X. RÉSZ

Reggel mikor felkeltem egyedül voltam. Ash nem volt ott mellettem. Szétnéztem a szobában, amibe a nap sugarai törtek be az ablakon keresztűl. Az ágy körül a tegnap este evett dolgok csomagolása van szete szét. Megfogtam a telefonom és megnéztem az órát, ami fél tizenegyet mutatott. Ásítottam egyet, majd a fürdő felé vettem az irányt. Belépve a fürdőbe a tükör elé álltam. A tükörbe nézve,majdnem kitört belőlem a nevetés. A hajam egy madárfészekhez hasonlított, az arcom tiszta nuttella és fagyi volt, helyeken a hajam is belevolt ragadva. Megmostam az arcom, hogy ne legyek maszatos, majd kifésültem a hajam, és egy kontyban felkötöttem a fejem tetejére. Kicsit megigazítottam a pólót ami rajtam volt, majd a konyha felé vettem az irányt. Ash a gáztűzhely előtt állt háttal nekem, a nappaliban pedig szólt a tévé. Halkan odaléptem Ash mögé és átöleltem.
-Jó reggelt.-szólaltam meg, ahogy átöleltem.
-Istenem Rose!-ugrott egyett és megfordult.-Ne ijeszgess... Amúgy neked is.-nyomott egy puszit a homlokomra.-Hogy aludtál?-mosolygott rám.
-Jól.-mosolyodtam el én is.-Mi jót csinálsz?-néztem a háta mögé.
-Spagettit.-vigyorodott el önelégülten.
-Az finom-mosolyogtam rá és egy puszit nyomtam a szájára.-Elmegyek felöltözni.-engedtem el és elindultam a fürdő felé, mivel este otthagytam a ruhám. Belépve magamra csuktam az ajtót és átöltöztem. Mikor kiléptem az ajtón, majdnem nekimentem Ash-nek.
-Jézusom.-ugrottam meg egy kicsit.
-Csak nem megijedtél?-nevette el magát és a derekamnál fogva közelebb húzott.
-Egy kicsit.-nevettem én is és megböktem az orrát.
-Vissz kaptad.-öltötte rám a nyelvét, miközben a falnak nyomott.
-Mit is?-emeltem meg vigyorogva a szemöldököm.
-Vajon mit.-mosolygott, miközben végig simította az arcom, majd gyengéden megcsókolt. A kezeit a combomra vezette és felemelt. Én a lábaimat összekulcsoltam a derekán, így tatva magam, az egyik kezemmel a vállába kapaszkodtam, a másikkal pedig a hajába turtam. A csókok közepette a fürdőben kötöttünk ki, az ajtót becsukta és a testével a falnak támasztott nem engedve, hogy az ajkaink szétváljanak. A csókjai egyre szenvedéjesebbek és forróbbak voltak, a kezeit a pólóm alá vezette, majd a nyakam kezdte csókolgatni, mikor valaki elkiáltotta magát.
-Ashton itthon vagyok!-hallottuk a konyha felől Lauren hangját,mire éreztem, hogy elmosolyodik és rám néz. A lábaim levettem a derekáról és a földet éreztem újra a talpaim alatt.
-Bocsi.-suttogta és egy csókot nyomott a számra, én pedig kissé megráztam a fejem. Kinyitotta az ajtót és a konyhába ment, és én is utánna, mivel fogta a jobb kezem.
-Szia.-köszöntünk szinte egyszerre Ash-el. Lauren a kezünkre pillantott, majd vissza köszönt.
-Sziasztok.-mosolygott ránk.-Mit főztél?-nézett Ashre.
-Uhh basszus!-csapta homlokon magát és a gáztűzhelyhez rohant,mi edig csak nevettünk rajta. Odalépve egyből elzárta a gázt és gyorsan keverte a kaját.
-Majdnem semmit, ahogy látom.-nevetett Lauren és a nappaliba ment.
-Nem vicces!-kiáltott utánna Ash,miközben a kaját csinálta.
-De igen.-mentem be a konyhába és leültem egy székre.
-Ez is a te hibád!-mondta nevetve.
-Az enyém?-mutattam magamra.
-Igen.-kacsintott rám, mire elnevettem magam kissé.
-Jó tudni.-mosolyogtam rá.
-Kérsz enni?-mondta miközben a tányérokat vette elő.
-Igen.-mondtam és odamentem hozzá segíteni. Elővettünk három tányért, villát és poharat, mad az asztalra raktam őket, miközben elkezdte szedni a kaját.
