Ash-el az egész utat csendben töltöttük, csak néha egymásra mosolyogtunk. A házhoz érve kiszálltunk a kocsiból, amit Ash le is zárt. A zene kihallatszódott a falakon, és az ablakon benézve pár embert pillantottam meg. Ash megfogta a kezem, majd elindultunk befelé. Gondolkodás nélkül kinyitottuk az ajtót, majd a nappaliba mentünk. Így belépve sokkal nagyobbnak tűnik a tömeg. Nem tudom hányan lehetünk,egyáltalán csoda, hogy ennyien beférünk ide. A zenétől semmit sem lehet hallani. Nem tudom milyen zene szól, de nem nagyon az én ízlésem. A tömegen átfurakodva a nappaliban találtuk magunkat. Ash megállt, szétnézett,majd húzott tovább maga után, míg én is észrevettem a többieket.
-Sziasztok.-köszöntünk Ash-el. Kiabálni kellett, hogy halljanak úgy-ahogy valamit, de inkább szájról olvastak.
-Sziasztok!-kiáltották szinte egyszerre,mire mind a hárman megöleltek, Ash-el pedig lepacsiztak.
-Gyertek.-biccentett a fejével Luke a konhy felé,mire mind utánna mentünk. A konyháb érve két üveg Thequilát vett magához, majd az udvar felé vette az irányt, míg mi a nyomában voltunk. Az udvar végébe érve leült a földre, majd mi is így tettünk. Egy körben ültünk és kérdően néztünk Luke-ra.
-Miért jöttünk ki?-húztam fel a jobb szemöldökömet.
-Van egy meglepim.-vigyorodott el és a zsebében kezdett turkálni, mire két sodort, valószínűleg füves cigit vett ki.
-Az amire gondolok?-vigyorodott el Michael.
-Az ám.-vigyorgott Luke, míg egy gyújtót vett elő.
-Enyém a második,stipi-stop!-kiáltotta el magát Cal.
-Még is honnan szerezted?-vontam fel a szemöldökeim.
-Az legyen az én dolgom-kacsintott Luke, majd meggyújtotta a füves cigit, és beleszívott egy mélyet.
-Milyen?-csillogtak Cal szemei.
-Nem elég jó, hogy adjak nektek.-biggyesztette le Luke a száját,majd nevetni kezdett
-Na add csak ide!-kapta ki Cal Luke kezéből, majd ő is beleszívott.
-Ash?-nézett kérdően Cal Ash-re.
-Biztos nem! Vezetek is meg amúgy sem.-rázta meg a fejét.
-És te Rose?-nézett rám.
-Mire jó ez?-ráncoltam össze a homlokom.-Mármint, mi a jó benne?
-Próbáld ki és megtudod.-vigyorgott Michael.
-Nem tudom...-vettem ki Cal kezéből a cigit amit időközben felém nyújtott.
-Na! Szívj bele! Szívd be a jót és fujd ki a rosszat.-kacsintott Cal,majd a kezével a háta mögött támaszkodott.
-Ha nem akarod nem kell.-nézett rám Ash.
-Igazság szerint kíváncsi vagyok. Csak nem tudom,hogy tetszeni fog-e.-húztam el a számat.
-A te döntésed.-mosolygott Ash.
-Hát... Egyszer élünk.-mondtam és egy mélyet szívtam bele, amit letüdőztem. Furcsa érzés volt. A világ kicsit elkezdett forogni velem,de nem úgy mint mikor részeg vagyok. Jó érzés és melegség járta át a testem. Akaratom ellenére is elkezdtem mosolyogni,majd Michael felé nyújtottam a cigit.
-Na milyen?-érdeklődött Luke.
-Fura... De amúgy kurva jó!-nevettem el magam,mire azt vettem észre, hogy az egyik üveg Tequilát nyújta felém. Kivettem a kezéből és beleittam,majd tovább adtam Cal-nak. Emlékszek rá, hogy egy ideig ott ültünk, az egyik üveg Teuila elfogyott, és mindkét cigit elszívtuk, és egyszercsak képszakadás. Csak a sötétségre emlékszek. Semmi másra. Reggel mikor felkeltem iszonyatosan fájt a fejem. Az arcom a párnába nyomtam és gey ideig így feküdtem, míg egy kiáltást nem hallottam.
