VII.RÉSZ

A szívem egyre hevesebben vert, a szemeim megteltek könnyekkel, a kezeim és a lábaim remegtek. Ash kezét szorítva, és a fogaimat összeszorítva vártam, hogy mit mond,majd megszólalt az orvos ismét.
-Sajnálom, de nem sikerült a műtét.-ahogy kimondta átadta a papirokat apának. Ash-re néztem, mintha segíthetne, erre szorosan átölelt. Nem lehet. Nem lehet, hogy nem sikerült. Sikerülnie kellett volna...
-Pár hete van már csak hátra. Ha akarnak bemehetnek hozzá, de egyszerre csak egy ember.-mondta majd elviharzott. Ash vállára hajtottam a fejem és zokogni kezdtem.
-Nem hagyhat el. Nem!-mondtam,miközben az arcom a nyakába temettem.
-Ne sírj.-ölelt még szorosabban.-Menj, beszélj vele.-nézett a szemeimbe, mire bólintottam. Megtöröltem a szemeim,szipogtam egyet,majd lenyomtam a kilincset és beléptem a terembe. Anyám az ágyon feküdt, ami mellett egy szék volt, a másik oldalt pedig egy kis szekrény aminél egy ápolónő állt, majd rám pillantott.
-Már nem tart sokáig a látogatási idő, szóval kérem siessen,mivel gondolom más is beakar jönni.-mondta és kiment. Leültem az ágy melletti székre, és anyára pillantottam. A szemei könnyesek voltak, és elvolt sápadva. Egy ideig csendben ültünk, majd megszólalt.
-Sajnálom Rose.-folyt végig egy könnycsepp az arcán.-Sajnálom,hogy nem mondtam el és, hogy ilyen szörnyű anya voltam.-folytatta volna, de nem hagytam neki.
-Ne mondj ilyeneket! Lehet, hogy sokat veszekedtünk, sőt túl sokat, de én ettől függetlenűl szeretlek és szeretni is foglak. Nem haragszok rád semmiért. Csak féltettél és nekem akartál jót. Ezért nem mondtátok el ezt sem.-mire befejeztem éreztem, hogy egyre több könnycsepp folyik le az arcomon.
-Én is szeretlek.-simította végig az arcom, mikor az ápolónő jött be.
-Kérem fáradjon ki, más is beszeretne jönni.-állt meg az ajtóban.
-Mond Ash-nek,hogy jöjjön be. Beszélni akarok vele.-mondta anya.
-Rendben. Amint tudok jövök hozzád. Szeretlek, szia!-mondtam és kiléptem az ajtón, majd Ash felé fordultam.
-Beszélni akar veled.-töröltem le a könnyeim.
-Velem?-nézett rám meglepve.
-Igen.-bólintottam mire belépett az ajtón. Pár perc mulva kijött Ash, majd Richard ment be.
-Mit akart?-néztem rá, mire átölelt.
-Csak megkért valamire, amit nagyon szivesen megteszek.-puszilta meg a homlokom.-Haza akarsz menni?-nézett rám, mire bólintottam.
-Apa haza megyek, rendben?-néztem apura.
-Persze.-mondta miközben a papirokat olvasta.
-Rendben, szia.-köszöntem.
-Viszlát.-köszönt Ash is és elindultunk kifelé. Kiérve egyből a kocsiba ültünk és elindultunk. Egész úton csendben voltunk,de mikor haza értünk Ash megszólalt.
-Most magadra hagylak. Pihenjél.-csókolt meg.-Este jövök érted. Rendben?
-Még is miért? Hova megyünk?-húztam fel a szemöldököm.
-Összeülünk többiekkel. Hidd el, jót tesz majd. Na, de pihenj addig.-mondta, miközben a szemeimbe nézett.
-Hányra jössz?-tettem fel a kérdést.
-Hatra. Jó lesz?
-Tökéletes. Szia.-csókoltam meg.
