VI. RÉSZ

-Szia mond.-szóltam bele a telefonba.
-Szia..-apa hangja letört volt.-Baj van Rose...
-Mi a baj?-kérdeztem aggódva.
-Nem telefon téma... Hol vagy?-tette fel a kérdést.
-Michaelnél. Indulok haza, és beszélünk. Szia!-tettem le a telefont, majd a cipőmért futottam.
-Hova sietsz?-könyökölt fel Luke a fűben.
-Valami baj van otthon.-mondtam, miközben a vizes cipőm vettem fel.-Ash, haza kell mennem!-kiáltottam a medencébe, mire Calum és Michael is oda nézett rám.
-Miért?-jött ki a medencéből és elém állt.
-Valami baj van. Sietnem kell.
-Elviszlek.-mondta, és nem is törődve azzal, hogy csuron vizes, felvette a ruháit.
-Köszönöm.-mondtam mosolyra húzva a számat.
-Srácok mennünk kell, majd beszélünk. Csáó!-kiáltott a többieknek Ash, mire vissza köszöntek.
-Sziasztok!-köszöntem én is, majd kifutottunk a kocsihoz. Gyorsan beültünk és már Ash indította is a kocsit. Egy-két perc alatt otthon voltunk, mire kiszáltam a kocsiból és berohantam a házba.
-Apa,itthon vagyok!-kiabáltam a nappali felé menve,mire Ash is ideért. Apu a kanapén ült,az arcát pedig a tenyerébe temette.
-Mi a baj?-ültem le mellé,Ash pedig megállt az ajtóban.
-Édesanyád...-nyelt egyet és sóhajtott.
-Mi van vele?-néztem rá kérdően.
-Korházban van.-nyelt egy nagyot.
-Miért?Mi történt?
-Rákos. Egy ideje tudtunk róla, de nem akartuk elmondani. Tüdő rákja van.-láttam rajta, hogy valamit mondani akar még, de félbe szakítottam.
-Hogy mi?! Még is miért nem szóltatok?! -mondtam kissé felháborodva.
-Ez még nem minden...-hajtotta a fejét vissza a tenyerébe.
-Mit titkoltok még?!-mondtam idegesen.
-Lehet későn vették észre... Most műtik. Reggel tudjuk meg, hogy a műtét sikeres volt-e. Ha nem, akkor nem él már sokáig. Sajnálom, hogy eltitkoltuk.-pillantott rám, majd vissza hajtotta a fejét a kezébe. Éreztem, hogy egy könnycsepp folyik végig az arcomon, majd egyre több.
-Nem... Ez nem igaz. Ez csak egy rossz vicc...-kezdtem sírni.
-Rose, komolyan mondtam. Lehet, hogy pár hét és elveszítsük őt.-nézett rám komolyan.
-Nem...Nem!-kiabáltam,majd a szobámba rohantam. Lefeküdtem az ágyamra, az arcom a párnámba nyomtam, és elkezdtem sírni. Egy kis idő után valaki kopogott az ajtómon.
-Rose, bemehetek?-hallottam meg Ash édes hangját, ami egy kicsit megnyugtatott. Nem válaszoltam neki,csak sírtam tovább.-Akkor bemegyek...-mondta és kinyitotta az ajtót.-Ohh, Rose!-mondta és leült mellém az ágyra, mire én is felültem és szorosan magamhoz öleltem, az arcom pedig a nyakába temettem és tovább sírtam.
-Nem lehet... Ez csak egy rossz álom.-zokogtam tovább.
-Nyugodj meg.-simította végig a hátam mire felálltam az ágyról és kiabálni kezdtem.
-Nyugodjak meg?! Mégis, hogy, ha az anyám lehet megfog halni?! Hogy nyugodjak meg Ashton?! Mond már meg kérlek, hogy?!-kiabáltam vele, majd a falamba ütöttem. A fejem a falnak döntöttem, párszor még a falba ütöttem, majd megéreztem Ashton meleg kezeit a derekamon, és maga felé fordított.
-Sikerülni fog a műtét.-ölelt át szorosan.
-És, ha nem? Ha meghal?-zokogtam a vállán.
