelnélek örökre, de nem tehetem. Újra, és újra késztetést érzek arra, hogy megcsókoljalak amióta felkeltem. Ne kérdezd az okát,hogy miért, mert nem tudom! Mindig is csak barátként tekintettem rád, de...-ekkor megéreztem édes ajkait a sajátomon. A jobb kezemmel beletúrtam a hajába, a ball kezem pedig a combjára raktam. Ő az egyik kezét a derekamra, a másikat a tarkómra vezette,és közelebb húzott magához. Egyszerűen nem tudtam elválni az ajkaitól. Csak csókoltam őket, ahogy ő is az enyéim. Pár perc csókcsata után a tarkómról a derekamra csúsztatta a másik kezét is, és ajkain elváltak egymástól. Mélyen a szemembe nézett és megszólalt.
-Szeretsz?-a szemei csillotak és, ha takarni is próbálta, látszott, hogy boldog.
-Nem tudom. Vonzódom hozzád, de nem tudom, hogy ez szerelem-e. Még nem tiszták az érzéseim. Azért mégis másfél év volt...-mondtam és az alsó ajkamba haraptam.
-Szereted még?-nézett rám reménykedve Ash.
-Nem.Ezzel a tettével megölte az iránta érzett szeretetem.
-És hiányzik?-sóhajtott fel.
-Kicsit. De nem ő, hanem az érzés, hogy van valakid aki szeret. Aki törődik veled.-mondtam és lesütöttem a szemem. Ash megfogta az állam és megemelte a fejem.
-Én ezt megtudom adni. Jobban szeretlek mint ő, és többet is törődnék veled.-húzta kisebb mosolyra a száját.
-Tudom... Vagy is már tudom, de nem állok készen egy újabb kapcsolatra most. Félek, hogy bennem van a hiba és te is elhagynál.-teltek meg könnyekkel a szemeim.
-Héjj, ne sírj. Én szerintem egy hibád van csak. Az, hogy idióta vagy,de ezt szeretem benned, ahogy minden mást. És, ha egyszer az enyém leszel, akkor soha nem hagylak el.-puszilta meg a homlokom, mire én szorosan megöleltem.
-Köszönöm, hogy vagy nekem.-mondtam,miközben még mindig szorosan öleltem.
-Ne köszönd, nekem kéne.-simította végig a kezét a hajamon, mikor hírtelen eszembe jutott,hogy nem szóltam Richardnak.
-A francba!-engedtem el és kezdtem keresni a zsebeimben és a párna alatt a telefonom, mire megláttam, hogy az éjjeli szekrényen van.
-Mi az?-nézett rám Ash.-Szóltam a nevedben Richardnak.-mosolyodott el, mivel rájött,hogy mi bajom.
-Kajak?-pillantottam rá, mire nyitottam is meg az üzeneteket és láttam meg, hogy tényleg írt neki.
-Ó, hogy mire mennék nélküled.-nyomtam egy puszit az arcára, mire csak elmosolyodott és mikor közelebb ült elkezdett csörögni a telefonja. Megfogta a telefonját, aminek a kielzőjén Calum neve villogott. Ashton felvette,és a srácok egyből a telefonba szóltak. Elösszőr nem tudtam kivenni, hogy mit mondanak,mivel szinte kiabáltak.
-Héj, így nem értek semmit!-szólt a telefonba Ash.
-Hol a faszba vagy már? Négy óra van!-kiabált Michael.
-Uhh bocsi, telljesen elfelejtettem. Fél óra és ott vagyunk.
-Vagyunk?-kérdezte Luke.
-Igen, na, de csá.-mondta Ash és letette a telefont, majd a szekrényéhez lépett. Előkeresett egy Batman-es pólót, és egy fekete farmert, ami a jobb térdénél kivolt vágva. Elkezdett átöltözni, miközben elkezdett beszélni.
-El akarsz jönni akkor a próbára?-mondta, miközben a pólóját cserélte át.
-Elmehetek. Deee...-nem tudtam befejezni, mert félbe szakított.
-Itt is letusolhatsz, utánna gyors elmegyünk hozzátok és átöltözhetsz.-mosolgyott rám, miközben a nadrágját vette már fel.
