XI. RÉSZ

-Hogy.... Micsoda?-mondtam lesokkolva.
-Sajnálom, nem tudok tovább élni abban az országban.
-Miért nem szóltál előbb?!-kiabáltam vele.
-Mert nem engedtetek volna el! Ha ott maradok csak jobban szenvedek! Így könnyebb lesz! Igaz, hogy ti is hiányoztok,meg minden, de itt semmi emlékem nincs ami anyádhoz köt!-kiabált velem.
-Haza jössz még...?-éreztem,hogy a szemeim könnyel telnek meg.
-Nem.-nyelt egy nagyot.
-Még is melyik városban vagy?
-Nem lényeges. Ne gyertek miattam ide. Nem fogom elmondani. Sajnálom Rose. Szeretlek.-mondta és sóhajtott egyett.
-Le ne tedd!-kiabáltam vele.
-Szia.-mondta és letette. A telefont még a fülemnél tartottam, majd a földhöz vágtam.
-A francba!-kiáltottam el magam, az arcom pedig a tenyermbe temettem.
-Mi történt?-érdeklődtek a srácok.
-Elment...-mondtam.
-Hova? Mennyi időre?-nézett rám Ash.
-Amerikába... És örökre...-kezdtem sírni.
-Hogy hova?-kerekedett el Ash szeme.
-Jól hallottad. Azt mondta, hogy nem tud itt élni tovább... Új életet akar egyedül.-ölelt át Ash szorosan. Luke leült a másik oldalamra, mellé Cal, Michael pedig összeszedte a telefonom.
-Biztos haza jön...-mondta Luke.
-Nem fog... Túl elhatározott volt.-töröltem le a könnyeim szipogva.
-Nyugodj meg... Vissza ön úgy is.-adta a kezembe a telefont Michael, és leült a földre.
-Remélem...-sóhajtottam és kivettem a kezéből a telefont.
-És Amerikán belül hova ment?-fogta meg a kezem Ash.
-Nem tudom. Nem mondta el. Azt mondta, hogy ne menjünk miatta oda. Ezért nem mondta el, csak letette.-szipogtam, mire átölelt Ash és Luke.
-Hívd fel Richardot szerintem.-mondta Cal, de nem nézett rám. Luke elengedett, de Ash a fejét a vállamra hajtotta. Én bekapcsoltam a telefonom, majd előkerestem Richard nevét és a hívásra nyomtam. Szinte egyből felvette a telefont és beleszólt.
-Szia.-mondta.
-Baj van...-szóltam a telefonba.
-Micsoda?-kérdezte rémülten.
-Apa Amerikában van.-nyeltem egy nagyot.
-Micsoda?-kérdezte zavartan.
-Elöbb hívott fel. Azt mondta, hogy nem jön haza, és ezt sem mondta el, hogy melyik városban van. Nem akarja, hogy utánna menjünk...-éreztem, hogy egy könnycsepp folyik le az arcomon.
-A francba... Francba!-kiabálta.
-Mi legyen most?-kérdeztem, miközben Ash kezét szorítottam idegességemben.
-Nem tudom... Miért ment el?
-Azt mondta, hogy nem tud itt élni már.-csuklott el a hangom a mondat végén, mire Ash elkezdte simogatni az oldalam.
-Értem... Majd megbeszéljük, jó?-mondta komolyan.
-Rendben.-vágtam rá.
-Majd hívlak. Addig Ash vigyáz rád. És ne sírj. Szia.-mondta és letette. A telefonom a zsebembe raktam, majd a könnyes szemeimmel szétnéztem a srácokon. Mind a négyen kíváncsian néztek, hogy van-e valami hír még.
-A rohadt életbe...-mondtam és Ash nyakába temettem az arcom, mire ő szorosan átölelt.
-Nyugodj meg...-simogatta a hátam, mire nem reagáltam.
-Ezzel nem oldod meg a problémádat... Ha fáj, akkor is mosolyogj. Egy idő után könnyebb lesz.-mondta Michael.