-Lauren, gyere enni!-kiáltott odaneki,mire bejött és leült.
-Igen is anyu.-nevette el magát.
-Hé!-húzta össze a szemöldökeit, majd elnevette magát és mi is leltünk enni.
-Tényleg olyan anyás beütse volt.-mondtam egy kis mosollyal az arcomon,ami azonnal eltünt róla. Csak a tányérom bámultam egy ideig, ami Ashnek is feltünt.
-Jól vagy?-nézett rám, mire kicsit megráztam a fejem.
-Persze csak elbambultam.-mondtam és én is elkezdtem enni. Anya jutott eszembe... Hogy nincs már. Nincsenek a szabályai... Nem tapasztolom többé, hogy milyen amikor félt. Még a veszekedések is hiányozni fognak. Vagy is hiányoznak. Nincs aki idegeskedik amiatt, hogy most hol vagyok. Aki azt mondja, hogy lehetnék "nőiesebb",mivel elég fiús vagyok, mind ízlésileg és öltözködésileg. Nincs aki mindenbe beleszól amit csinálok. Nincs akivel otthon főzhetek és süthetek. Aki néhanapján eljön velem vásárolni, és leszól minden ruhát amit választok. Aki azzal törődik, hogy mivan velem. Amit eddig nem láttam be. Sokszor azt hittem, hogy nem érdeklem őt, pedig azért volt minden veszekedés mert féltett. De ezt többet nem tapasztolom. A gondolataim közepette, azt vettem észre,hogy elfogyott a kajám, az arcomon pedig könnycseppek folynak le, mire Ash szorosan átölel. Lauren egy ideig csak nézett,majd felkelt az asztaltol és megszólalt.
-Asszem, inkább a szobámban folytatom.-mondta,mire felvette a tányérját és elindult, Ash pedig bólintott.
-Ne sírj kérlek.-cirolgatta a hátam.
-Hiányzik...-mondtam szipogva és letöröltem a könnyeim.
-Tudom... De nyugodj meg.-csókolt meg a lehető legóvatosabban. A csók végén végigsimította az arcom és a szemeimbe nézett.
-Köszönöm, hogy itt vagy nekem.-mosolyogtam rá.
-Ezt ne köszönd. Nekem kellene megköszönnöm.-fogta meg a kezeim.
-Édes vagy.-öleltem át, mire felemelt és a nappaliba mentünk. Letett a kanapéra és lefeküdt a fejét az ölembe hajtva.
-Nem fáj a combod ugye?-emelte meg a fejét róla.
-Nem fáj már.-mosolyogtam rá, mire visszarakta a fejét rá. Igazság szerint fájt ahol megvágtam, de nem érdekelt. A tévét kezdte kapcsolgatni, én pedig a hajával játszottam. Nem tudom meddig csináltuk ezt,de egyszercsak a bejárati ajtó hangját hallottuk meg.
-Szia...sztok.-mosolygott ránk Anne, mire Ash intett neki, én pedig köszöntem.-Hát te Rose?-nézett rám mosolyogva, mire Ash válaszolt.
-Itt aludt. Nem akartam, hogy egyedül legyen, és Richard is jobbnak látta, hogy itt marad.-ült fel Ash és fogta meg a kezem.-Ugye nem baj?
-Nem dehogy, csak kicsit meglepődtem.-mosolyodott el.-Amúgy ez fura... Richard obbnak látta, ha itt marad? Tán valami történt?-húzta fel a szemöldökeit.
-Sajnos igen.-nyeltem egy nagyot.
-Mi történt?-jött beljebb Anne és leült a kanapé melletti fotelre.
-Anya meghalt.-mondtam a könnyeimmel küszködve.
-Részvétem... Miben hunyt el édesanyád?-nézett rám Anne.
-Tüdőrák... Tegnap reggel azt mondták, hogy pár hete van még hátra, de este felhítvak,hogy elhunyt...-csuklott el a hangom, és éreztem, hogy egy könnycsepp folyik végig az arcomon amit Ash letörölt és átölelt.
-Nagyon sajnálom Rose... Ide bármikor jöhetsz,ha valami baj van.-hallottam a hangján, hogy ezt nem sajnálatból mondta.
-Köszönöm.-szipogtam.