-Rose hozzád jöttek!-kiabált Richard.
-Ki jött?-nyöszörögtem,mire kopogtak az ajtón.-Gyere.-nyomtam vissza a fejem a párnába.
-Szia...-Cal hangját hallottam meg, mire felnéztem rá.-Ömm... Zavarok?-vakarta meg a tarkóját.
-A fekvésen kívűl semmit nem tervezek,szóval nem zavarsz.-ültem fel az ágyamon.
-Mire emlékszel tegnapról?-nyelt egy nagyot.
-Kellene valamire?-ráncoltam össze a szemöldököm.
-Akkor nem nézted még a telefonod.-harapta meg az alsó ajkát. Kicsit furcsán néztem rá, majd a párnám alól előszedtem a telefonom, miközben ő az ágy szélére ült. Meg nyomtam a kis gombot a telefonom oldalán, majd amit láttam azon elkerekedtek a szemeim. Vagy száz nem fogadott hívás és pár sms. Mind Ash-től Meg nyitottam az üzeneteket, amikban azok álltak, hogy hova lettünk, miért nem veszem fel, válaszoljak... A kezeim elkezdtek remegni, majd hívni kezdtem őt. A második csöngés után kinyomta. Cal-ra néztem, aki aggódóan nézte a telefonom.
-Ki nyomta.-mondtam és újra hívni kezdtem, de semmi új nem fogadott. Kezdtem kétségbe esni, mivel nem tudom mekkora hülyeséget csináltam.-Mi történt tegnap?-néztem könnyes szemekkel Cal-ra.
-Kérlek ne haragudj.-nyelt egy nagyot, majd elővette a telefonját, kicsit nyomkodta és a kezembe adta. Egy kép volt rajta. Cal és én voltam rajta. Táncoltunk.-Lapozz még.-harapta be az alsó ajkát. Nyeltem egyet, majd tovább lapoztam. Azt hittem elájulok... Biztos nem igaz... Nem lehet. Éreztem, hogy könnyel telik meg a szemem, majd lefolyik az arcomon.
-Nem lehet...-bámultam a kijelzőt, amin épp Calummal csókolózok.
-Pedig ez volt... Sajnálom, én sem voltam magamnál.-vette ki a telefont a kezemből.
-Beszélnem kell vele, de most!-ugrottam ki az ágyból és a szekrényemhez siettem. Az első nadrágot és pólót vettem ki, ami a kezembe akadt.
-Elviszelk majd. Siess.-mondta Cal és kiment a szobából. Gyors felvettem a nadrágot, ami egy fekete farmer volt, és a pólót, amin eg Pony Forever felirat van. Ash pólója... A kendő a csuklómon volt, így ezzel nem időztem. Felkötöttem a hajam, letöröltem a könnyeim és lerohantam a lépcsőn. Gyors felkaptam a Conversemet, majd kiléptem az ajtón, ahol Cal várt.
-Még is mivel viszel el?-néztem rá kérdően.
-Kocsival.-mondta és elindult az út felé.
-Mivel?-néztem rá kérdően.
-Hívtam taxit.-mondta,mire leparkolt előttünk egy taxi. Amint megállt, azonnal beszáltunk a hátsó üllésre, Cal elmondta a címet és már mentünk is. Egész úton a könnyeimmel harcoltam. Félek, hogy elvesztettem Asht. A házhoz érve nem is vártam, hanem az ajtóhoz siettem, majd lenyomtam a csengőt. Egy kis idő mulva Lauren állt előttem.
-Szia,Ash itthon van?-néztem rá kérdően.
-Igen, de nem biztos, hogy tudsz vele beszélni. Gyere be.-állt férre az ajtóbol, mire Cal is ideért és bejött velem. A házba belépve hangos dobolást hallottam Ash szobája felől. Lerúgtam a cipőmet, majd a szoba felé vettem az irányt. Odaérve bekopogtam, de szerintem a dobolástól nem hallotta. Remegő kezekkel a kilincs felé nyúltam, majd lenyomtam azt. Nyitva van. Lassan elkezdtem nyitni az ajtót, majd beléptem a szobába. Ash háttal ült nekem a dobjánál.
-Lauren,hányszor mondjam, hogy...-amint meglátott elhalgatott.-Hát te?-nézett végig rajtam.
