IX. RÉSZ

-Egy szomorú hírt kell közölnöm önnel...-mondta Carolina.
-Még is mi történt?-kezdtem aggódni.
-A korházból hívom. Sajnálatos módon édesanyja a vártnál hamarabb elhunyt. Édesapját amint tudjuk felhívjuk. Részvétem hölgyem. Viszlát.-mondta és letette. A telefonom kiesett a kezemből, és én is utánna zuhantam. Nem tudtam felfogni, hogy mit mondott. Nem lehet. Valaki szórakozik velem. Éreztem, hogy az arcomon  könnycseppek folynak le. Nem lehet, hogy már elhagyott... Azt mondták, hogy pár hete van hátra. Akkor mi történt? Miért hagyott el hamarabb a vártnál? A nő szavai vízhangoztak a fejemben, mikor Ash termett mellettem.
-Jól vagy?-nézett rám aggódva, mire megráztam a fejem.-Mi történt?! Fáj valamid?!-nézett végig rajtam. Mélyen a szemébe néztem és kissé megráztam a fejem.
-A rohadt életbe...-mondtam és a tenyerembe temettem az arcom és sírni kezdtem.
-Mi történt?-jöttek be a többiek is.
-Rose, hé figyelj.-emelte meg a fejem Ash.-Mi történt?-törölte le a könnycseppeim. Nem tudtam megszólalni, csak néztem a szemeit és sírtam.
-Rose nyugodj meg.-mondta Calum,aki a telefonom rakta össze, mivel leesett  hátlapja és az akuja is kiesett.
-Még is, hogy a francba?-kiabáltam vele.
-Én csak...-folytatta volna Cal, de tovább kiabáltam.
-A rohadt életbe! Azt mondták, hogy pár hete van... Nem azt, hogy pár órája. Hogy nyugodjak meg, ha most halt meg az anyám?! Mond már meg Calum, hogyan?!-kiabáltam vele, mire Ash szorosan megölelt. Láttam Calumon, hogy nem vette zokon ezt a kirohanásom. Ilyenkor mindenkivel ilyen vagyok, és nem tudok mit csinálni vele.
-Sajnálom Rose...-mondta Ash és felemelt a földről, majd bevitt a nappaliba, ahol letett a kanapéra.
-Miért ő? Miért pont ő?-zokogtam Ash nyakába temetve az arcom. Ash szorosan ölelt, majd leült mellém Cal, az asztal szélére pedig előttem Luke és Mikey.
-Tesód tudja?-kérdezte Mikey.
-Nem tudom.-mondtam szipogva.
-És apud?-tette fel a kérdést Luke.
-Nem. Jobb is,ha nem tudja még.-mondtam miközben kivettem Cal kezből a telefont. Előkerestem Richard nevét és hívni kezdtem. Pár csörgés után felvette.
-Szia. Baj van?-tette fel a kérdést.
-Igen...-kezdtem újra zokogni.
-Mi történt?-kérdezte aggódva.
-Nem hívtak téged?-kérdeztem vissza.
-Kinek kellett volna?-hallottam a hangján a zavart. Sóhajtottam és nyeltem egy nagyot, majd kimondtam.
-Anya meghalt.-csuklott el a hangom. Richard elösszőr nem szólalt meg, csak egy kis idő elteltével.
-Hogy mi..? Most csak szórakozol ugye?-ha még titkolni akarta, akkor is hallottam, hogy épphogy nem sír.
-Sajnos nem...-miközben ezt mondtam, Ash letörölte a könnycseppeim.
-Maradj Ash-nél. Majd beszélünk.-ezzel kinyomta a telefont. A telefonom leraktam magam mellé, a térdeim felhúztam és ráhajtottam a kezembe temetett arcom, majd sírtam.
-Ömm... Mi inkább megyünk.-állt fel Cal.
-Nem kell elmennetek miattam.-mondtam a szemeim töröletve és szipogva.