-Ugyan.-mosolygott rám, majd Ash-re pillantott.-Ash,tudsz jönni egy kicsit?-mondta,mire Ash bólintott és kimentek a konyhába Hallottam, hogy valamit beszélnek, majd Ash vigyorogva jött vissza és leült szorosan mellém.
-Mit mondott?-néztem rá kérdően.
-Majd megtudod.-puszilta meg az orrom.
-Valamit titkolsz.-hunyorítottam.
-Lehetséges.-mondta nagy vigyorral.
-Ezt megjegyeztem ám.-nyomtam össze a száját, hogy csücsöríccsen, mire megcsókolt. A nyelvével megnyalta a számat, ezzel bejutást kérve, amit meg is kapott. A nyelveink vad táncot jártak, mikor egy hangot hallottunk meg a konyha ajtóbol.
-Khmm..-nézett ránk Anne, mire szét ugrottunk. Erre egy kicsit megrázta a fejét, és elnevette magát, majdmi is egy kicsit.-Rose, beszélhetnénk?-nézett rám vigyorogva, mire Ash-re pillantottam aki mosolygott.
-Persze.-keltem fel és követtem Anne-t a konyhába. Leültünk az asztalhoz, majd Ash is utánnunk jött.
-Na szóval.-pillantott rám,majd Ashre.-Azt beszéltük Ash-el, hogy mivel elég rossz a hangulatod, és otthon sem tudsz nagyon lenni mivel a temetést szervezik úgy is,sajnálatos módon... A temetésig, rátok van bízva a nyaralónk, és utánna még egy hétig a tiétek.-mosolygott Anne. Ashton-éknek van egy kicsi,mégis gyönyörű nyaralójuk a parton. Évente csak egyszer-kétszer szoktak kimenni oda, egyszer engem is elvittek még régebben.
-Hogy micsoda?-ráztam meg kicsit értetlenül a fejem.
-Amíg nem lesz a temetés, és utánna egy hétig, velem leszel.-mosolygott rám Ash, mire akaratlanul is átöleltem.-Örülsz?-nézett rám.
-Most ennél jobban semminek sem tudnák örülni. Köszönöm.-mosolyogtam rá.
-Ne köszönd.-mosolygott vissza.-Most elviszlek haza, én beszélek Richard-al, te pedig csomagolsz. Rendben?-mosolygott rám, mire bólintottam.-Akkor gyere.-fogta meg a kezem.
-Ja egy szabály van!-állt fel Anne velünk egütt az asztaltól.-Lehetőleg ne tegyetek kárt semmiben.-mosolyott ránk.
-Rendben.-mondtuk egyszerre és elindultunk az ajtó felé.
-Ohh, várj.-állt meg az ajtóban.
-Mi az?-néztem rá.
-Nekem is kellene valami ruha.-nevette el magát és a szobájába ment, énpedig leültem a nappaliba, majd azon kaptam magam, hogy Anne leült mellém nagy mosollyal az arcán.
-Tudod mióta várt erre Ash?-nézett rám egy kis mosollyal.
-Ömm... Mire?-ráncoltam össze a homlokom.
-Rád. Hogy veled lehessen.-mosolygott továbbra is.
-Régóta. Nagyon régóta. Tudom.-mosolyodtam el én is.
-Remélem sokáig együtt lesztek. Vagy is örökre. Te egy nagyon aranyos lány vagy és szép is. Nagyon örülök, hogy Ash-t végre boldognak látom,ami neked köszönhető. Csak miattad boldog. Én nekem olyan vagy mint, ha a lányom lennél szinte. Ha beszélni akarsz valakivel, velem mindig megteheted. Tudom, hogy most nehéz neked, szóval ne lepődj meg, ha Ash szinte már túl kedves. Azt akarja, hogy jól érezd magad és boldog légy.-mosolygott rám.
-Köszönöm.-mosolyodtam el.- Ez nagyon jól esett... Tudom, hogy Ash már régóta velem akart lenni. De én vak voltam. Már tudom. Nem tudom elképzelni az életem nélküle. Ha vele vagyok mindig boldog vagyok, leírhtatlanul. Mert szeretem.-mosolyodtam el,mire Ash két nagy táskával jött le a lépcsőn.
-Biztos elraktál mindent?-mondtam szarkasztikusan.
-Igen.-mondta és letette az ajtóban a táskáit.-Megyünk akkor?-mosolygott rám
-Persze.-mosolyogtam vissza és elindultam az ajtóban, ahol felvettem a cipőmet.
-Mentünk anya!-kiáltott vissza Ash.