-Miért vagyok ilyen szerencsétlen...? Miért cseszik így ki velem az élet?-hajtottam a fejem a felhúzott térdeimre, Ash pedig átkarolt.
-Minden rossz után valami jó történik. A rossz hamarosan véget ér, utánna pedig valami nagyon csodás fog történni.-emelte meg a fejem Ash.
-Remélem...-sóhajottam a könnyeimmel harcolva.
-Nyugodj meg Rose...-mondta Luke, miközben a kezét a hátamra tette. Sóhajtottam egyet, majd megszólaltam.
-Rendben... Végül is, nem tudok mit csinálni ez ellen. Itt hagyott. Jobb így neki.-csuklott el a hangom.
-Sajnos igaz amit mondtál.-húzta el a száját Michael.
-Tudom...-töröltem meg a szemeim.
-Idővel minden jobb lesz.-ölelt meg Ash.
-Tudom.-szipogtam és kinéztem az ablakon. A nap sugarai még betörtek az ablakon, de már nem olyan intenzíven mint pár órája. A nap már lemenőben volt. A nap fényében a medence vize csillogott, az ég pedig narancssárgás színű volt. Vajon hol van? Vajon vissza jön? Vajon hiányzok neki? Vagy Richard, vagy akármi? Lehet most boldog igazán. Legszivesebben megkeresném és visszahoznám ide, Sidneybe. De nem tudom hol keressem. Amerika hatalmas, mire mindent bejárnák az életemnek is vége lenne szinte. Ezzel nem megyek semmire. Majd Richard meg mondja, hogy mit tegyünk. Lehet csak várni kellene és visszajön. Vagy nem. Örökre szülő nélkül maradok. Nem rég veszítettem el anyát, erre ő elutazik. Igazság szerint nem hibáztathatnám,de mégis dühös vagyok rá. Így nekem is könnyebb lenne anyára tekintve, de én nem tudnák elköltözni innen. Minden emlékem ide köt és a szívem is. Ittvan Ash nekem. Na meg a srácok is. Inkább bezárnának egy szobába egész életemre, minthogy Amerikába költözzek. Hírtelen a gondolataim közepette arra lettem figyelmes, hogy Michael integet előttem.
-Figyelsz te?-kérdezte Ash, mire megráztam kissé a fejem.
-Bocsi, el bambúltam.-nevettem el egy kicsit magam.
-Semmi baj.-mosolygott rám Ash,miközben az egyik hajtincsem a fülem mögé türte.
-Amúgy, mit mondtatok?-mondtam, miközben végig néztem rajtuk.
-Ash kérdezte, hogy haza akarsz e menni....-mondta Calum miközben a hajába turt és hátra dőlt a kanapén.
-Nem tudom... Ahogy gondolod.-vontam vállat,mire összevonta a szemöldökét.-Jó akkor igen.-mosolyodtam el,mire megpuszilt.
-Végre.-nevetett Ash.
-Mit végre?-kérdeztem miközben felkeltünk a kanapéról.
-Végre magadtól döntöttél.-nevette el magát és megölelt.
-Nagyon vicces.-böktem hasba.
-Elvigyünk titeket?-nézett Luke-ékra a hasát fogva.
-Ja, jó lenne.-mosolygott Luke.
-Rendben.-sóhajtott Cal és ő is felkelt.
-Na akkor szia Michael!-köszöntünk el tölle, mire vissza köszönt. Elindúltunk kifelé, de a nappali ajtajában hírtelen megálltam.
-Őőő... Ne segítsünk takarítani?-néztem szét a szobában, ahol szinte minden vagy habos vagy vizes volt.
-Nem kell. Ezzel egyedül is boldogulok.-mosolygott rám, majd oda lépett hozzám és megölelt köszönés képpen,de a fülembe súgott valamit,úgy, hogy a többiek ne vegyék észre.
-Amúgy hallottam és láttam a Calumos dolgot...-elengedett, majd rám mosolygott. A szemeim elkerekedtek, a szívverésem felgyorsult.
-Na menjünk Rose.-fogta meg a vállam Ash mire bólintottam.