-Nem fog.-simította végig a hátam. Egy ideig még így álltunk, majd megszólalt.-Öltözz át száraz ruhába és pihenj.Rendben?-nézett rám.
-Rendben...-mondtam mire megpuszilta a homlokom.
-Hagylak pihenni. Reggel hívj.-ahogy kimondta szorosan át öleltem.
-Maradj itt... Csak erre az éjszakára legalább kérlek.-mondtam miközben a könnyeim folytak az arcomon.
-Rendben.-sóhajtott.-Amíg lefürdesz elmegyek haza száraz ruháért. Sietek.-csókolt meg, és ezzel el is indult kifelé. Hallottam ahogy becsukja maga után az ajtót, majd elmegy az autóval. Letöröltem a könnyeim, bár még mindig folytak az arcomon. Odaléptem a szekrényemhez és elővettem egy szürke, kinyúlt és nagy pólót és fehérneműt, megfogtam a telefonom, majd ezekkel a cuccokkal elindultam a fürdő felé. Amint beléptem, bezártam az ajtót, a ruhákat és a telefont leraktam a kisszekrényre, a telefonomon max hangerőn zenét indítottam, majd elkezdtem engedi a szinte forró vizet. Míg folyt a víz levetkőztem, megmostam az arcom hideg vízzel és belefeküdtem a meleg vízzel teli kádba. A vízben feküdve újra elkezdtem sírni. Csak sírtam és sírtam,néha elmerültem a víz alá, majd mikor már majdnem fuldokoltam feljöttem levegőért. Végleges elkeseredésemben egy pengét vettem ki a szekrényből, és a bal csuklómhoz érintettem. Vettem egy nagy levegőt, majd kissé rányomtam és végighúztam rajta. És még háromszor megcsináltam. A vérem a meleg vízbe csöpögött. Összeszorítottam a fogam és a vízbe nyomtam a kezem. A víz marta a sebemet. Egy ideig benne tartottam, majd csak feküdtem a vízben és hagytam,had follyon a vérem a vízbe. Nem tudom meddig feküdhettem így. Talán egy órát. Kiszálltam a vízből, és az elsősegély dobozhoz léptem. Felnyitottam a tetejét, majd kötszer után kutattam, amit találtam is. Két soron bekötöttem a csuklóm, leengedtem a vizet, megtörölköztem, felöltöztem és a kendőmet vissza kötöttem a csuklómra, hogy eltakarja a gézt. Mikor kész voltam, a vizes hajam egy kontyba fogtam a fejem tetején, leállítottam a zenét és a szobámba mentem. Belépve Ash-t pillantottam meg, ahogy a telefonját nyomkodva fekszik egy szál alsónadrágban az ágyamon. Amint meghallotta, hogy nyílik az ajtó, oda lépett hozzám és átölelt.
-Remélem éhes vagy. Ha nem, akkor is enned kell.-mutatott az asztalomra, amin két doboz pizza volt és egy tál csokis eper. Mellette volt narancslé, és chips.
-Ez honnan van?-néztem Ashre.
-Mielőtt vissza jöttem, bementem a boltba és a pizzázóba. Két óra alatt sok ideje van ezekre az embernek.-bökte meg az orrom.
-Milyen két óra?-húztam össze a szemöldököm.
-Hát amíg fürödtél.-mosolyodott el kissé.
-Nekem maximum csak egy órának tünt. De annyinak sem.-vontam vállat, mire az asztalomhoz ment, és a cuccokat átpakolta az ágy közepére. Leültem a cuccok mellé,mire ő a másik oldalra ült.
-Van négysajtos és sonkás pizza.-mondta miközben felhajtotta a pizzás dobozok tetejét. Az illatuk egyből megcsapták az orrom, majd a négysajtosból elvettem egy szelettel, míg ő narancslét öntött nekem. Még megettem egyet ebből a pizzából és két másik szelettel a sonkásból, a többit pedig Ash ette meg, miután látta, hogy nem kérek többet. Amint elfogytak a pizzák,letette a dobozokat a földre, majd rám nézett.