-Szia. Szeretlek.-szólt utánnam.
-Én is téged.-eröltettem magamra egy mosolyt, majd bementem a házba. Belépve lerúgtam a cipőmet, a napszemüvegem vissza raktam a helyére, és a kulcsot is. A konyhába mentem, ahol egy almát vettem magamhoz, onnan pedig a szobámba. Elővettem egy kék, lezser trikót és egy fekete, a térdénél kivágott farmert, majd a fürdőbe mentem. A telefonomon hangosan zenét indítottam, az ajtót bezártam és meleg vizet kezdtem engedni a kádba. Míg a kád megtelt megettem az almát, majd elzártam a csapot. A ruháim, a kendőt a kötéssel együtt levettem, majd beleültem a meleg vízbe. Szinte égette a bőröm, de ez most jól esett. Lefeküdtem a kádban, majd sírni kezdtem. Párszor a falba ütöttem erőböl, aminek köszönhetően véreztek a kézfejeim. Már vagy egy órája ülhettem a kádban, mikor egy pengét fogtam és a jobb combomhoz érintettem. Kicsit rányomtam, hogy megsértse a bőröm, majd még egy kicsit erősebben, és több csíkot is húztam rajta. A vérem elkezdett a sebekből kifolyni, és a combomon végig folyva a vízbe folyt. A csuklómat még egy kicsit csípte a víz,majd a combom is a víz alá nyomtam a kézfejemmel együtt. Mindkettőt iszonyatosan csípte a víz, főleg a combom. Már vagy két óra is eltelt azóta, a combom és a kézfejem még mindig vérzett, de legalább nem sírtam. Egyszercsak elkezdett  csörögni a telefonom,aminek a kijelzőjén Ash neve villogott. Megnyomtam a kis zöld jelet, majd beleszóltam a telefonba.
-Szia.
-Szia. Ömm... Nem baj, ha előbb mennék érted?-tette fel a kérdést.
-Hányra jönnél?-kérdeztem vissza.
-Négyre. Az úgy jó?
-Persze. Akkor négyre. Várlak.
-Rendben, szeretlek szia.-még mielőtt én is elköszönhettem volna letette a telefont. Egy ideig még a kádban feküdtem, majd kiszálltam, leengedtem a vizet és megtörölköztem.Ezután kötszert vettem elő, amivel bekötöttem a combom és a kézfejeim. Felöltöztem, majd a kendőt a csuklómra kötöttem, a vizes hajam pedig a törölközőbe csavartam. Leállítottam a zenét és a telefont a zsebembe tettem. Most vettem észre,hogy a szűk farmeren keresztűl látszik, hogy van valami a combomon, de ez most nem érdekelt. Kinyitottam az ajtót, majd a konyhába mentem. Kinyitottam a hűtőt, majd két tojást, egy paradicsomot és paprikát meg egy sajtot vettem elő. Elővettem egy serpenyőt, egy fakanalat, egy villát, egy tálat, egy tálcát ésegy kést,mad az összes cuccot az asztalra raktam. A paradicsomot, paprikát és a sajtot kis kockákra vágtam, majd a tálba raktam és összekevertem. Ezután a serpenyőbe egy kis olajat raktam, amit feltettem a tűzre melegedni. Mikor elég meleg volt, beleraktam a két tojást és megsütöttem. Mikor kész volt, kiszedtem a tálcára, a serpenyőt pedig a gáztűzhelyen hagytam. Elővettemegy szelet kenyeret, és mindent a tálcára pakoltam,majd elindultam a szobámba. Leültem az ágyra, és a tévét kapcsolgatva elkezdtem enni. Elég lassan ettem,mivel még ráértem.Mikor elfogyott minden,bementem a fürdőbe és megszárítottam a hajam, majd kifésültem. Mikor kész voltam akkor bementem a szobámba, kikapcsoltam a tévét,majd leültem a zongorám elé és játszani kezdtem. Eléggé nehézkes volt bekötött kézzel,meg fájdalmas, de nem érdekelt, inkább szenvedtem. Egy jó ideig zongoráztam, majd kimentem egy pohár narancsléért, és visszamentem vele a szobámba, de most a gitárom ragadtam meg. Kimentem a teraszomra, és elkezdtem játszani rajta. Több dalt eljátszottam már, mikor megszólalt a csengő. A gitárt leraktam a helyére,majd az ajtóhoz siettem. Amint kinyitottam, Ash állt ott, én pedig a nyakába ugrottam. Szorosan átöleltem, majd mikor elengedtem, meglátta a kezeim.