-Ash, kérlek beszéljük meg a tegnapit...-csuklott el a hangom.
-Mit akarsz megbeszélni Rose? Azt, hogy megcsaltál? Hogy elöttem smároltál mással? Főleg a haverommal? Mit akarsz ezen megbeszélni? Láttam mi volt ott. Láttam! Tudod azt hittem, hogy szeretsz. De rosszul hittem.-nyelt egy nagyot. A szemei kissé pirosak voltak és könnyesek. Ezek szerint sírt.
-Ash én szeretlek... Nem voltam magamnál. De ezt te is tudod. Nem emlékszek semmire. És Cal sem volt magánál, nem akarta ezt tenni!-mondtam közelebb lépve hozzá.
-Ezt honnan veszed?-állt fel a székről.
-Onnan, hogy ő mondta el, hogy mi történt! Más különben miért tette volna? És tudod, ha nem szeretnélek, akkor nem lennék most itt.-néztem a szemeibe, és éreztem, hogy a könnycseppeim előtörnek.
-Nem tudom. De ez rohadtul fáj nekem. Ide bent!-mutatott a mellkasomra.-Mert szeretlek! És nem akartam ezt soha sem átélni.
-Sajnálom Ash... Nem voltam magamnál.-mondtam remegő hangon, miközben az arcom egyre több könnycsepp lepte el.
-Sajnálhatod is.-lépett vissza a dobjához, mire elkaptam a kezét.
-Mit tegyek, hogy mebocsáss?-néztem mélyen a szemeibe, mire nem válaszolt csak engem nézett. Lábujjhegyre álltam, megfogtam a tarkóját és magamhoz húztam egy csókért. A csók végén rá néztem, majd megszólaltam.
-Sajnálom Ash. Remélem egyszer megtudsz bocsátani.-simítottam végig az arcát, majd az ajtó felé vettem az irányt. A kilincs felé nyúltam, mire elkapta a kezem és magához rántott. Szorosan megölelt,a derekamnál szorosan tartva
-Ennyi kellett. Hogy tudjam, hogy szeretsz. És tudom.-emelte meg az államnál fogva a fejem, majd letörölte a könnyeim.
-Akkor nem hagysz el?-néztem a szemeibe, mire gyengéden megcsókolt. Ahogy ajkai az ajkaimhoz értek melegség és boldogság járta át az egész testem. Az ajkainkat elválasztotta, majd a homlokát az enyémnek támasztotta.
-Ez megfelelt a válaszomnak?-mosolygott rám.
-Köszönöm.-öleltem meg szorosan, az arcom pedig a mellkasába furtam.
-Én köszönöm.-simította végig a hátam.
-Még is mit?-néztem a szemeibe.
-Hogy szeretsz.-mosolygott rám.
-Én köszönöm.-pusziltam meg.-Amúgy... Kérlek Cal-ra se haragudj... Nem akarom, hogy miattam legyetek rosszban. Nem akarta ő sem.-mondtam kicsit hallkabban.
-Tudom. Neked köszönhetően nem haragszok rá. Mert felnyitottad a szemem.-simogatta az oldalam, mire elmosolyodtam.-Ő is itt van?-nézett kérdően rám, mire bólintottam, és megfogta a kezem.-Akkor menjünk ki.-nyomott egy puszit a számra és elindultunk kifelé. A nappali felé vettük az irányt, ahol Cal ült.
-Szevasz.-lépett oda hozzá Ash kisebb mosollyal.
-Őőő, szia. Figyelj Ash én...-mondta, de Ash félbe szakította.
-Nyugi van. Nem is adsz pacsit?-nyújtotta felé a kezét.
-Hogy mi...? Azt hittem, hogy...-ismét félbe szakította.
-Köszönd Rose-nak.-mosolyodott el, miközben rám nézett.
-Szóval... Nincs gáz?-nézett kérdően Cal rám, majd Ashre.
-Nincs.-ahogy kimondta Ash, Cal is elmosolyodott.
-Most csak szivatsz?-ráncolta kicsit össze a homlokát.
-Nem.-turt a hajába Ash.
-Kössz.-vigyorodott el Cal, majd lepacsiztak.-Soha többet nem szívok... Ezt megfogadtam most. És ezt sem teszem meg többet. Ha magamnál lettem volna, tuti nem tettem volna meg.-hadarta Cal.