-Akkor szia.-eröltettem egy mosolyt magamra. Félek, hogy elmondja Ash-nek akaratosan, vagy akár véletlenűl. Michael mosolyogva intett nekünk, mi felvettük a cipőnket és kimentünk a kocsiba. Én az anyósüllésre, Luke és Cal hátra, Ash pedig a kormánymögé ült és elindultunk. Elösszőr Luke-hoz mentünk.
-Hallod Ash, multkor a próbán itthagytad a cuccaid.-szólalt meg Luke.
-Akkor itt vannak!-nevett el magát Ash, mire leparkolt Luke háza előtt.-Mindjárt jövök.-csókolt meg.
-Na császtok!-köszönt Luke, és kiszálltak a kocsiból. Amint beléptek a házba,meg szólaltam.
-Michael látta.-mondtam a tükröt bámúlva, amiben láttam, hogy elkerekedik a szeme és előre néz.
-Mit?-kérdezett vissza és hallottam, hogy nyel egyet.
-Szerinted mit?-fordultam hírtelen hátra.
-Francba.-könyökölt a tédére, és a fejét támasztotta.
-Nekem mondod?! Istenem Calum... Ha Ash megtudja?-néztem rá.
-Hülye voltam...Nem kellett volna. Sajnálom.-mondta,miközben rám nézett.
-Remélem nem mondja el...-ráztam meg a fejem és vissza ültem rendesen.
-Nem fogja.-mondta és a telefonját kezdte nyomkodni. Az ablakon bámúltam ki, mikor meg pillantottam Ashtont, ahogy a dobverőivel, egy kendőjével ami a kezéből lógott, és egy műanyag kulacs szerű valamivel,amiből inni szokott. Berakta ezeket a csomagtartóba, majd beült és tovább mentünk. Egész úton csendben voltunk, majd Cal házánál álltunk meg.
-Kössz. Majd dumálunk. Császtok!-mondta és kiszállt a kocsiból. Mi intettünk neki, majd elindultunk hozzánk. Ash leparkolt a házunk előtt és átölelt.
-Majd beszélünk hercegnő.-csókolt meg.
-Nem maradsz itt?-néztem kiskutya szemekkel rá.
-Nem akarok zavarni.-mosolygott rám.
-Nem zavarsz. Na kérlek.-fogtam meg a szemét mire sóhajtott.
-Tartozol ezért.-nevette el magát, mire kiszálltunk a kocsiból. El indultunk a bejárati ajtóhoz, ami zárva volt. Elővettem a kulcsomat, majd kinyitottam az ajtót. Beléptünk a házba, levettük a cipőnket, majd megszólaltam.
-Mit csináljunk?-fordultam felé, és a vártnál közelebb állt. Megfogta a derekam, majd a falnak nyomott.
-Hát... Lenne egy ötletem.-mosolygott rám,mire gyengéden, mégis szenvedéjesen megcsókolt. A csókjaink egyre "vadabbak" voltak, amik közepette megemelt a földről, én pedig a dereka köré kulcsoltam a lábam. A jobb kezemmel a hajába turtam, a másikkal pedig a jobb felkarját fogtam. Megfogta a combjaim, majd a nappaliba mentünk. A testével a falnak támasztott, egyik kezével a hajamba turt, a másikat pedig lassan a pólóm alá csúsztatta. Ajkaink elváltak, és megharapta a nyakam, majd elkezdte csókolgatni azt. Ajkai lassan haladtak le a kulcscsontomra, mikor kivágódott a bejárati ajtó. Ash rémült arcot vágott és egyből letett. Én kicsit elnevettem magam és átöleltem, mire ő is elmosolyodott és megrázta a fejét. Elengedtük egymást, majd Richard lépett mellénk.
-Sziasztok. Hát ti?-emelte meg a szemöldökét.
-Haza akartam jönni.-mosolyogtam rá, mire Ash bólintott.
-Értem.-bólintott és a kanapé felé ment. Leült arra, majd a telefonját kezdte nyomkodni.