-Mit csináltál?-fogta meg őket, és aggódva rámnézett.
-Beütöttem csak.-húztam ki a kezeiből a kezeim.
-Istenem Rose... Vigyázz magadra.-láttam rajta, hogy nem hiszi el, de nem akarja feszegetni a témát.
-Amúgy már négy óra?-kerekedtek el a szemeim.
-Nem,még csak három,de unatkoztam úgyhogy eljöttem hozzád.-mosolygott rám,mire bejött.
-Értem.-bólintottam,majd levette a cipőjét és a szobámba mentünk. Ahogy odaértünk Ash lefeküdt az ágyra és én is mellé.
-Jobban vagy?-fordult felém,és elkezdett a hajammal játszani.
-Kicsit.-húztam el a számat és hozzábújtam. Elkezdte simogatni a hátam, majd a keze áttért a jobb combomra és pont ott fogta meg ahol megvágtam. Az érintésére ugrottam egy kicsit mivel fájt. Összehúzta a szemöldökét és a combomra nézett, amin látszott hogy van valami rajta.
-Ez mi?-mutatott a combomra.
-Semmi.-vágtam rá egyből.
-Ne hazudj.-ült fel mellettem az ágyon, és óvatosan rárakta a kezét a combomra.
-Semmi mondom.-ültem fel én is.
-Akkor ugye nem baj, ha kicsit megnyomom?-nézett rám kérdően, mire sóhajtottam.-Ugye nem azt csináltad amire gondolok?-ahogy kimondta lesütöttem a szemem és egy aprót bólintottam, majd éreztem, hogy egy könnycsepp folyik végig az arcomon. Megfogta az állam és felemelte a fejem,hogy a szemembe nézhessen.-És a kezedet sem csak beütötted. Igaz?-nézett méllyen a szemeimbe.
-Igaz.-húztam el a számat,mire szorosn átölelt.
-Hülye vagy, ugye tudod?-mondta komolyan miközben szorosan ölelt.
-Sajnálom Ash.-a fejem a mellkasának döntöttem, és egyre több könnycseppem folyt végig az arcomon.
-Ne sírj. Kérlek ne.-emelte meg a fejem és törölte le a könnyeim. A szemeibe néztem, mire ő szenvedélyesen megcsókolt. Csókjai édesek,és kellemesek voltka. A csókok közepette a hátamra fektetett, a kezét pedig a derekamra vezette és gyengéden simogatta,a másik kezével pedig a fejem mellett támaszkodott. Én a bal kezem a felkarjára, a másikat pedig a tincsei közé vezettem. A csókcsata után a homlokát az én homlokomhoz támasztotta, majd megszólalt.
-Ne bántsd magad kérlek. Szeretlek nagyon, és fáj nekem is ha neked fáj valamid. Sokkal jobban mint neked. Csak erre kérlek, hogy ne bántsd magad...-mondta majd becsukta a szemeit.
-Nem fogom többet. Igérem.-mondtam és az arcából az egyik tincsét elkotortam és egy csókot nyomtam a szájára. Lefeküdt mellém, én pedig hozzábújtam. A pólóm alatt elkezdte simogatni a hátam és az oldalam,én meg a haját piszkáltam az egyik kezemmel, a másikkal pedig átöleltem. Egy ideig így feküdtünk, majd megcsippant a telefonja. Kivette a zsebéből és megnézte az értesítést.