-Jó, nyugi van.-mosolygott Ash, majd leült a kanapéra, mire én is leültem mellé, ő pedig átkarolt.
-Ömm.. Én akkor nem is zavarok... Majd beszélünk.Sziasztok.-mosolygott Cal, majd el is tünt.
-Gyorsan lelépett.-mondta Ash és az oldalam kezdte simogatni, mire bólintottam és hozzá bújtam.-Mit tervezel mára?-emelte meg a fejem.
-Ömm... Semmit. Miért?-mondtam, miközben a hajával kezdtem játszani.
-Hmm... Lustálkodós nap? Az este után rádfér a pihenés.-kotorta el az egyik kiszabadult tincsem az arcomból.
-Benne vagyok.-helyeztem magam kényelembe, és a mellkasára hajtottam a fejem.
-Ha leszálsz rólam akkor hozok valamit.
-Micsodát?-néztem rá.
-Valamit.-csókolt meg.
-Na jó...-mondtam és felültem, mire ő a konyha felé ment. Elővettem a telefonom, majd felmentem twitterre. Semmi érdekes. Pár percig nyomkodtam, mire Ash két tállal jött vissza.
-Csukd be a szemed.-tette a tálakat a háta mögé, mire becsuktam a szemeim. Éreztem, hogy leül mellém,majd ismét megszólalt.-Nyisd ki a szád.-hallottam a hangján,hogy mosolyog.
-Miért?-kérdeztem vissza.
-Csak nyisd ki!-parancsolt rám, mire sóhatottam egyet és kinyitottam a számat.
-Ne ijedj meg.-mondta és a számba adott egy tejszínhabos és nuttellás epret.
-Hmmm... Finom.-nyitottam ki a szemem mikor lenyeltem az epret.-A kedvencem.-mosolyogtam rá.
-Tudom. Van egy kis nuttella a szádon.-mondta és megcsókolt.
-Vagy is volt.-mondtam mosolyogva és szorosan hozzábújtam, mire az egyik tálat az ölébe vette amiben eper volt, a másikat pedig maga mellé rakta, amiben chips volt.
-Akarsz nézni valamit?-simogatta az oldalam.
-Ahan.-mosolyogtam.
-És mit?-kérdezte.
-Nem tudom... Az útvesztő?-vigyorogtam rá.
-Még nem láttam. Menjünk a szobába.-fogta meg a kezem és az egyik tálat, míg én a másikat. A szobájába érve letettük ezeket az ágyra, amit előtte meg igazítottam, majd lültem. Ash elővette a laptopját, majd Anne hangját hallottuk meg.
-Ash, bejöhetek?-mondta egy kopogás kiséretében.
-Gyere.-mondta, miközben mellém ült, mire az ajtó lassan nyílni kezdett.
-Jobban vagy...?-kérdezte, mire megpillantott engem. Kicsit összeráncolta a homlokát, majd megszólalt.-Szia Rose.-köszönt.
-Szia.-mosolyogtam vissza.
-Akkor megkaptam a választ már.-mosolygott Ash-re.-Nem is zavarok.-mondta,és egy nagy mosoly kiséretében kiment a szobából.
-Rendben.-mosolygott Ash, miközben egy marék chipset gyömöszölt a szájába, és egy filmes odalra ment.
-Mi is a film címe?-mondta teli szájjal.
-Az útvesztő. És ne beszélj teli szájjal.-nyomtam meg az arcát a mutató ujjammal.
-És, ha mással van tele?-nyelte le a szájában lévő chipset.
-Akkor sem.-mondtam, miközben egy eperért nyúltam. Mikor a számhoz emeltem, elkapta a kezem és megcsókolt. A csók közben, miközben az akainkat sem választotta szét.
-Most nem baj,hogy teli szájjal beszélek?-mondta kicsit érthetetlenűl,mire elnevettem magam.
-De igen.-öltöttem rá a nyelvemet.
-Jó, inkább nézzük.-mosolygott rám, majd lefeküdt az ágyra, a laptopot a hasára tette, én pedig a vállára hajtottam a fejem, miözben egy epret ettem. A tálakat a másik oldalára rakta, majd elindította a filmet. A film nézése közben az összes eper és chips is elfogyott, Ash pedig elaludt. Óvatosan felkeltem a válláról, a laptopot kikapcsoltam és visszaraktam az asztalára, óvatosan betakartam, a tálakat magamhoz vettem,majd halkan kimentem a szobájából.A konyha felé vettem az irányt, majd oda érve Anne-t és Lauren-t pillantottam meg. Anne rám nézett,majd elmosolyodott, miközben a tálakat letettem a mosogatóba.