-Chips vagy eper?-kérdezte, miközben mindkettő a kezében volt.
-Most eper.-mondtam, mire a chipset arrébb rakta, az epret az ölébe és szorosan mellém ült.
-Minden rendben lesz.-mondta miközben átkarolt a bal kezével és megpuszilta az arcom.
-Hát remélem...-húztam el a szám, miközben egy epret vettem ki a tálból.
-Én meg tudom.-mondta, majd ő is követte a példám és elkezdte enni ő is az epret. Több mint felét, sőt szinte az egészet én ettem meg, mivel ő átpártolt a chipshez. Mikor minden elfogyott, felvettem a poharam ami tele volt narancslével és megittam. Majd szétdurrantam már, ha még egy falatot kellett volna ennem, akkor tuti minden kijött volna belőlem.
-Fáradt vagy?-nézett a szemeimbe,majd egy puszit adott a számra.
-Eléggé.-dörzsöltem meg a szemeimet.
-Akkor aludjunk.-feküdt le, mire én a mellkasára hajtottam a fejem és betakart.
-Szeretlek Rose.-simogatta az oldalam.
-Én is szeretlek Ash.-mondtam, majd megcsókoltam.
-Aludj jól.-kotorta el az arcomból a kiszabadult tincseket.
-Te is.-mondtam, majd lehunytam a szemem, de nem aludtam. Féltem a másnaptól. Mivan, ha nem sikerült a műtét? Nem hagyhat el... Igaz, hogy sokat veszekedünk, de még is az anyám és szeretem. Nem akarom elveszíteni. Nem akarom, hogy itt hadjon. Azt akarom,hogy itt legyen velem. A hátmra feküdtem, majd Ash-re pillantottam, aki méllyen aludt. Aranyos mikor alszik. Egy ideig mé fordgolódtam, majd feladtam. Megfogtam a gitárom és kiültem a teraszomra. A földön ültem, ami kissé hideg volt és elkezdtem játszani a gitáron. Bármit ami eszembe jutott. Csak játszottam, míg lenem fagytak az ujjaim. Nem tudom mennyi lehet az idő, de fázok és kezdek álmosodni. Attól még, hogy nyár van, és milyenmeleg volt napközben, most nagyon is hideg van. Egy kicsit még néztem a holdat és a csillagokat, majd halkan beléptem a teraszajtón a szobámba. A hold fénye kissé bevilágított, így nem volt teljesen sötét. A gitárt visszaraktam a helyére, és lementem a konyhába. A hűtőböl kivettem a tejet, majd elővettem egy poharat és tele öntöttem tejjel. A tejet visszaraktam a hűtőbe, majd a pohár tartalmát megittam, és visszamentem a szobámba. Ashton a hátán fekve aludt,így lefeküdtem szorosan mellé, a fejem a vállára tettem, és a haját piszkáltam, míg el nem aludtam én is. Reggel mikor felkeltem kissé fájt a fejem, és a csuklóm is fájt iszonyatosan. Ash még aludt, így a fürdőbe mentem. Mikor beléptem becsuktam magamra az ajtót, levettem a kendőm a csuklómról, és ekkormegláttam, hogy a géz teljesen átvérzett. Levettem ezeket is a csuklómról, majd kinyitottam a csapot és hideg vizet engedtem a sebemre. A fogaim összeszorítottam, mivel nagyon csípte a víz. Egy ideig alatta tartottam, majd megmostam az arcom, és új kötést tettem a csuklómra, amire vissza kötöttem a kendőt. Még mindig nagyon fájt, de legalább már nem vérzik. A konyhába mentem, ahol elővettem a műzlit, a tejet és egy tálat, majd tele öntöttem műzlivel a tálat és tejet önöttem rá. Elraktam a műzlit és a tejet, majd leültem a tévé elé és elkezdtem enni,miközben a tévét kapcsolgattam. Mikor elfogyott a műzlim, a tányért kivittem a mosogatóba a kanállal együtt, majd az órára pillantottam. Fél hét volt és unatkoztam, így eltaláltam, hogy elmegyek sétálni kicsit. Halkan bementem a szobámba, mivel még minenki aludt. Elő vettem egy fekete farmert és egy feket Vans-os pólót. Bementem a fürdőbe és átöltöztem. Kifésültem a hajam, és szabadon hagytam. Vissza mentem a szobámba a fekete Batmanes snap backemért amit a fejemre tettem fordítva, egy papírért és egy tollért. Kimentem a konyhába,és elkezdtem íni.