-Négy óra.-nézett rám, mire felkelt az ágyból.-Menjünk.-bólintottam, majd elindultunk a bejárati ajtóhoz. Az ajtóban lévő tükörben megigazítottam a hajam, felvettem a fekete Convesemet és a napszemüvegem. Kimentünk a házból és bezártam az ajtót, mivel senkisem volt itthon. Beültünk a kocsiba és elindultunk Luke-hoz,mivel ott volt Calum és Michael is. Pár perc múlva ott voltunk, Ash dudált kettőt,majd oldalba bökött,mire ugrottam egyett és elnevettem magam,mivel csikis vagyok.
-Végre mosolyogtál egyet.-mosolygott rám, mire megforgattam a szemem és elmosolyodtam egy kicsit. Kinéztem az ablakon és a három srácot pillantottam meg, akik a kocsi felé jöttek. Ideérve mindhárman beültek hátra.
-Sziasztok.-köszöntünk Ash-el.
-Sziasztok.-mosolygott Calum.
-Ez a tiéd.-adott egy doboz bonbont előre nekem Luke.
-Ömm... Ezt miért kapom?-fordultam hátra.
-Nem töllünk kapod, csak a kis herceged itt hagyta.-nevetett Michael, majd Ashre pillantottam.
-Köszönöm. De miért kapom?-néztem rá.
-Azért, hogy boldog legyél. A csoki boldogság hormonokat tartalmaz. Nem szeretem, ha szomorú vagy.-mosolygott rám, és egy tincset elkotort az arcomból.
-Édes vagy.-nyomtam egy csókot a szájára.
-Fúj már, ne előttem!-mondta Calum a szemét letakarva.
-Miért vagy szomorú?-húzta fel az egyik szemöldökét Luke.
-Hát... Tegnap ugye haza kellett mennem mert valami baj volt...-mondtam és éreztem,hogy a szemeim könnyel telnek meg.
-Majd elmeséled otthon. Nem akarom, hogy megint sírj.-mondta Ash. A szemem ami felvan kicsit dagadva és vörös, nem látták a többiek még, mivel napszemüvegben vagyok.
-Rendben.-bólintottam, majd elindultunk. Bekapcsoltam a rádiót, mire a srácok elkezdték a zenét énekelni, és táncolni rá. Én csak mosolyogtam néha rajtuk, mivel a tükörből láttam őket. Pár perc múlva Ash megállt a házuk előtt és mindannyian bementünk a házba. Belépve lerúgtam a cipőmet és a nappaliba mentem ahol az egyik kanapéra ültem. Nem kellett sok idő és a többiek is itt voltak. Luke az egyik fotelbe, Calum és Michael a másik kanapéra Ash pedig mellém ült.
-Na szóval. Mi volt?-nézett rám Michael.
-Majd én elmesélem.-szakítottam félbe,mire bólintott.
-Na akkor halljuk.-mondta Luke, mire mindenki rám figyelt.
-Tegnap közölték velem, hogy anya tüdő rákos.-nyeltem egyet.-Tegnap meg is műtötték. Ma reggel bementünk a korházba,hogy sikeres volt e a műtét. És sajnos nem. Azt mondták, hogy pár hete van már csak hátra.-éreztem, hogy egy könnycsepp folyik le az arcomon, Ash pedig megfogja a kezem, és a kötést piszkálja rajta.
-Ohh... Sajnálom.-mondta Cal. Pár percig csendben ültünk,mire Michael megszólalt.
-És a kezeddel mi történt?-próbálta terelni a szót.
-Semmi.-húztam fel a térdeim.
-Akkor csak dísznek van rajta a kötés, ugye?-mondta kicsit gúnyosan Luke.