-Valami hír?-fogtam meg a bal felkarom, Ash pedig a kezemet.
-Nem tudok semmit.-rázta meg a fejét.
-Mi legyen akkor?-húztam el a számat.
-Várunk.-mondta, miközben csak a telefont nyomkodta.
-Rendben... Végül is nem tudunk mit csinálni.-húztam el a számat.
-Ennyi.-mondta és felkelt a kanapéról. A telefont a zsebébe rakta és a szobájába ment.
-Ő is kivan...-mondta Ash és rám pillantott.
-Tudom.-húztam el a számat, mire átöleltem.
-És te, hogy vagy?-simította végig az arcom.
-Jobban már.-mosolyogtam rá.
-Ennek örülök.-mosolygott rám, majd megcsókolt és gyengéden meghrapta az alsó ajkam.
-Héj!-nevettem elmagam.
-Problémád van?-nevetett ő is és közelebb húzott.
-Lehet.-böktem meg az orrát és kacsintottam.
-Pontosabban?-mosolygott rám.
-Talán.-öltöttem rá a nyelvem.
-Ne talánozz!-csikizte meg kicsit az oldalam.
-Mert mi lesz? Taláán megbüntetsz?-öltöttem megint ki a nyelvem,mire a hátára kapott.-Tegyél le!-kiabáltam nevetve.
-Majd leteszlek.-nevetett és a szobámba vitt. Becsukta az ajtót, engem pedig az ágyra fektetett és fölém mászott.
-Éhes vagy?-kérdezte, mire bólintottam.
-Kicsit. Te?-mosolyogtam rá.
-Hát.. Eléggé.-nevetett és leült mellém.-Rendeljünk pizzát?-nézett rám kérdően.
-Ahan.-ültem fel mosolyogva, míg ő előszedte a telefonját.
-Te milyet kérsz?-nézett rám kérdően.
-Legyen ananászos-mosolyogtam rá.
-Rendben.-mosolyodott el, majd a füléhez tartotta a telefont. Kisidő múlva felvették, Ash elmondta, hogy egy ananászost és egy sonkás sajtosat hozzanak. Persze a címet is elmondta, majd letette.
-Fél óra és hozzák.-mosolygott rám, mire bólintottam.
-Hozok inni addig.-csókoltam meg és kimentem a konyhába. Vettem elő egy sima és egy citromos sört, meg egy doboz narancslét és visszamentem.
-Ezek vannak most csak itthon.-húztam el a számat, és leültem mellé, de előtte leraktam őket az asztalra.
-Ez is tökéletes.-nyomott egy puszit a homlokomra, mire a mellkasára feküdtem és a hajával kezdtem játszani. Pár percig így feküdtünk,majd meguntam és a zongorám elé ültem. Ashton minden egyes mozdulatomat figyeltem, én pedig zongorázni kezdtem. Mikor kezdtem belemélyülni, elkezdtem dúdolni a szöveget,majd Ash mellém ült,mire megálltam.
-Kis zongoristám.-nyomott az arcomra egy puszit.-Emlékszel még arra amit mindig ketten játszottunk rajta?-nézett rám.
-Igen, csak a címére nem. Te emlékszel rá?-néztem rá.
-A címére én sem.-rázta meg a fejét, és a zongorára rakta a kezét. Én is ráraktam, és elkezdtük játszani a dalt. Ash elkezdte halkan énekelni a dalszöveget, majd én is csatlakoztam hozzá. Egy jó ideig még zongoráztunk,mikor megszólalt a csengő.
-Földbe gyaláztál.-nevette el magát, miközben felvette a pénztárcáját és az ajtóhoz sietett. Egy-két perc mulva a két doboz pizzával jött vissza. Leült az ágyra, és én is mellé, a pizzásdobozt pedig az ölünkbe vettük. Elkezdtünk enni, miközben a sört is elkezdtük inni. A pizza felét ettem csak meg, ő pedig az egészet. Laraktam a maradékot és az üres dobozt a földre a sörös dobozokkal együtt, mikor rám nézett és elnevette magát.
