VIII. RÉSZ

Thomas hív... Csak a kijelzőt bámultam amin Thomas neve villogott. Ash rám nézett, majd a telefonomra, és ahogy meglátta, hogy ki hív kikapta a kezemből a telefont.
-Add vissza!-kaptam a telefonom után, de ő felkelt a kanapéról és így nem értem el.
-Azt kéne még csak!-nyomta ki a hívást.-Mit akart tölled?
-Nem tudom. Csak add vissza!-mondtam és én is felkeltem.
-Ki hívta?-ráncolta össze a homlokát Cal.
-Az a féreg...-mondta Ash és leült, majd valamit csinált a telefonomon és vissza adta, mire én is vissza ültem.
-Ömm... Thomas hívta ha jól értem... Ugye?-kérdezte Luke, mire Ash bólintott.
-Ash, tényleg nem tudom, hogy mit akart.-fogtam meg a kezét.
-Tudom. De, ha megint keres téged, akkor én keresem meg és nem fogja azt meg köszönni.-mondta mérgesen, mire átkarolt.
-Csak egy kérdés. Tudom, hogy Thomas megcsalta kétszer Rose-t, de miért vagy ilyen dühös rá? Tett még valamit?-vonta fel a jobb szemöldökét Cal.
-Igen tett.-mondta Ash,mire félbe vágtam.
-Semmi komoly nem volt.-mondtam.
-Mi az, hogy nem volt komoly?! Ha Richard nem lett volna ott megerőszakolt volna!-mondta Ash dühösen.
-Hogy mi?-kerekedett el Michael szeme.
-Jól hallottad. Ezeket annak a rohadéknak köszönheti.-mutatott a felkaromra. Eddig észre sem vettem, hogy ott vannak az ujjainak a lila helye. Ha Ash nem mutatja meg, akkor szerintem felsem tűnt volna.
-Komolyabban nem bántott?-nézett rám Luke.
-Nem, csak a hűtőnek nyomott.-fogtam meg a jobb felkarom.
-Még szerencséje.-mondta Ash.-Tuti nem élne már.-nézett a szemeimbe. Láttam rajta, hogy félt engem, mire ösztönösen átöleltem.
-Ha a közeledbe megy csak szólj.-simította végig a hátam.
-Te meg szólsz nekünk, és elintézzük azt a szarházit.-mondta Cal Ashre nézve.
-Remélem, hogy nem kell.-mondta Ash, mire elengedtem és a vállára hatottam a fejem,míg ő a derekam simogatta. Ki néztem az ablakon és már sötét volt. Nem tudom hány óra lehet. Apára gondoltam megint, hogy hol lehet. Félek. Mi van, ha ő is elhagy? Ha valami hülyeséget csinál? Nem akarom elveszíteni őt is. Mi lenne akkor velem? És Richard-al? A gondolat menetem a telefonom csörgése szakította félbe. Richard hívott. Azonnal felvettem és beleszóltam.
-Meg találtad?-ültem fel rendesen.
-Nem.-hallottam a hangján, hogy ideges és szomorú.
-Akkor mi lesz?-mondtam aggódva.
-Maradj éjszakára Ash-nél. Megpróbálom elhívni, aztán tovább keresem.
-Rendben...-mondtam.
-Majd hívlak. Szia.-mondta és letette.
-Valami?-nézett rám Cal, mire egy könnycsepp folyt végig az arcomon és megráztam a fejem.
-Nyugodj meg.-ölelt át Ash.
-Próbálok,de félek. Félek,hogy őt is elvesztem. Nem akarom, hogy mindenki elhadjon. Nem akarok egyedül lenni.-keezdtem el sírni,mire szorosabban ölelt.
-Én nem hagylak el soha, és soha nem leszel egyedül. Apádat is rosszul érintette ez az egész, de kétlem, hogy elhagyna. Nem olyan hülye, hogy itt hagyjon. Csak egyedül akar lenni.-mondta a hátam simogatva.
-Remélem.-mondtam szipogva.
-Igaza van Ash-nek. Te sem vagy a legjobb formádban. Gondolj bele, hogy neki is milyen lehet. Nem csodálom, hogy egyedül akar lenni.-mondta Cal.
-Lehet.-elengedtem Ashtont és megtöröltem a szemeim.  Ash megfogta a kezem és beszélni kezdett.
-Mit akarsz csinálni?-nézett a szemeimbe.
-Nagyon semmit.-vontam vállat.
-Ne máááár.-mondta Michael.-Ez unalmas már Rose. Mindig ezt mondod.
-Na, mond mit akarsz?-simogatta a kézfejem Ash. Csak rá néztem és gondolkodni kezdtem, mikor megszólalt Luke.
-Van egy ötletem. Ne nézz hülyének, de most jól bekéne piálnod. Az mindig segít!-mondta egy kis mosollyal az arcán.
-Istenem Luke... Tudjuk,hogy elvonási tüneteid vannak, de ne így akarj már piához jutni!-nevetett Cal, mire Luke vállba vágta.