-Elég most, ha Ash itt van. Neked meg pihenned kéne.-mondta Luke.
-Elvigyelek titeket?-nézett a srácokra Ash.
-Te maradj csak itthon vele. Haza tudunk sétálni.-vonta meg a vállát Michael.
-Rendben. Mad beszélünk.-bólintott Ashton.
-Sziasztok.-mondták szinte egyszerre.
-Rose, te meg nyugodj meg, rendben?-nézett rám Cal.
-Próbálok.-mondtam egy gombócal a torkomban.
-Helyes.-mosolyodott el, majd kiment a többiekhez. Szorosan Ash-ez bújtam, míg ő az oldalam simogatta. Felvették a cipőjüket, majd elmentek. Egy ideig csendben ültünk, majd Ash megfogta az állam és megemelte a fejem, hogy a szemembe nézhessen.
-Fürödj le, utánna pedig alszunk. Jó?-nem mondtam rá semmit, csak bólintottam.-Gyere.-mondta, és felmentünk a szobájába. Oda ment a szekrényéhez, majd a szürke kinyult, Pony Forever feliratú pólóját adta oda.
-Ez jó lesz pizsama helyett?-fogta meg az egyik kezem.
-Persze.-mondtam szipogva.
-Istenem te...-ölelt meg szorosan.
-Megyek lefürdök.-engedtük el egymást.
-Rendben. Elmegyek valami kajáért. Megleszel addig?-simította végig az arcom.
-Meg leszek.-bólintottam.
-Rendben. Sietek.-csókolt meg, majd kilépett az ajtón velem együtt, de ő a bejárati ajtó felé, én pedig a fürdő felé vettem az irányt. Belépve leraktam a pólót amit Ash adott és leraktam a szekrényre. Levettem a ruháim, a kendőt és a kötéseket is. A hajam felfogtam, hogy ne legyen vizes. Beálltam a zuhanyzó alá és a forró vizet engedtem magamra. A víz égette a bőröm, a sebeim pedig égette, de nem érdekelt. Egy tíz perdig zuhanyoztam, majd kiszálltam, megtörölköztem, visszaraktam a kötéseket magamra és felvettem a fehérneműm meg a pólót. A póló majdnem a térdemig le lógott, szóval olyan volt mint egy hálóing. Kiléptem a fürdőböl és Ash szobájába mentem. Befeküdtem az ágyába, és az ajtónak háttal a falat bámúltam. Éreztem, hogy pár könnycsepp folyik le az arcomon, majd azt hallottam, hogy nyílik az ajtó. Egyből az ajtóra pillantottam, de nem a várt személyt pillantottam meg. A szemeim elkerekedtek és a szívem hevesen kezdett verni. A lámpák fénye megvilágították az arcát, amin egy gúnyos mosoly ült.
-Már nem is örülsz nekem?-tárta szét a kezeit Thomas.
-Mit... Mit keresel itt?-ültem fel az ágyon.
-Láttam, hogy a kis herceged elment,de az ajtót nem zárta be. Gondoltam beugrok. De nagyobb fogadtatásra vártam.-villantotta meg fehér fogait.
-Mit akarsz töllem?-keltem fel az ágyból, amihez közelebb jött.
-Szerinted mit akarok Rose?-lépett közelebb, mire én hátrább léptem volna, de a falnak ütköztem.-Jól áll ez a póló.-vigyorgott rám, mire megfogta az állam és megakart csókolni, de erre felpofoztam.
-Tűnj már el az életemből!-kiabáltam vele, mire a két csuklóm összeszorítva a  fejem fölött a falnak nyomta.
-Ezt nem tettem volna.-simította végig az oldalam.
-Te beteg vagy... Eressz el!-mondtam, miközben a kezeim próbáltam kiszedni a markából.
-Miért eresszelek? Ha nem ellenkezel, nem fog annyira fájni.-hajolt a nyakamhoz, amit kissé megharapott. Éreztem, hogy pár könnycsepp folyik le az arcomon.