"Elmentem sétálni. Majd jövök.-Rose" A papírt az asztalon hagytam a tollal együtt, előkerestem a fülhallgatóm és a telefonom, felvettem a fekete Conversemet, a fülhallgatót a fülembe tettem és elindítottam a zenét. Levettem a kulcstartórol a kulcsom, a zárba helyeztem, a szekrényről levettem a napszemüvegem, amit felvettem és kiléptem az ajtón. Nem tudtam hova menjek. Csak mentem. A nap reggeli simogató és vakító fényei töltötték be a város csendes utcáit. A levegő hőmérséklete pont jó volt. A fák mellett elmenve a madarak csicsergését hallottam. Furcsa ilyenkor a város. Nem nagy a forgalom, és csendes. Nem tudom, hogy mennyit sétálhattam,de egyszercsak elkezdett csörögni a telefonom. Richard hívott. A fülhallgatót kihúztam, majd felvettem a telefont.
-Szia.-szóltam bele.
-Szia. Csak szólni akarok, hogy én és apa mindjárt indulunk a kórházba. Gyere haza, Ash itt megvár és elhoz majd.Szia!-le is tette a telefont. A fülhallgatót vissza dugtam a telefonba, elindítottam a zenét és haza indultam. Tíz-tizenöt perc múlva Ash-t pillantottam meg,  ahogy a házunk előtti lépcsőn ülve a telefonját bújja.
-Héj!-szóltam neki,mire felkapta a fejét és gyors léptekben közelített felém.
-Szia.-mondta,és ahogy odaért hozzám szorosan megölelt, majd megcsókolt.-Mehetünk-nézett végig rajtam,mire csak bólintottam. Beültünk a kocsiba és el is indultunk. Ez az út egy örökké valóságnak tünt, pedig csak pár perc volt. Félek. Nagyon félek, hogy rossz hírt kapunk. Félek,hogy elvesztem... Mikor megálltunk,Ash odahajolt hozzám és szorosan megölelt.
-Minden rendben lesz. Nyugodj meg.-csókolt meg és mikor elváltak ajkaink bólintottam. A kórház ajtajában Richard várt ránk. Kiszálltunk a kocsiból és odamentünk hozzá.
-Szia.-köszöntem neki, Ash pedig biccentett.
-Sziasztok. Veletek később számolok. Addig is gratulálok. De most gyertek.-mondta és bementünk a kórházba. Richard nem is tudott róla, hogy együtt vagyunk eddig a pillanatig. Mindegy, ez izgat most a legkevésbé,  hogy ki tudja, és ki nem. A kórházba belépve betegeket, orvosokat és nővéreket láttunk mindenhol. Richard elindult a lépcső felé, mi pedig követtük. Felmentünk a második emeletre, és a harmadik folyosón befordulva megpillantottam apát.
-Na? Valami?-kérdeztem, mikor odaértem.
-Még semmi.-látszott rajta,hogy ideges, mivel folyamatos jártak a lábai és a kezét tördelte. Időközben észre sem vettem,hogy úgy szorítom Ash kezét, mintha az életembe kapaszkodnák. Szegénynek szerintem a vérkeringést is elszorítottam benne,ezért lazítottam a szorításon.
-Mikor lesz eredmény?-kérdeztem apát, mire egy közép korosztályú, borostás és szemüveges orvos lépett ki a mellettünk lévő ajtón, akin fehér ruha volt, a kezében pedig papirok.
-Jó napot.-köszönt,majd mindenki ráfigyelt.-Megszülettek az eredmények. Ahogy ezt kimondta, a szívemet a torkomban éreztem, a gyomrom ököl nagyságú lett, és újra Ash kezét szorítottam, de most két kézzel.-Az eredmény pedig...