-Bocs, hogy segíteni akarok neki!-mondta eljátszva,hogy meg sértődött.
-Lehet van benne valami...-mondtam sóhajtva.-Már csak pia kéne.-mosolyodtam el.
-Éééés vissza tért!-kiabálta Michael, mire mindenki nevetni kezdett.
-Hozom a piát.-rázta meg mosolyogva a fejét Ash és kiment a nappaliból. Rá néztem a telefonom kijelzőjére, majd a zsebembe raktam. Ash visszajött öt felespohárral és öt rendes pohárral.
-Segítek.-mondtam és utánna mentem. Mikor a konyhába értünk rám nézett és megszólalt.
-Biztos inni akarsz?-mondta miközben a jobb kezével elkotorta a hajam az arcomból, a bal kezét pedig a derekamra rakta és közelebb húzott magához.
-Nem akarok berúgni, csak egy kicsit inni.-mondtam miközben a kezem a nyakába raktam.
-Csak nem akarom, hogy miattuk igyál. Meg,hogy rosszul legyél. Tudom nehéz neked most, de én melletted vagyok mindig.-ahogy kimondta megcsókoltam. A csókok közepette az egyik keze a fenekemre, a másik pedig a combomra csúszott és felemelt. A lábaim a dereka köré kulcsoltam és a vállába kapaszkodtam az egyik kezemmel, a másikkal pedig a hajába turtam. Leültetett a konyha szekrényre, a jobb kezét a derekamra rakta, a balt pedig a tincseim közé vezette. Mikor áttért a nyakamra,kissé elnevettem magam, mire rám nézett kérdően.
-A nappaliban várják a piát mi pedig itt szórakozunk.-mondtam halkan,mire ő is elnevette magát.
-Basszus, elfelejtettem.-nevetett mire szorosan átöleltem.
-Khmm... Nem akarok semmit sem megzavarni, de nem kaptunk piát még.-állt meg az ajtóban Cal a kezeit összekulcsólva és a jobbb szemöldökét felhúzva.
-Visszük már na-ugrottam le a szekrényről.
-Ahogy láttamnem épp azzal voltatok elfoglalva.-mondta halkabban és egy kacsintás kiséretében visszament a nappaliba. A konyha sarkában egy szekrény volt, amiben Ash tartotta a bulikra a piákat. Vattünk ki Tequilát, Whiskey-t és söröket, majd elindultunk vissza a nappaliba. A piákat leraktuk az asztalra és vissza ültünk a kanapéra.
-Vodka és narancslé nincs?-háborodott fel Michael hülyeségből.
-Majd hozom.-néztem Ash-re és kimentem a konyhába. Odaléptem a szekrényhez és egy kis keresgélés után megtaláltam a vodkát és a narancslét. A legfelső polcon voltak, így lábujjhegyre álltam és megpróbáltam levenni, de nem értem el. Egy székért nyúltam volna,mikor egy hangot hallottam meg magam mögül.
-Majd segítek én.-lépett mellém Cal, majd levette nekem.
-Köszi.-mosolyogtam rá.
-Ugyan.-mosolygott vissza.-Amúgy jól vagy?-nézett végig rajtam.
-Ömm... Persze.-húztam össze a szemöldököm,mad elmosolyodtam.
-Akkor jó.-mosolygott rám, miközben elkotorta az arcomból az egyik hajtincsem és átölelt. Mikor elengedett elindult a nappaliba. Megfogtam a vodkát,mivel a narancslét elvitte és utánna mentem. Ez elég fura volt. Biztos azért ilyen csak, mert jobb kedvre akar deríteni. Igen biztos. A nappaliba érve leraktam az asztalra a vodkát és leültem Ash mellé.
-Na végre.-mondta Michael és mind az öt pohárba öntött egy kis vodkát meg narancslét.
-Kibírtad, nem?-mosolyodtam el és elvettem egy poharat.
-Kis híján csak.-nevetett, mire mindenki követte a példámat. Megsem várva, hogy iszunk valamire, vagy nem lehúztam a narancsvodkát, a poharat az asztalra raktam és Ash-ez bújtam.
-Nehogy megvárj minket...-mondta Luke,mire ő is megitta.-Már mindegy.-nevetett.
-Bocs.-mosolyogtam,és Ash pólójának az alját kezdtem piszkálni.Még pár kört ittunk, miközben a zene is társult hozzánk, és a hülyeség. Már olyan éjfél lehetett mikor megcsörrent a telefonom. A kijelzőre pillantottaam, de nevet nem írt csak telefonszámot. Ash egyből kikapcsolta a zenét, én pedig egy kis habozás után felvettem és kimentem a konyhába.
-Igen?-szóltam bele.
-Jó estét. Rose Horal-al beszélek?-szólalt meg a vonal másik végén egy kedves női hang.
-Igen. Ki beszél?
-Carolina vagyok. Egy szomorú hírt kell közölnöm önnel...