-Eressz el!-kiabáltam vele, mire izomból térden rúgtam és összecsuklott kicsit, a szorításon meg annyira lazított, hogy kitudjam venni a kezeim. Átbújtam a keze alatt és kifutottam a szobából. A nappaliba érve elkapta a kezem és a földre lökött, mire fölém hajolt és lefogta  a kezeim, a lábam pedig leszorította..
-Van benned erő, az nem kétség. De milyen szexi vagy hozzá, mikor félsz.-türte a fülem mögé, a kicsúszott tincseim.
-Miért csinálod ezt? Miért nem tudsz békén hagyni?-mondtam remegő hangon.
-Mert én ezt élvezem.-suttogta a fülembe.
-De én nem.-mondtam, mire egyre több könnycsepp tört ki a szememből.
-Az már más kérdés.-csúsztatta az egyik kezét a pólóm alatt a derekamra.
-Engedj el!-kiabáltam és próbáltam szabadulni a fogsáából, de nem sikerült.
-Minek? Ne ellenkezz és nem fog fájni.-mondta és a keze már a bórdámon volt.
-Te rohadék.-szorítottam össze a fogaim.
-Hmm... Lehet.-mondta, és közelebb hajolt, hogy megcsókoljon, de elhúztam a fejem. Az ablakon Ash kocsijának a lámpája világított be, mire kiabálni kezdtem.
-Ash segíts! Ash!-kiáltottam ahogy csak tudtam és közben kapálóztam, hogy engedjen el.
-Kussolj!-förmedt rám Thomas.
-Ash!-sikítottam, mire befogta a számat.
-Azt mondtam, hogy kussolj.-kiáltott rám mire, Ash berontott az ajtón.
-Rose, hol vagy?! Mi a baj?!-kiabálta, és a nappaliba jött. Meglátva Thomast, lerántotta rólam, és izomból orron ütötte, amiből egyből folyni kezdett a víz.
-Hozzá mertél érni?!-kiabált Ash Thomassal, aki a földről tápászkodott fel.
-Úgy is csak egy ribanc, kit érdekel?-nevetett Ash arcába, mire Ash újra meglendítette a kezét, és Thomas újra a földön volt.
-Ne merj így beszélni róla!-kiabált Ash mire Thomas kirúgta a lábát,én pedig felsikítottam. Ash hamarabb felkelt mint Thomas, kétszer megütötte, majd újra megszólalt.
-Takarodj a házmból!-lökte ki a bejárati atón. Valamit vissza kiabált Thomas, de nem értettem, hogy mit. Ash becsapta az ajtót, majd visszarohant hozzám, és leguggolt elém.
-Jól vagy?!-fogta meg a kezem, és nézett végig rajtam rémülten.
-Jól... De te vérzel!-mondtam az arcáról letörölve a vérét. Az esés során beverte a fejét és felszakadt a szemöldöke.
-Az nem érdekel. Az a lényeg, hogy te jól vagy.-ölelt át szorosan, mire sírni kezdtem.
-Köszönöm.-mondtam szipogva.
-Ne köszönd.-engedett el és törölte le a könnycseppeim.
-Istenem Ash...-néztem a sebére.- Letörlöm neked.-mondtam és ezzel felkeltem a földről és a könyhába mentem,mire ő is jött utánnam. Egy rongyot fogtam meg, aminek az egyik sarkát bevizeztem. Vettem elő még fertőtlenítőt és tapaszt rá. Leültem Ash mellé, és a rongy vizes részével letöröltem az arcáról a vért, majd a másik sarkára fertőtlenítőt raktam.
-Csukd be a szemed. Ez csípni fog.-mondtam, mire becsukta a szemét, én pedig óvatosan megtöröltem a szemét. Elösszőr ugrott egy kicsit és szisszentett, majd hang nélkül türte. Mikor letöröltem a sebet, vágtam a tapaszból és leragasztottam.
-Kész.-fogtam meg a kezét, mire kinyitotta a szemét.