-Semmi komoly nem történt vele.-mondtam majd elővettem a telefonom,és egy sms-t írtam Richardnak, hogy Ash-nél vagyok. Utánna felmentem twitterre. A többiek valamit magyaráztak még, de nem figyeltem egyáltalán.
-Rose, meg értetted?!-kiabált Michael, mire megugrottam kicsit.
-Ömm... Persze.-kicsit összeráncoltam a homlokom,mivel nem tudom miről beszéltek. Ashton megrázta a fejét, majd kiment a konyhába. Mikor egy kis idő után visszajött és leült mellém, egy pohár almalét nyomott a kezembe, amit megittam. A többiek minden hülyeséget meséltek,próbáltak jobb kedvre deríteni, ami sikerült is nekik egy kicsit.
-Rose.-szólt Michael, és ahogy oda fordultam, egy párnát kaptam az arcomba.
-Rohadék.-hajítottam vissza a párnát nevetve.
-Most miért?-nevetett Michael, és elkapta a párnát.
-Vajon miért.-nevettem,mire elkezdett csörögni a telefonom. Már este lehetett, mivel a nap ment le. A telefonom kijelzőjére pillantottam amin Richard neve villogott. Kimentem a konyhába, majd megnyomtam a kis zöld jelet, és felvettem.
-Szia. Mond.-szóltam a telefonba.
-Szia.Nem hívott téged apa, vagy akármi?-hallottam a hangján, hogy aggódik.
-Nem, miért?-tettem fel a kérdést.
-Azt mondta, hogy gyalog jön haza, de még nincs itthon és a telefont sem veszi fel. Hol lehet szerinted?-mondta idegesen.
-Nem tudom. Megpróbálom felhívni. Ha tudok valamit szólok, de, ha te tudsz valamit egyből hívj,rendben?-szóltam a telefonba idegesen.
-Rendben. Szia.-mondta és kinyomta a telefont. Egyből előkerestem apa nevét és hívni kezdtem. A második csöngés után kinyomta.
-Francba!-kiáltottam el magam és újra hívtam.
-Mi a baj?-kérdezte Ash, és mellém lépett.
-Nem tudjuk hol van apa,és nem veszi fel.-mondtam és újra hívni kezdtem.
-Vedd már fel!-mondtam, és folyamatosan hívogattam sikertelnül.
-Nyugodj meg.-ölelt át Ash.
-Nem tudok! Még is, hogy nyugodjak meg?!-kiabáltam és megint hívni kezdtem. Erre a kiabálásomra a többiek is bejöttek, és kérdőn néztek Ash-re, aki nem reagált rá semmit.
-Rose, biztos,hogy nincs semmi baja.-lépett közelebb Ash.
-Nem ismered őt. Én tudom, hogy mire képes, ha valami rossz történik vele.-mondtam, még mindig apát hívogatva. Mikor majdnem kinyomtam felvette, én pedig egyből beleszoltam.
-Hol vagy?!-kiabáltam vele.
-Nem lényeges. Miért hívogatsz?-tette fel a kédést teljesen nyugodtan.
-Hogy miért hívogatlak?Hol vagy?! Ennyit akarok tudni, hogy hol vagy?-mondtam még mindig kiabálva.
-Ne kiabálj. Nem lényeges, hogy hol vagyok és mit csinálok.
-Mi az, hogy nem lényeges?-ahogy kimondtam megszakadt a vonal.
-Persze,most kell megszakadnia a vonalnak is!-mondtam és hívni próbáltam megint, de egyből kinyomta. Mikor már vagy huszadszor hívtam, kivolt kapcsolva.
-A rohadt életbe!-mondtam és visszamentem a nappaliba.
-Rose,ezzel nem mész semmire.-ült le mellém Ash.
-Ashton, az apám képes lenne most öngyilkos lenni! Mikor meghalt az anyukája, azaz a mamám, korházba került gyógyszer túladagolásért! Majdnem meghalt!-kiabáltam vele.-Nem akarom mindkét szülőmet elveszíteni!-éreztem,hogy egy könnycsepp folyik végig az arcomon, mire szorosan átölelt.