-Gondolat olvasó vagy.-nevettem el magam, és a fürdő felé vettem az irányt. A hajam a fejem tetejére fogtam, hogy ne legyen vizes, majd levettem a ruháim és a zuhanyrózsa alá álltam. Laza tíz perc alatt, már kész is voltam. Felvettem az előbb levett ruháim, a hajam pedig ki engedtem és kifésültem.
-Ash, mehetünk!-kiabáltam,mikor a bejárati ajtóhoz fordultam be, de ekkor neki ütköztem,és még mielőtt elléphettem volna onnan, elkapta a derekam és ott tartott.
-Látom.-mosolyodott el.-Gyakrabban hordhatnád így a hajad, jól ál.-mosolyodott el majd csókolt meg. Elvesztem a csókjában. Az ajkai minden egyes csóknál édesebbek. Minden egyes csók után egyre jobban várom, hogy újra megcsókoljam. Minden egyes csókjától kirázz a hideg, és boldogsággal tölt el.Néha szivesen ellökném magamtól, de nincs erőm hozzá. Össze vagyok  zavarodva. Egy ideig csókolózhattunk,mikor elválasztottam az ajkainkat. Kérdően nézett rám, hogy mi a baj, mert tudta, hogy mondani akarok valamit.
-Ash..-kezdtem el beszélni.-Ez gyors. Pár napja lett vége Thomassal még csak. És azért másfél év, nem kis idő. Azt hiszem, hogy szeretlek, de nem vagyok benne biztos. Össze vagyok zavarodva.-mondtam, miközben ő szó nélkül figyelt, én pedig a pólója ujját piszkáltam. Sóhajtottam egyet,és nyeltem egy nagyot, majd megszólaltam megint.-Sajnálom Ash, de barátként van rád szükségem. Ha tiszták lesznek az érzéseim, akkor meg beszélhetjük ezt, de addig csak barátok.-néztem a szemeibe, amikben látszódott a remény és az, hogy ez egy kicsit összetörte.
-Rendben.-sóhajtott, majd el lépett töllem a derekam elengedve.-Én attól még szeretlek,és ne sajnáld,mert igazad van.-mondta egy mosolyt eröltetve magára.Felvettem a cipőmet, majd elővettem a zsebemből a kendőm amit a csuklómra kötöttem és közben Ash-t követtem a kocsiig. Beültem az anyósüllésre, majd el is indultunk. Nem mertem rá nézni sem egész úton. Egy kis idő után megállt,majd megszólalt.
-Itt vagyunk.Siess, mert a srácok így is pipák.-éreztem a hangján, hogy egy mosolyt eröltet magára, mire én csak bólintottam, és a bejárati ajtónkhoz siettem. Zárva volt. Kivettem a zsebemből a kulcsot, a zárba illesztettem,majd a kulcsot az atóban hagyva felszaladtam a szobámban. Elő vettem egy fekete farmert, aminek mind a két térde kivolt vágva, és egy fekete pólót, ami tele volt lyukakkal. Szeretem az ilyen "szakadt" ruhákat. Gyors átöltöztem, majd szaladtam is ki a házból. A bejárati ajtót gyors bezártam, a kulcsot zsebre raktam és már a kocsiban is ültem.
-Mehetünk.-szólaltam meg.
-Nem hittem,hogy ilyen gyors leszel.-nevetett Ash és már ment is a motor. Öt perc autózás után Michael házánál álltunk meg. Mindketten kiszáltunk a kocsiból, Ash lezárta azt, majd bementünk Michael házába.
-Itt vagyunk!-kiáltott Ash, miközben a cipőinket vettük le.
-Azt hittük, hogy meghaltál.-kiabált ki a nappaliból Luke. Ashton még a cipő fűzőjével szenvedett, míg én bementem a nappaliba.
-Sziasztok.-köszöntem,majd leültem az egyik kanapéra. Szép házuk van Michaeléknek. Van három kisebb kanapé, pár fotel, középen egy kis üveg asztal. Az egyik falon egy hatalmas ablak, ami mellett pár virág van. A sarokban van egy cajon, amin Ash szokott ülni és játszani rajta. Ez a dobot helyettesíti. Rá nézve, csak egy doboznak látszik, de rengeteg különböző hangot lehet kiadni vele, mint a dobbal. Mellette Michael gitárja van a falnak támaszta és Luke-é, a cajonon pedig Calum basszus gitárja hever. A falakat képek borítják, és helyeken van néhány polc, amiken dísztárgyak vannak.