-Köszönöm.-simogatta a kezem.
-Nincs mit köszönnöd.-néztem a szemeibe.
-De van.-csókolt meg, majd a csók végén felemelt a székről. Kivett a fiokból két kanalat, majd a bejárati ajtóhoz ment, ahol egy szatyor volt. Letett egy kicsit,felvette a szatyrot,majd újra a karjaiban voltam.
-Tudok ám egyedül is menni.-néztem rá.
-Nem baj-mosolyodott el, majd a szobájába érve letett az ágyára óvatosan. A lábával becsukta az ajtót, a cuccokat pedig kipakolta a szatyorból. Volt benne egy kis doboz csokis, citromos és vaníliás fagyi. Emelett volt benne két üveg nuttella, két csomag májva cukor és egy kis doboz eper.
-Azt mondtad kaját hozol.-mosolyogtam rá.
-Tudom. Ahogy azt is, hogy ezeket jobban szereted.-puszilt meg.
-Jól tudod.-mosolyogtam, majd elkezdtük enni a fagyikat. Mire megettük őket, mindketten tiszta fagyik voltunk, ahogy az ágy is. Ezután kibontottuk az epret, a májva cukrot és a nuttellát és elkezdtük enni. Az epret és a májvacukrot a nuttellába mártogatva ettük. Ezek is ugyanarra a sorsra jutott mint a többi kaja. Ami nem a hasunkban, az az arcunkon vagy az ágyon van. Időközben zenét is indítottunk, mivel senki sincs itthon.
-Ömm... Valami van az arcodon.-mondta Ash nevetve.
-Uhh ne...-nevettem,mivel direkt kentük ki egymást.-Hol van?-nevettem.
-Hát... Úgy az egész  arcodon-nevetett.-De itt a legtöbb.-mutatott az ajkaimra és megcsókolt.
-Neked is van egy kis nuttella az arcodon.-nyaltam le az arcáról egy kis nuttellát.-Na meg az ágyon.-nevettem,mire ő is elkezdett nevetni.
-Végre jó kedved van.-tette a kezeit a derekamra és közelebb húzott.
-Neked köszönhetően.-döntöttem kicsit oldalra a fejem és elmosolyodtam.
-Nekem?-húzta fel a szemöldökeit, miközben a derekam simogatta.
-Igen.-mosolyogtam rá, majd megcsókoltam. Vadul kezdtünk csókolózni, ő az ölébe húzott, így fordítva ültembenne, én az egyik kezemmel átkaroltam a nyakát, a másikkal a hajába turtam. A csókjaink egyre forróbbak lettek, míg egy hírtelen mozdulattal Ash nem fektetett a hátamra és kezdett csikizni, én pedig nevetni.
-Hagyd abba!-szóltam rá és én is elkezdtem csikizni.
-Miért?-öltötte rám a nyelvét.
-Azért!-haraptam meg a kezét kissé.
-Héjj!-szólalt meg,majd nevetve lefeküdt mellém és átkarolt.
-Ne hégess!-böktem meg az orrát.
-Igen is kisasszony.-nevette el magát.
-És ne hívj így...-nevettem én is és szorosan hozzábújtam.
-Akkor, hogy hívjalak?-mondta miközben a hajam piszkálta.
-Ahogy eddig, vagy nem tudom.-vontam vállat.
-Rendben.-puszilta meg a homlokom.-Aludjunk.
-Rendben.-öleltem át az egyik kezemmel, a másikkal pedig a haját piszkáltam,mire ő betakart.-Jó éjt.-csókoltam meg.
-Jó éjt hercegnő.-takart be, majd az oldalam simogatta. Mindketten tiszta fagyik és nuttellák voltunk az ággyal együtt, de ez most nem érdekelt. Most boldog voltam. Úgysem lehetek az sokáig, így kiakartam élvezni. Pár pecig még éreztem, hogy simogat, majd elaludt és én is rá nem sokkal.