-Sajnálom. Tudod mik a kedvenc helyei?-tette fel a kérdést.
-Nincsenek neki. Sokat dolgozik, nincs ideje ilyenekre.-mondtam,miközben az arcom a nyakába temettem.
-Mi történt?-kérdezték a srácok.
-Nem tudjuk hol van apa és...-Ash félbe szakított.
-Richard tud valamit?-nézett rám aggódva,mire megráztam a fejem.
-Nyugodj meg Rose.-mondták a srácok.
-Jobb ötletetek nincs?-mondtam bunkóan.-Bocsi.-ahogy kimondtam ezt a szót bementem a fürdőbe és bezárkóztam. Leültem az ajtóba és Richardot hívtam. Az első csöngés után felvette.
-Valami hír?-mondtuk szinte egyszerre.
-Nem tudok semmit.-mondtam szomorúan.
-Én sem.-sóhajtott.
-A francba...-mondtam a fogaim összeszorítva.
-Leteszem mert vezetek-mondta Richard.
-Hova mész?-vontam fel a szemöldököm, bár nem látja.
-Meg keresem. Te maradj Ash-nél. Rendben?
-Rendben. Szia. Majd hívj.-köszöntem el.
-Hívlak majd, szia.-mondta és ezzel letette. Felhúztam a térdeim, átkulcsoltam rajta a kezeim, a homlokom ráhajtottam és sírni kezdtem,mikor kopogtak az ajtón.
-Rose, be engetsz?-hallottam Ash hangját.
-Most menj el innen kérlek.-kiáltottam ki.
-Rose, ugye semmi hülyeséget nem csinálsz?!-kiáltott Ash.
-Nem! De hagyj most kérlek.-mondtam, mire hallottam, hogy az ajtónak dől és leül. Lépteket hallottam, majd azt, hogy valamit beszél a többiekkel. Egy tizenöt perce ülhettem bent és sírhattam, majd felkeltem, megmostam az arcom hideg vízzel, kinyitottam az ajtót, amin Ash majdnem beesett,mivel annak volt támaszkodva. Egyből felkelt, mefogta  kezem és kérdően nézett rám,mire megráztam a fejem. Sóhajtott egyet és megölelt.
-Nem lesz semmi baj.-mondta a hátam simogatva.
-Remélem.-mondtam, majd eltoltam magamtól és vissza mentem a nappaliba, ahol a kanapér ültem felhúzott térdel.
-Sírtál?-nézett rám Michael.
-Nem csezd meg,csak a szememen keresztűl izzadok!-mondtam eléggé bunkó módon, majd sóhajtottam és a térdemre hajtottam a fejem. Éreztem, hogy valaki leül mellém és átkarol, de nem néztem fel.
-Rose, ezzel nem lesz könnyebb.-szólalt meg Luke, mire rá néztem és beszélni kezdtem.
-Tudom. De,ha most megjátszanám, hog jól vagyok, vagy jól is lennék akkor sem lenne jobb. Azzal,hogy ilyen vagyok se nem könnyebb, se nem nehezebb.-mondtam a könnycseppeim letörölve.
-De nehezebb így. Nekünk kurvára nehezebb! Mert nekünk, vagy legalább is nekem olyan vagy mint a hugom. És én nem szeretem, ha szomorú vagy.-mondta Cal.
-Sajnálom.-csak ennyit böktem ki erre csak, és vissza hajtottam a fejem a térdemre.
-Nyugodj meg kérlek.-kezdte simogatni az oldalam Ash,mire nem reagáltam. Egy ideig csendben ültünk, amit a telefonom csörgése szakított félbe. Kikaptam a zsebemből a telefont, aminek a kijelzőjén Thomas neve villogott. Mit akar töllem?