-Szia.-köszöntek vissza, szinte egyszerre.
-Jobban vagy?-jött a kérdés Calumtól.
-Persze.-mosolyodtam el.
-Akkor jó.-bólintottak helyeslően mindannyia, mire Ash is bejött. Lepacsizott velük, majd a töllem legmesszebb lévő kanapéra leült. Michael észre vette, hogy valami gáz van vele, mivel nem volt feldobva,mint minden próbán, de csak összeráncolta a szemöldökét és nem szólt semmit.
-És ti? Ki józanodtatok?-nevettem el kissé magam.
-Ja.. Úgy ahogy.-nevetett Luke. Mind a három srác szemei alatt hatalmas karikák voltak, ami a tegnap estére emlékeztetett mindenkit.
-És,mit játszotok ma?-néztem Michaelék felé, de a szemem sarkából Ash-re pillantottam, akifelhúzott térddel a telefonját nyomkodta.
-Őőő,na igen. Nem tudok énekelni ma, mert szétmegy a torkom.-mondta Luke, miközben Ashre nézett, mert félt,hogy fejmosást kap.
-Akkor nem próbálunk.-mondta miközben még felsem nézett a telefonjáról.
-Mi olyan érdekes azon most?-kérdezte Calum,miközben a bal szemöldökét felhúzta.
-Semmi.-rázta meg Ash a fejét, de még mindig a telefont bámulta.
-Mi a gáz?-nézett Ashre Michael, majd látva, hogy nem reagál, kérdően nézett rám, mire megvontam a vállam, hogy nem tudom. Vagy is tökéletesen tudom, de nem kell tudniuk róla. Michael sóhajtott egyet, majd oda lépett Ash-ez és kivette a kezéből a telefont, utánna pedig vissza ült a helyére.
-Az minek kell neked?-nézett Michaelre Ash.
-Arra amire neked. Semmire.-mondta Michael,majd sóhajtott egyet és tovább beszélt.-Amúgy nem kaptam választ. Mi a gáz Ash? Történt valami?
-Semmi nincs.-mondta Ash miközben megrázta kissé a fejét. Calum előrébb dőlt, a térdére könyökölt, majd Ashre nézett.
-És most az igazat.-mondta Cal.
-Igazat mondtam.Nem történt semmi,és nincs semmi bajom.-sóhajtott Ash.
-Majdnem át tudsz verni.-szólalt meg Luke.
-Nincs semmi! Semmi olyan ami titeket érint vagy közötök lenne hozzá!-emelte fel a a hangját, majd kiment a bejárati ajtóhoz.
-Istenem..-mondtam miközben a hajamba túrtam,és utánna rohantam. Épp a kilincset nyomta volna le,mikor elkaptam a kezét.
-Ash!-szóltam rá suttogva.
-Mit akarsz?-szólt vissza szintén suttogva.
-Hova akarsz menni?-kérdeztem tölle, miközben a szemeibe néztem.
-Nem tudom. Csak magányra van szükségem.-mondta, majd egy puszit nyomott az arcomra, a kezét kihúzta az enyémből, és elment. Amikor utánna akartam nyúlni, már becsukta az ajtót.
-A francba!-ütöttem a falba mire, a többiek a folyosó végén teremtek.
-Na?-nézett rám Michael.
-Nem mondott semmit, csak  elment.De a telefonja is itt van, és az a baj, hogy tudom mi a baja.-nyeltem egy nagyot.
-Mi?-kérdezték szinte egyszerre, miközben a cipőmet kezdtem felvenni.
-Ezt nem mondhatom most el. Hol a telefonja?-néztem rájuk, miközben felvettem a cipőmet, és Michael oda adta a telefont.
-Utánna akarsz menni?-nézett rám Calum.
-Tudom hova ment. Vagy is van sejtésem.-mondtam és a kezemmel intettem nekik, majd el is indultam. Kilépve az utcára, majd tudatosan balra fordultam és elkezdtem futni. Helyeken még bekanyarodtam az utcákon, majd pár perc futás után egy fagyizó előtt lassítottam. Ez Ash egyik kedvenc helye, de nem volt itt így tovább futottam. Vagy órákon át futottamés sétáltam a városban miközben több helyre is mentem, de nem volt sehol. Mikor kezdtem kétségbe eszembe jutott még egy hely. A part. Amint ezsembe jutott, úgy kezdtem futni,mint akinek az élete múlna rajta. De ez részben igaz, csak nem az én életem. Ashton ugyan olyan mint én. Ő is képes nagyon nagy hülyeségeket csinálni. Miközben futottam, megszólalt Ash telefonja, amit futás közben nagy nehezen kiszedtem a szűk farmeromból és a kijelzőre pillantottam. Anne hívta. Nem akartam felvenni, így visszaraktam a zsebembe és futottam tovább. Mikor olyan 10 percre voltam a parttól akkor elkezdtem sétálni, mert teljesen kifulladtam. A ruháim átizadtam és levegő után kapkodtam, de nem álltam meg, pedig már a lábaim alig bírták. A partig sétáltam, ahol megpillantottam az út szélén parkoló autóját. Anne többször is hívta, de nem foglalkoztam vele. Egy kicsit beljebb sétáltam, majd megpillantottam a parton ülő Asht. Egyből elkezdtem futni hozzá, majd mikor oda értem szorosan átöleltem, nem is törődve vele, hogy levegőt alig kaptam, a szívem majd kiugrott a helyéről és, hogy totálisan levagyok izzadva.
-Rose...-szólalt volna meg Ash mire ajkaim az ajkainak tapszatottam. A jobb kezemmel a hajába túrtam,a ballal pedig megtámasztottam magam. Egy kisidő után elhúztam az ajkaim, szorosan elkezdtem ölelni,és az arcom a nyakába temettem.
-Ne csinálj ilyet még egyszer! Nagyon féltem!-kezdtek el folyni a könnyeim.
-Sajnálom.-ölelt át ő is.
-Tudom, hogy ugyan olyan hülye vagy mint én,és képes lettél volna bármire. Tudod, hogy kétségbe estem,mikor sehol sem találtalak?!-néztem a könnyes szemeimmel a szemébe. Éreztem, hogy egyre több könnycsepp folyik végig az arcomon.-Féltem Ash nagyon! Ennyire soha nem féltem.
-Istenem Rose... Mióta futottál?-nézett rám aggódóan.
-Mióta ott hagytál. Mindenhol voltam, ahova szeretsz járni, de te sehol sem voltál.-kezdtem egyre jobban sírni.
-Bolond vagy.-ölelt át szorosan, mikor ismét megszólalt a telefonja.-Ez az én telefonom?-nem mondtam semmit,csak bólintottam és oda adtam neki,amit azonnal felvett.-Szia anyu...
-Minek neked a telefon, ha nem tudod felvenni?!-szólt a telefonba Anne.
-Bocsi, csak próbáltunk ezért le voltam némítva.
-Rendben... Csak szólni akartam,hogy estére legyél itthon.
-Otthon leszek.
-Szia!-köszönt el Anne.
-Szia!-mondta Ash,majd letette a telefont.-Haza viszlek.-emelt fel a földről, és vitt a kocsiig. Ott betett az üllésre, majd ő is beült. Elindította a kocsit majd mentünk is. Út közben néhány szót váltottunk, majd egy kis idő múlva, a házunknál állt meg. Mikor kiszálltam, akkor ő is, és egészen a bejáratig kisért.
-Szivesen maradnák, de haza kell mennem.-simította végig az arcom.
-Tudom. Holnap beszélünk?-néztem rá csillogó szemekkel.
-Feltétlenül.-mosolygott rám, majd puszit adott volna, de mielőtt ajkai az arcomhoz érhettek volna, a számhoz húztam és megcsókoltam,mint még soha. Ez a csók más volt mint a többi. Ilyen csókot soha nem kaptam és adtam. És iránta is más volt. Őszinte volt. Ki tisztultak az érzéseim. Szeretem ezt a srácot. Nem úgy mint egy barátot,hanem mint a szerelmem.