-Paradicsom szószos vagy.-nevetett.
-Hol?-kezdtem törölgetni az arcom,mire elkapta a kezem.
-Itt.-mutatott az ajkaimra, és megcsókolt. Csókjaink egyre vadabbak voltak, a nyelveink pedig táncot jártak egymással. A pólója alját kerestem, míg ő levette rólam a pólót, és én is ugyan így tettem, de egyszercsak megállt.
-Francba.-harapott az alsó ajkába, mire mellém feküdt és a fejét fogta.
-Mi a baj?-hasaltam szorosan mellé.
-Megint tovább mentem mint kellett volna. Sajnálom.-ölelt meg szorosan.
-Miért mentél tovább? Már mint mivel?-néztem rá.
-Nem akarom elsietni a dolgokat ennyi. Mert szeretlek, és ezt éreztetni akarom. Nem akarom, hogy azt hidd, hogy csak egy játékszer vagy. Mert te egy kincs vagy. Tudod én egy lányt fogok rajtad kívül szeretni. Az pedig majd a kislányunk lesz.-simította végig a csupasz hátam. Éreztem,hogy a szemeim egy kicsit bekönnyesednek.
-Ohh Ash.-mosolyogtam rá és átöleltem.-Én is szeretlek.-nyomtam egy csókot a szájára, majd a vállára hajtottam a fejem és a haját piszkáltam miközben lehunytam a szemem. Még arra emlkszek, hogy ő az oldalam simogatja, majd betakar. Innentől semmi. Csak aludtam. Reggel arra kelltem, hogy a telefonom csörög. Ashton már fent volt, mivel a telefonját nyomkodtam. Megfogtam a telefonom és a kijelzőjére néztem, hogy ki hív.A kijelzőn nem más neve villogott mint Calumé. Hírtelen nem tudtam, hogy fel vegyem e, vagy ne, de végül felvettem.
-Szia.-mondtam, majd ásíottam egyet.
-Jó reggelt.-nevetett.-Bocsi, ha felkeltettelek.
-Semmi.-mondtam röviden.
-Őőőő, csak azért hívlak, hogy, ha lenne kedvetek bulizni, akkor este Luke-nál lesz egy házibuli. Ha jöttök, ne hozzatok semmit és kilencre gyertek.-hallottam a hangján, hogy mosolyog.
-Rendben,mondom Ash-nek is.-dörzsöltem meg a szemeim.
-Rendben. Na csak ennyit akartam, szia!-mondta és letette.
-Jó reggelt.-csókolt meg Ash.
-Neked is.-mosolyogtam rá.
-Ki hívott?-nézett a szemeimbe.
-Calum.-ásítottam.
-Mit akart?-kotorta ki az arcomból a hajam.
-Este buli lesz Luke-nál és csak szólt, hogy, ha van kedvünk akkor menjünk el.-bújtam hozzá.
-Értem.-simította végig a hátam.
-Hány óra?-nyöszörögtem álmosan.
-Fél tizenkettő.
-Hogy mennyi?-pattantak ki a szemeim.
-Jól hallottad.-mosolygott rám. Kiszálltam az ágyból, kerestem magamnak valami itthoni ruhát és elmentem lefürödni. Utánna Ashel összeütöttünk valami ebédet, és egész délután tévét néztünk, miközben megbeszéltük, hogy elmegyünk a buliba. Hétkor elkezdtem készülődni, míg ő hazament, hogy elkészüljön. Háromnegyed kilenckor kész voltam. Egy farmer short, egy fekte lezser trikó, a Batman-es fullcappem és a fekete Vans-om volt rajtam. A szemeimet kihúztam, a hajam kiengedve hagytam.  Nem vittem túlzásba, csak egy egyszerű hétköznapi ruhát vettem fel. Ja és persze a kendőm a bal csuklómon volt, mint mindig. Hallottam, ahogy Ash dudál, elköszöntem Richardtól és kimentem a kocsiba. Köszönésképp Ash megcsókolt, majd el is indultunk.