-Rendben! Vigyázzatok magatokra!-mosolygott ránk Anne.
-Meglesz.-mosolyogtam vissza.-Köszönök mindent! Szia!-mondtam és el is indultunk. Ash berakta a táskáit a csomagtartóba és elindultunk. Otthon gyors bedobáltamegy táskába mindent ami kell, míg Ash Richarddal beszélt, majd el is indultunk. A nyaralóhoz érve, mindent kipakoltunk, majd egy filmet nézve elaludtam a vállán. Pár napig ez ment, néha elmentünk a srácokhoz, mivel próbáltak. Aztán volt a temetés. Apa is hazament két nap után, de a temetést követően megint eltünt. Eltelt az egy hét. Ashtonék feltettek YouTube-ra egy új covert, én pedig úgy-ahogy kihevertem anyát. Apa még mindig nem került elő. Egyszer felvette a telefont, és annyit mondott, hogy elment egy időre megnyugodni. Most Michael házában ülünk, és filmet nézünk vagy húsz doboz pizza kiséretében. A Paranormal Activity-t nézzük... Vagy is nézik. Én az arcom eltakartam egy pléddel és Ash-ez bújtam.
-Rose, ne legyél már ennyire izé!-szólalt meg Michael.
-Milyen?-néztem rá a pléd alól.
-Annyira nem izé a film. Nézd már te is!-állította le, mire a többiek megszólaltak.
-Ne már! Pont most?-vette ki Michael kezéből a távirányítót Luke és elindította a filmet.
-Én nem nézem, megmondtam!-öltöttem rá a nyelvem, mire visszatakartam a fejemre a plédet.
-Ezt megszívod.-mondta Michael, majd azt hallottam, hogy kiment. Egy kis idő után meghallottam a hangját, közelebbről.
-Rose.-mondta Michael.
-Mi van?-takartam ki az arcom, mire az arcomba nyomta a markát,ami televolt tejszínhabbal.-Rohadék!-keltem fel éskezdtem kergetni,míg a többiek nevettek.
-Lassú vagy!-kiabálta Michael, és a szobájába ment,ahol becsukta az ajtót, hogy nehogy utánna menjek.
-Megszívod még!-kiáltottam be neki, és arcom törölgetve visszamentem a nappaliba Ash mellé.
-Egy kicsit maszatos vagy.-nevetett Calum.
-Kicsit...-nevetett Ash, és segített letörölni az arcomról, kisebb nagyobb sikerrel, majd megcsókolt és ő is maszatos lett. Elvigyorodtam, majd a füléhez hajoltam és suttogni kezdtem, hogy a többiek ne hallják amit mondok.
-Van egy ötletem. Gyere.-amint kimondtam, megfogtam a kezét és a konyhába mentünk. Halkan elővettem három poharat, amit teleengedtem vízzel.
-Kicsit vizesek lesznek.-vigyorogtam Ash-re.
-De rossz valaki.- nevette el magát, majd egy poharat kivett a kezemből.
-Előbb én Calumot és Michaelt,majd te Luke-ot. Rendben?-kérdeztem suttogva,mire megcsókolt majd bólintott. Időközben Michael visszaült Cal mellé és a kanapé amin mindhárman ültek háttal volt az ajtónak.Halkan odamentem mögéjük, és a fejükre öntöttem a vizet, mire Luke elkezdett nevetni,de erre ő is az arcába kapta a vizet.
-Haha!-mondtam nevetve, és elszaladtam onnan.
-Ezt megszívjátok!-mondták,mire Luke és Michael elkapta Ash-t, és mivel Michaelnél volt még a tejszínhab, elkezdték vele fújni, engem pedig egy pohár vízzel Calum vett üldözőbe. A fürdőbe akartam rohanni, mire mögém ért és megbotlott, engem is fellökve, és rám esett. Mindketten elkezdtünk nevetni,majd feljebb nyomta magát, hogy ne nyomjon engem és megszólalt.
-Jól vagy?-nézett a szemeimbe nevetve.
-Jól.-nevettem én is.-De vizes vagyok!-mondtam megjátszva a sértődöttet.
-Meg érdemelted.-öltötte rám a nyelvét.
-Most miért?-biggyesztettem le a szám mire elnevettem magam.
-Azért.-mosolygott rá.-Amúgy ez cuki volt.
-Ömm... Micsoda?-ráncoltam össze a szemöldököm, mire felültünk.
-Ahogy lebiggyesztetted a szád.-mosolygott rám, miközben végighúzta a mutatóujját az ajkamon.Ez fura volt, de most nem törődtem vele.
-Jaaaa.-nevettem el magam.
-Mondjuk mikor nem.-mosolygott rám, miközben felálltunk.
-Micsoda?-kérdeztem vissza, pedig tisztán értettem mit mondott.
-Ja, semmi. Hangosan gondolkodok.-mondta nevetve, és a hajába turt.
-Ha már hangosan kimondtad, mondhatnád megint.-kulcsoltam össze a kezeim a mellkasom előtt, mire közelebb lépett hozzám, és az egyik tincset elkotorta az arcomból.
-Ez az, már kimondtam. Nem szeretem ismételni magam.-mosolygott rám, miközben a szemeimbe nézett. Zavarban éreztem magam. Mostanában nagyon furcsán viselkedik velem. Túl kedves... És néha azt hiszem, hogy többet érez mint barátság, de akkormindig eszembe jut, hogy azt mondta, hogy olyan vagyok mint a huga. Ilyenkor mindig kiverem a fejemből az elöbbi gondolatot.
-Néha pedig jó lenne.-mondtam, miközben hátrább akartam lépni, de a falnak ütköztem.
-Lehet.-mosolyodott el, majd rám mosolygott, és mikor kapcsoltam, hogy mi történik, az ajkai már az enyémen voltak. Egy ideig nem tudtam mit csinálni,mivel ledermedtem. Mikor magamhoz tértem, egy hírtelen mozdulattal elléptem előle.
-Jézusom,Calum!-néztem rá,mire közelebb lépett és befogta a szám.
-Csendben...-vette el a kezét a szám elől.
-Ez még is mi  volt?!-mondtam halkan, de mérgesen.
-Sajnálom... Nem tudom miért tettem.-kezdett magyarázkodni.
-Istenem.-ráztam meg a fejem,miközben a tenyerembe temettem az arcom.
-Ne beszélj erről senkinek,kérlek!-fogta meg a felkarjaim.-Nem akarok balhét.-nyelt eg nagyot.
-Ha többet nem csinálod ezt!-mondtam hátrébb lépve, mire bólintott.
-Köszönöm...-sóhajtott fel.
-De még is miért tetted ezt?-néztem rá kérdően.
-Mert... Nem tudom. Azt hiszem, hogy szeretlek. Mármint vonzódom hozzád... A francba...-fogta meg a fejét, és a falnak döntötte.
-Felejtsük el az előbbit...-mondtam és a nappaliba mentem, ahol minden tiszta tejszínhab volt. A többiek semmit nem hallhattak,mivel halkan beszéltünk, ők pedig kiabáltak. Bemenve kikerültem őket, és leültem a kanapére, elővettem a telefonom,a térdeim felhúztam,majd felmentem twitterre. Pár perc múlva Ash ült le mellém, és lenyalt az arcomról egy kis habot, mire elmosolyodtam egy kicsit.
-Mi a baj?-karolt át.
-Semmi.-mosolyogtam rá.
-Ne hazudj!-emelte meg a szemöldökeit.
-Nincs semmi bajom.-nyomtam egy puszit a szájára.
-Szerencséd.-nevette el magát, majd a fejét a vállamra hajtotta. Bejött Calum is, és rám nézett, majd lesütötte a szemét és leült telefonozni, én pedig Ash hajával játszottam. Luke odalépett Calumhoz és összekente habbal.
-Baszódj meg!-mondta mérgesen Cal, és az egyik, már úgy is habos párnába törölte az arcát.
-Mi bajod?-ült le Luke.
-Fáj a fejem.-kereste a kifogást.
-Jajj, adjak puszikát?-mondta kicsit vékonyabb hangon Michael,mire Calum leszúrta a nézésével. Leült Michael is, mikor megcsörrent a telefonom. A kijelzőn apa neve villogott, és a többieket lecsöndesítettem,majd felvettem a telefont.
-Szia. Otthon vagy?-szóltam a telefonba.
-Sajnálom kicsim...-mondta.
-Még is mit? Mi történt? Hol vagy?-hadartam el.
-Azt,hogy ott hagytalak.-mondta komoly hangon.
-Ezt, hogy érted?-mondtam aggódva,mire kérdően néztek rám a többiek.
-Elutaztam.
-Még is hova?!-kiabáltam.
-Amerikába.-mondta sóhajtva.