XIII. RÉSZ

-Szia-szóltam bele a telefonba.
-Szia. Apa hívott.-mondta.
-Még is miért? Mit mondott?-kérdeztem vissza.
-Személyesen mondom el. Négyre haza tudsz jönni?-kérdezte komoly hangon.
-Persze,de mit mondott?-kérdeztem ismét.
-Majd elmondom. Négyre várlak Ash-el, szia.-köszönt el.
-Várj!.-hiába szóltam a telefonba, mert már letette. Sóhajtottam egyet, a telefont a zsebembe csúsztattam, majd Lauren megszólalt.
-Tesód volt?-kérdezte.
-Igen. Bocsi, beszélnem kell Ash-el.-mondtam és Ashton szobája felé vettem az irányt.Halkan lenyomtam a kilincset, majd ugyan ilyen halkan bementem, és becsuktam az ajtót. Még alszik. Az ajtónak háttal fekszik, és csak félig van betakarózva. Halkan lefekszek mellé, a jobb kezemmel óvatosan átkarolom, majd a másik kezemmel a haját kezdem piszkálni.
-Ashton.-suttogom, de nem reagál rá.-Ash.-mondom kicsit hangosabban, mire fészkelődik egy kicsit, de nem kel fel. Az arcához hajolok, majd egy puszit adok rá, és újra megszólalok.-Ashton. Kelj fel.-simogattam az arcát, mire megfordult és átölelt.
-Mondjad hercegnő.-mondta álmos hangon.-Kelthetnél minden nap te.-mosolygott rám.
-Richard hívott.-simítottam végig az arcát.
-Miért?-bújt hozzám.
-Azt mondta, hogy négyre legyek otthon, mert apa hívta és beszélni akar velem. Azt mondta, hogy te is gyere.-piszkáltam ahaját, míg ő szorosan megölelt.
-Rendben. Addig tudok még aludni?-nézett rámkiskutya szemekkel.
-Hát... Egy másfél órát kábé.-mosolyogtam rá.
-Köszönöm.-mászott feljebb, hogy megcsókolhasson.-Jó éjt. Ja és köszi, hogy betakartál.-piszkálta az arcomat.
-Ugyan.-mosolyogtam rá,mire átölelt és becsukta a szemeit. Nem kellett két perc és már aludt. Olyan nyugodt mikor alszik. Mint egy kisgyerek,olyan ilyenkor. Szeretem nézni ahogy alszik. Az oldalamra fordulok,az egyik kezemmel átölelem,a másikkal pedig az arcát és a haját simogatom, míg én is elalszok. Egszercsak arra kelek, hogy csörög a telefonom. Richard hív. Felveszem a telefont, majd beleszólok.
-Szia.-ásítom.
-Jó reggelt. Öt óra van már.-mondta kissé mérgesen.
-Uhh, bocsi. Húsz perc és ott vagyunk-nyomtam ki a telefont, majd Ash-re pillantottam,aki alszik még.
-Ash öt óra.-kotortam ki az arcából az egyik tincsét.-Ashton.-mondtam az arcát simogatva. Erre sem kelt fel, így egy csókot nyomtam a szájára, mire átölelt.
-Menni kell?-nyöszörögte.
-Már egy órája menni kellett volna.
-Micsoda?-nézett a szemeimbe.
-Öt óra van már.-mosolyogtam rá.
-Akkor menjünk.-ásított, majd egy puszit nyomott a homlokomra. Felült, majd a fürdő felé vette az irányt, míg én újra kötöttem a hajam. Mikor kiléptem a szobájából, akkor jött ő is ki a fürdőböl. Egy fekete, fehér mintás bandanát kötött a homlokára. Mikor ide ért mellém a bandanára böktem és megszólaltam.
-Hát ez?-néztem kérdően rá.
-Nincs kedvem szórakozni a hajammal. Nagyon hülyén áll?-kezdte igazgatni a fején.
-Nem.-mosolyogtam rá.- Csak fura egy kicsit, de jó.-nyomtam egy puszit a szájára, majd a bejárati ajtó felé mentünk. A cipőnket kezdtük felvenni, majd Ash elkiáltotta magát.
-Anyu elmentünk, majd jövök.-fogta meg a kezem,és még mielőtt Anne reagálhatott volna kimentünk az ajtón, és a kocsija felé vettük az irányt. Oda érve beültünk,majd mentünk is.
-Nem tudod, hogy mit akar Richard?-pillantott rám, majd vissza az útra.
-Nem. Annyit tudok, hogy apa hívta.-nyeltem egy nagyot. Félek, hogy történt valami megint. Hogy valami baj van.
-Értem. Aggódsz?-vetette fel az újabb kérdést.
-Az nem kifejezés.-haraptam meg az alsó ajkam.
-Nyugodj meg.-fogta meg a kezem, mivel épp egy piros lámpához értünk.
-De félek,hogy valami történt. Hogy baj van..-húztam el a számat.
-Nem lesz semmi baj.-nyomott egy puszit a szám sarkába.
-Remélem.-mondtam, mire rám mosolygott, és tovább mnetünk, mivel a lámpa zöldre váltott. Innentől kezdve csendben töltöttük az egész utat. A házunkhoz érve kiszálltam a kocsiból és az ajtóban megvártam Ash-t. Mikor odaért megfogta a kezem és beléptünk a házba. A cipőnket kezdtük levenni,mire el kiáltottam magam.
-Richard, itthon vagyunk!-kiáltottam.
-Rendben! Mindjárt megyek!-kiáltotta a szobájából, míg Ash-el a nappaliba mentünk és leültünk a kanapéra. Pár perc mulva Richard jött le két nagy bőrönddel.
-Hát ez?-néztem a bőröndökre.
-Elmegyek apához. Ezt akartam megbeszélni. Reggel megy a gépünk New York-ba.-ült le velünk szembe.
-Gépünk?-néztem rá kerek szemekkel.
-Igen. Megvan a repülőjegyünk már. Pakolj össze.-nézett rám.
-Hogy mi? Ezt még is miért nem tudtad megbeszlni velem előbb?!-kiabáltam.
-Ne kiabálj!-kiáltott ő is.-A lánya vagy, nem?-nézett rám, felvont szemöldökkel.
-De... De... Én biztos nem megyek el New York-ba.-mondtam mérgesen.-
-Pedig jössz.-nézett szúros szemekkel rám.
-Biztos nem! Még is mennyi időre mennénk?-ráncoltam össze a homlokom.
-Pár hónap. Ha nem önhaza, akkor ott maradunk.-mondta ridegen.
-Te meg vagy zakkanva! Elfelejtheted, hogy én itthagyom Sidney-t!-kiabáltam ismét.
-Nélküled nem tudom hazahozni apát!-kiabált Richard is.
-Mert mivel különbb,ha megyek?! Semmivel! Így se úgy se jön haza! Tudom!-kiabáltam, miközben egy könnycsepp folyt végig az arcomon.
-Igaza van... A lánya vagy... Menned kéne.-nézett rám Ash.
-Ő hagyott itt! Ha tényleg az apám lenne nem tette volna ezt!-mondtam kiabálva, miközben egyre több könnycsepp folyt le az arcomon.
-Hogy mondhatsz ilyet?!-kelt fel a fotelről Richard.-Mi az, hogy, h az apád lenne?! Gondolkodj már! Anya meghalt! Szerinted, hogy érintette őt? Szerinted anya nem menne most utánna? Szerinted hagyná, hogy te itt maradj?!-kiabált velem.
-Ne gyere nekem anyával! Nem mondhatod meg, hogy ő mit tenne most, mert rohadtul nem tudod! Nem megyek sehova!-mondtam és az ajtóhoz rohantam, felvettem a cipőmet, majd elrohantam. Elegem van. Sok ez nekem. Mérges vagyok apára, hogyitt hagyott, de mégis hiányzik. Hallottam, hogy valaki utánnam kiált, majd csend lett. Szükségem van most valakire. Kihez fordulhatnák most? Tudom... Ösztönösen futottam tovább sírva. A kanyarokat gondolkodás nélkül vettem be. Nem akarok elmenni innen. Szükségem van most valakire, akinek kiadhatom azt a dühöt ami bennem van. Ash azt mondaná hogy menjek. Richard miatt. Nem akar vele rosszban lenni. Egy félóra futás után, az utolsó utcába fordultam be,és sétálni kezdtem. A levegőt kapkodva vettem, a tüdőm és a torkom égett, a szám kiszárdt, és még mindig sírtam. Pár percig sétáltam, majd megálltam egy háznál és becsöngettem. Nem tudom miért ide jöttem. Itt lakik Cal. Lehet azért, mert ő meghalgatna. Mindig mellettem állt. Remélem most is. Pár percig vártam, majd Mali-Koa nyitott ajtót. Ő Cal nővére.
-Szia Rose.Mi történt?-állt férre az ajtóból, hogy bemenjek. A nappali felől nevetésszűrődött ki. Ha jól veszem ki itt van Michael és Luke is.
-Cal itthon van?-nem köszöntem, és nem is válaszoltam a kérdésére.
-A nappaliban van.-biccnetett a nappali felé, miközben levettem a cipőmet.-Calum,hozzád jöttek!-kiáltott Mali-Koa, és a szobájába ment.
-Megyek!-mondta mire a nappaliba mentem.-Rose...-nézett rám kerek szemekkel Cal, mire akaratlanul is átöleltem és az arcom a nyakába temettem, miközben folytak a könnyeim.-Hé, mi a baj?-emelte meg a fejem.
-Minden... Anya.. Apa, Richard... Elegem van.-mondtam miközben leültem a kanapéra.
-Mi történt?-nézett rám Michael, mire nem válaszoltam, csak sírtam.
-Hogy-hogy nem Ash-el vagy?-kérdezte Luke.
-Ő is Richadnak ad igazat.-szipogtam.
-Még is miben?-ült mellém Cal.
-Tudja hol van apa,és...-csuklott el a hangom.
-És mi?-nézett végig rajtam Michael.
-Hol van?-jött közelebb Luke,és leült a fotelbe, ami a kanapé mellett van.
-New York-ban.És... Richard... Oda akar menni.... És nekem is mennem kellene.-töröltem le a könnyeim.
-Mennyi időre?-nézett rám Cal.
-Azt mondta, hogy,ha apa haza jönne, akkor pár hónap. De, ha nem akkor örökre.-törtek elő ismét a könnyeim.
-Elköltöztök?-kerekedett el Michael szeme.
-Azt mondta, hogy csomagoljak, mert reggel megyünk, de én tuti, hogy nem fogok. Nem megyek utánna. Ha... Ha az apám lenne... Akkor nem hagyott volna itt.-nyeltem egy nagyot.
-De még is mit csinálsz egyedül? Nincs munkád sem,és egy hónap mulva iskola.-nézett rám Luke.
-Nem megyek suliba. Dolgozni fogok.-szipogtam.
-De ez az utolsó éved.-vonta fel a szemöldökét Michael.
-Nem érdekel. Nem megyek iskolába, ahoyg New York-ba sem!-mondtam, kissé mérgesen.
-Te tudod...-sóhajtott Cal.
-És Ash mit mondott?-nézett rám Luke,miközben az ajkában lévő piercingjével játszott.
-Hogy igaza van Richardnak, és menjek. De csak azért mondja, mert nem akar összeveszni Richarddal. Meg őt is elhagyta az apja ugye...-haraptam meg az alsó ajkam.
-Haragszol most rá?-nézett rám kérdően Michael.
-Kicsit.-töröltem le a könnyeim.
-De miért?-kérdezett ismét.
-Mert nem állt mellém. Richardnak adott igazat.-mondtam összeráncolt homlokkal.
-De nem haragudj ezért rá. Neked akar jót csak.-mondta Cal.
-Ha így lenne, akkor nem mondta volna, hogy menjek.-húztam a mellkasomhoz a térdeimet.
-Ne haragudj rá. Nyugodj meg, és beszélj vele...-mondott volna még valamit Luke, de csörögni kezdett a telefonom. Richard hívott, amit azonnal kinyomtam.
-Miért nem vetted fel?-kérdezte Cal.
-Mert nem vagyok kíváncsi rá.-mondtam mire újra hívni kezdett,de én ismét kinyomtam.
-Vedd fel.-mondta Michael, mivel megint csörgött.Csak a telefonra néztem, majd Michaelre.-Mondtam valamit!-mondta mérgesebben, mire a zöld ikonra nyomtam és a fülemhez emeltem a telefont.
-Mit akarsz?!-szóltam bele mérgesen.
-Figyelj, ne haragudj. Igazad van. Megkellett volna beszélnem ezt előbb veled. Gyere haza és beszéljük meg.-mondta. Őszintének tűnik a hangja, mintha tényleg sajnálná.
-Mivan veled, észhez tértél?! Minek menjek haza?-kérdeztem kissé bunkóan.
-Van egy meglepetésem úgymond... Vagy is inkább ötletem.
-Mond most.-vágtam rá.
-De Ash is beszélni akar veled. Együtt találtuk ki.Hol vagy?-kérdezte.
-Valahol. Egy óra mulva otthon vagyok.-nyomtam ki, mire mind a három srác kérdően nézett rám.
-Mit mondott?-törtemeg a csendet Michael.
-Van egy ötlete... Azt mondta, hogy menjek haza és megbeszélük. Meg, hogy sajnálja ezt az egészet.-töröltem meg a szemeimet.
-Hívokneked taxit.-kelt fel Cal, és a telefonjáért ment.
-De nincs nálam pénz.-ellenkeztem.
-Kifizetem.-mondta és hívta is már.
-Ne hívj!-mondtam, mire felvették neki a telefont. Elmondta a címet, majd egy önelégült mosollyal vissza ült mellém.
-Muszályvolt?!-kérdeztem.
-Igen.-kócolta meg a hajamat.
-Istenem...-sóhajtottam.-Mikorra jön?-néztem rá.
-Tíz perc.-mosolygott.-Ohh, keresek elő pénzt.-mondta és a szobájába ment.
-Ash-el amúgy minden oké már?-kérezte Luke.
-Ömmm... Igen.-mondtam kicsit zavartan. Nem tudtam,hogy ők is tudnak a buli estéjén történt dologról.
-Megbeszéltétek?-kérdezte Michael.
-Igen...-bólintottam.
-Ez a lényeg.-mosolygott rám.
-És... Megnyugodtál már?-nézett rám Luke, de mielőtt megszólalhattam volna,Michael szólalt meg.
-Nem lett semmi baj.-mosolygott.
-Szerencsére.-mosolyodtam én is el egy kicsit.
-Idióta vagy.-bökte meg a homlokom,majd átölelt.
-Kössz,én is szeretlek.-nevettem.
-Engem ki nem?-engedett el nevetve.
-Én.-szólalt meg Cal, miközben leült az előző helyére.
-Jól van...Ezt megbánod!-mondta Michael.
-Nagyon félek.-nevetett Cal, mikor dudáltak a ház előtt.
-Itt a taxi.-mondta Luke.
-Nem mondod?-nevettem, miközben köszönés képp megöleltem és Michaelt is. Az ajtóban gyors felkaptam a cipőmet, majd kikisért Cal. A taxihoz érve, odaadta a pénzt, éd lediktálta a címem.
-Köszönöm.-öleltem meg.
-Mire vannak a barátok. Na,de menj.-engedett el mosolyogva.
-Rendben,szia. Köszi még egyszer!-mondtam miközben beültem a taxiba,ami azonnal el is indult. Egy tíz-tizenöt perc után, már a házunk előtt voltunk.
-Köszönöm,viszlát!-száltam ki a taxiból.
-Szép napot!-mosolygott rám a sofőr, majd tovább ment. Ash autója, még itt parkol. Sóhatottam egyet, majd beléptem az ajtón. Miközben lerúgtam a cipőmet, Ash-el találtam magam szembe, aki azonnal átölelt.
-Ne haragudj...-mondta,miközben nem engedett a szorításából. Kis vacilálás után én is átöleltem.
-Nem haragszok.-adtam egy puszit neki, mire a szemembe nézett.
-Biztos?-simította végig az arcom.
-Biztos.-mosolyogtam rá.
-Köszönöm.-adott egy gyorscsókot, majd a nappaliba mentünk, ahol Richard várt. A szemeim elkerekedtek. A cuccaim összevannak pakolva a bőröndjeimbe. Kiakadtam.
-Ez meg?-néztem végig rajtuk.
-Mielött kiakadsz, hallgass végig!-lépett oda hozzám.
-Világosan megmondtam, hogynem megyek New York-ba!-emeltem meg a hangom.
-Nem is jössz.-mosolygott rám.
-Mi?-mondtam ledöbbenten.
-Nem kell jönnöd. Viszont, ezt a házat eladjuk.-mondta komol arccal.
-Hogy mi?-kerekedtek el a szemeim.
-Nem lesz rá szükséged. Ash-nél fogsz lakni.-mosolyodott el.
-Szivatsz?!-vigyorodtam el.
-Nem.-mosolygott,mire átöleltem.
-Köszönöm.-vigyorogtam, miközben elengedtem.
-Pénzt minen hónapban kapsz,de csak annyit, amennyi éppen kell. Rendben?-nézett rám.
-Tökéletes.-vigyorogtam mindig.
-Ja és minden héten egyszer legalább beszélünk skypeon! Rendben?-nézett rám szigorúan.
-Akár minden nap.-nevettem.
-Akkor menj.-ölelt meg.
-Köszönöm. Holnap beszélünk. Amint odaértél hívjfel. Szia.-nyomtam egy puszit az arcára, majd Ash-el kivittük a bőröndöket. Az ajtóig kikisért Richard, mad ott megállított,míg Ash a kocsiba pakolt.
-Vigyázz magadra.-nézett rám.
-Te is.-mondtam, mire megölelt.
-Hiányozni fogsz dilis.-vigyorgott.
-Hááát... Na jó, te is.-öltöttem rá a nyelvem, mire énöleltem meg.
-Szeretlek.-mondta Richard. Soha nem mondta még ezt...
-Én is szeretlek.-mondtam,mire a fülemhez hajolt.
-Ja és nem akarok még nagybácsi lenni minimum három évig.-súgta a fülembe, mire mindketten nevetni kezdtünk.
-Én sem tervezem, hogy az legyél.-ütöttem vállba nevetve.
-Helyes. Na menj. Beszélünk majd.-kotorta el a hajamat az arcomból.
-Rendben.Hívj majd. Szia.-adtam egy puszit az arcára,majd a kocsiba ültem, de hallottam ahogy elköszön még. Amint beültünk el is indult Ash a kocsival.
-Anyud csak így megengedte,hogy oda költözzek?-kérdeztem Ash-t.
-Elmeséltem mi történt és megengedte.-mosolygott rám.
-De szeretlek te tökfej.-mondtam nevetve, mire megpusziltam.
-Én is szeretlek.-mosolygott.-Örülsz ennek amúgy?-pillantott rám, majd egyből vissza az útra.
-Nem! Mérges vagyok rád.-mondtam eljátszva a sértődöttet, de mosolyogtam közben.
-Ohh,még nem késő meggondolni magad, mehetsz még New York-ba.-öltötte rám a nyelvét.
-Biztos nem! Amúgy jó, hogy örülök, hiszen veled leszek.-mosolyogtam rá.
-Aranyos vagy.-mosolygott ő is.
-Nem igaz. Csak igazat mondtam.-mondtam, mire kissé nevetve megrázta a fejét. Ez után egy szót sem váltottunk, egészen a házukig. A ház előtt megállva rám mosolygott és megszólalt.
-Itthon vagyunk.-csókolt meg, mire kiszálltunk a kocsiból, a bőröndöket is kivettük és a házba vittük őket.
-Megjöttünk.-kiáltott Ash.
-Sziasztok.-mosolygott Anne.
-Szia.-mosolyogtam én is.-Köszönöm, hogy befogattatok,és itt élhetek.-néztem rá, miután levettem a cipőmet.
-Ugyan. Nem tellik semmibe. Hely van, kaja van.-mosolygott rám.
-Ha nem engedte volna meg, akkor reggel New York-ba költöznék, szóval ez igen is sokat jelent nekem.-néztem rá, miközben beljebb mentünk a csomagokkal.
-Ugyan, Rose. Mondtam már, hogy, ha bármi baj van ide jöhetsz.-mosolygott rám.
-Köszönöm.-mosolyogtam vissza, miközben a nappaliba értünk. Ott Lauren és Harry ült, akik a tévét nézték.
-Sziasztok.-köszöntünk szinte egyszerre Ash-el.
-Szeretnék veletek beszélni.-szólalt meg Ash, és a kezemnél fogva azegyik kanapé felé húzott.
-Hallgatunk.-némította le a tévét Lauren.
-Na szóval... Arról lenne szó, hogy...-rám pillantott, majd vissza Harry-ékre.-Rose mától itt fog lakni.-mosolyodott el.
-Tényleg?-vigyorgott Lauren, mire Ash-el bólintottunk.
-Ennyi?-nézett ránk Harry.
-Ömm... Igen.-nézett rá Ash.
-Rendben. Tévézhetek tovább?-húzta fel a szemöldökeit.
-Persze. Ennyit akartam csak.-mondta Ash, aki a csomagjaim felé ment s megkócolta Harry haját. Én is Ash után mentem, majd felmentünk az emeletre a bőröndökkel ahol megállt.
-Ugye nem baj, ha osztoznunk kell a szobán?-húzott közelebb magához.
-De, nagyon nagybaj.-húztam el a számat, mire Ash kiskutya szemekkel nézett rám.-Bolond.-nevettem el és egy csókot adtam neki.
-Akkor megfelel?-mosolygott rám.
-Tökéletes.-mondtam, miközben a szobájába mentünk és leraktuk a bőröndöket.
-Szekrényed még nincs, mad összébb pakolom a cuccaim és elhozunk tölltek egyet. Ugye nem baj?-fordult felém.
-Dehogy is.-öleltem át.-Köszönöm Ash.-hajtottam a fejem a mellkasára.
-Még is mit?-emelte meg a fejemet, az államat mutató és hüvelykujja között tartva.
-Hogy segítettél. Sajnálom,hogy elrohantam.-kotortam ki az arcából az egyik kósza tincsét.
-Ne sajnáld. Le kellett nyugodnod. Amúgy, hova mentél?-nézett a szemeimbe, miközben az arcom simogatta.
-Ömm... Calum-nál. Ott voltak a srácok is.-haraptam meg az alsó ajkam, mert féltem, hogy haragudni fog, amiért Cal-nál voltam.
-Értem.-mosolygott rám. Nem tűnik mérgesnek egyáltalán. Nagy kő esett le a szívemről.
-Nem haragszol...?-néztem rá.
-Miért haragudnák?-ráncolta össze a homlokát.
-Mindegy.-mosolyogtam rá.
-Te tudod.-vont vállat mosolyogva.
-Amúgy... Harry-nek valami baja van?-kérdeztem.
-Nem tudok róla. Miért lenne?-ült le az ágya szélére.
-Ja, nem tudom.. Csak fura volt.-ültem le mellé.
-Lehet nem aludta ki magát.-fogta meg a kezem. Végig néztem a csomagaimon, mad eszembe jutott valami.
-Ash... Hol a gitárom?-néztem rá kérdően.-És a zongorámmal mi lesz?
-A gitárod, majd el hozzuk, zongorám meg van nekem is. Minek kettő?-mosolygott rám.
-Jogos.-mondtam mosolyogva, majd hozzá bújtam.
-Nem vagy éhes?-mondta,miközben az oldalam cirolgatta.
-Kicsit.-mondtam, mire korogni kezdett a hasam.
-Kicsit, mi?-nevetett.-Gyere.-mondta, majd homlokon csókolt és karöltve a konyhába mentünk. Ash a hűtőhöz lépett, majd kinyitotta azt, szétnézett benne, utánna becsukta és odajött hozzám. A kezét a derekamra rakta, majd kiskutya szemekkel nézett rám.
-Nem akarsz tükörtojást csinálni?-mosolyodott el.
-Csinálok.-sóhajtottam mosolyogva, mire ajkait éreztem az enyémen, majd végig nézett rajtam.-Kérdezd meg a többieket, hogy kérnek-e.-ahogy kimondtam a nappali felé vette az irányt én pedig a hűtőhöz léptem. Kivettem belőle a tojásokat, és becsuktam a hűtőt. Elővettem minden szükséges eszközt, majd a serpenyőt a gázra raktam, mire Ash bejött.
-Nem kérnek.-jött közelebb és leült a konyha szekrényre, míg én sütni kezdtem a tojásokat. Mikor kész voltam Ash-re pillantottam.
-Van itthon sajt?-kérdeztem a tányérokat elővéve.
-Meg nézem.-mosolygott rám és a hűtőhöz sietett, amit egyből kinyitott és keresgélni kezdett benne.-Bingó!-kiáltott fel.-Kell még valami?-nézett kérdően míg elővette a sajtot.
-Paradicsom, paprika, uborka.-mondtam, míg a tányérokra szedtem a tojásokat. Ash elővett mindent és az asztalra rakta őket.
-Mit csináljk velük?-nézett rám.
-Kockákra kell vágni őket.-mondtam,miközben egy kisebb tálat és két kést vettem elő.
-Igen is.-nevetett, mire kivette az egyik kést a kezemből,és darabolni kezdünk. Mindent a tálba raktunk, vettünk elő kenyeret, majd megfogva a kajákat Ash szobájába mentünk. Leültünk az ágyára, és nagy nevetések közepette elfogyasztottuk a kajánkat. Előszedtem magamnak egy nagy pólót és fehérneműt, majd letusoltam, utánnam pedig Ash. A tévé bevolt kapcsolva, de nem foglalkoztunk vele csak beszélgettünk, míg elnem aludtam a karjaiban. Biztonságban érzem magam, és boldognak. Le írhatatlanúl boldognak. Mert vele vagyok, és szeretem.