-Ash?-nézett szét Lauren.
-Alszik.-mosolyogtam.
-Ja... Mondjuk szerintem éjszaka nem nagyon aludt.-húzta el a száját.-Amúgy mi történt, hogy így kibukott?-nézett rám kérdően.
-Ömm.... Hülye voltam... Vagy is nem hülye, hanem hibát követtem el, de nagyon nagyot...-sütöttem le a szemeim.
-Nem voltál tudatodnál.-mosolygott rám Anne.
-Te tudsz róla?-kerekedtek el a szemeim.
-Volt itt Michael és ő mondta el nekem. De én nem hibáztatlak. Minden elmondott, hogy ők vettek rá, meg sok volt neked.-mondta miközben valamihez a tésztát gyurta.
-Mert mi volt?-nézett Lauren Anne-ra,majd rám.
-Lényegtelen.-mondta Anne.
-Engem nem zavar,ha tudja... Előbb utóbb úgy is megtudja... És én csináltam... De ha te nem akarod, akkor nem mondom el neki.-fogtam meg a bal felkarom,miközben Anne-ra néztem.
-Azt hittem, hogy nem akarod, hogy tudja.-nézett kicsit meglepetten.
-Lauren mindig is olyan volt mint a hugom... Ha ő tudja, az nem zavar.-mosolyodtam el egy kicsit. Igen, Laurennel elég jó kapcsolatunk van. Olyan mintha az én hugom is lenne. De ezt ő tudja.
-Rendben van.-mosolyodott el Anne, miközben a sütőhöz lépett.
-Segítsek valamit?-kérdeztem.
-Nem kell.-mosolygott.-Aranyos vagy, de lassan kész vagyok. Beszélgessetek addig, vagy valami.-nézett Laurenre,majd rám és elmosolyodott.
-Rendben akkor.-mosolyogtam és a nappali felé vettem az irányt, Laurennel a nyomomban. Leültem a kanapéra, majd ő mellém.
-Na, mi volt tegnap?-nézett rám.
-Hát... Ugye elmentünk Luke-hoz bulizni. Amikor oda értünk, kihívott minket a kertbe, Calummal és Michaellel együtt. Hozott ki két üveg Tequilát, majd leültünk a kert végébe, ahol egy füves cigit vett elő. És én is szívtam... Emlékszek rá, hogy azt az egy szálat négyen elszívtuk,mivel Ash nem szívott, meg, hogy ittunk. Ez után arra emlékszek, hogy az ágyamban fekve keltem fel arra, hogy Richard kiabál nekem kintről, hogy jöttek hozzám. Calum jött. Elmondta, hogy baj van. Megnéztem a telefonom, és láttam, hogy Ash többszőr hívott. Majd mutatott két képet. Az egyiken táncolok vele, a másikon pedigmár csókolóztunk.-éreztem, hogy egy könnycsepp folyik le az arcomon.
-De nem voltál magadnál, nem igaz?-nézett rám kisebb mosollyal.
-De igaz... Mégis csalódást és fájdalmat okoztam Ash-nek.-haraptam meg az alsó ajkam.
-De attól még szeret, és te is őt. Boldogok vagytok együtt, nem?
-De.-bólintottam, miközben letöröltem a könnyeim.
-Ez a lényeg.-mosolygott rám.-A tegnapit, meg feletsd el... Ash megbocsátott, veled van és szeret. Ez a lényeg, nem?-emelte meg kicsit a szemöldökét.
-Igazad van.-mosolyogtam rá.
-Mikor nincs.-húzta ki magát és hátra dobta a haját,olyan "dívásan", majd elnevette magát.
-Bocsánat őfelsége.-nevettem én is. Bekapcsoltuk a tévét, majd egy ideig azt néztük, mikor megszólalt a telefonom. Richard hívott. Felvettem a telefont, majd beleszóltam.
-Szia.-mondtam.
-Szia. Apa hívott.-mondta komolyan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése